Sajtómunkások által manipulált fényképek után vadásznak egyes bloggerek, miután néhány szemfüles internetező kiszúrta, hogy egy tekintélyes hírügynökség hamisított fotót tett közzé a libanoni háborúról. Néhány kritikus blogger szerint az eset nem egyedi, s a média jóhiszeműen ugyan, de rendszeresen tesz közzé manipulált képeket.
„Mikroszkóp alá vették a médiát a webnaplók. A sajtó minden lépését figyelik és kritizálják” – állítja médiablogján Jim Romenesko. Nem ok nélkül írta ezt az ismert médiablogger. Augusztusban a Reuters brit hírügynökség libanoni tudósításaiban manipulált fényképet közölt az izraeliek bombázta Bejrútról. A fotós, Adnan Hadzs a drámai hatás fokozására képszerkesztő programmal füstöt és romokat tett a libanoni fővárost ábrázoló egyik képére. A képhamisításra azonban felfigyelt több blogger, köztük Charles Johnson, az amerikai Little Green Footballs blog szerzője is. Johnson kiszúrta, hogy Hadzs fotóján túlságosan is fekete és vastag füstoszlopok gomolyogtak a város felett. Az ügynökség napokkal később elismerte a hamisítás tényét, jelezve, hogy nem dolgoztat többé a csalást elkövető szabadúszó fotóssal, aki – mint kiderült – korábbi felvételei közül is jó párat megbuherált.
De nemcsak a Reuters került a bloggerek „boncasztalára”, hanem az amerikai Association Press (AP) és a francia Agence France-Presse (AFP) ügynökségek is. Utóbbiak néhány internetezőnél a több mint 50 civil áldozatot követelő kánai bombázás után készített képeikkel verték ki a biztosítékot (a dél-libanoni várost az izraeli légierő bombázta). Néhány Izrael-párti blogger azt állította: a főleg gyermekáldozatokat bemutató felvételek közül többet megrendeztek. Ezt a vádat azonban a Reuters, az AP és az AFP is visszautasította, noha – mint később kiderült – a Reuters a bejrúti képeivel megbukott Adnan Hadzs képeit közölte Kánáról, s bizony a libanoni fotóriporter valószínűleg azokhoz a képeihez is hozzányúlt.
„A digitális technológiával könnyűszerrel módosíthatjuk képeink színvilágát, élességét, kontrasztját, valamint kompozícióját egyaránt – magyarázta a Hálónak Járdány Bence, az egyik hazai internetes lap képszerkesztője. – Gyakran előfordul, hogy a nagyobb képhatás érdekében a képeket manipuláljuk. A képmanipulációval önmagában nem lenne gond, mert ezzel sok mindent ki lehet fejezni, viszont elvárjuk, hogy az igazság ne odaát legyen, így a sajtóban megjelent riportfotónak feddhetetlennek és igaznak kell lennie” – mondja a fotós. Járdány szerint jól meghatározható, hogy mi számít manipulációnak, s mi nem. Manipuláció például a kép egyes részleteinek különálló, markáns színkorrekciója, a digitális effektek alkalmazása, a képek egybemásolása, montírozása. Mint mondja, a kép megvágása, a zavaró elemek levágása, alakjának megváltoztatása, a teljes kép egyenletes, minimális színkorrekciója, fényességének, kontrasztjának, élességének állítása viszont nem számít annak, ahogy az sem, ha egy színes felvételt fekete-fehérre alakítunk, netán analóg felvételek esetén a szkennelési hibákat (karcolás, porszem) kiretusáljuk.
Egy másik alkalommal egy libanoni blogger műholdfelvételeket közölt Bejrút egyik déli részéről a légitámadás előtt és után, bizonyítva, hogy Izrael milyen nagy területeket pusztított el. Válaszul az izraeli bloggerek egy másik műholdképet közöltek, amely már jóval nagyobb szeletét mutatta a városnak. Noha ezen is láthatók voltak a libanoni blogger által említett romok, az izraeli „kollégáknak” sikerült bizonyítaniuk, hogy az a terület csak egy igen kis része Bejrútnak.
A bloggerek sajtókritikája természetesen nem csak a Közel-Keletre koncentrálódik, médiafigyelő akciójuk is már korábban elkezdődött. Június végén például az amerikai The Miami Herald című lap spanyol nyelvű testvérújságját pécézték ki. Szerintük a lap olyan, két felvételt összemontírozó fényképet közölt, amelyik azt sugallja, hogy a kubai rendőrség ignorálja a prostitúciót. Mi több, a bloggerekben az ország első számú emberéről, Fidel Castróról „eltűnése” után néhány nappal megjelent fényképek is gyanút ébresztettek. Az ominózus felvételen – melyről a bíráló bloggerek egyöntetűen állítják, hogy hamisított – a beteg vezér Kuba kommunista újságját, a Granmát tartja a kezében.
A képet pixeleire átvizsgáló internetezők megjegyezték például, hogy nem egyenletes a vonal Castro keze és az újság között, hiányoznak a vezér arcáról a horzsolások, s ugyanabban az Adidas felsőben látható, amit 2002-ben viselt, mikor Jimmy Carter a szigetországba látogatott. Utóbbi nem is lenne meglepő, ám a bloggerek szerint négy év használat után nem lenne ugyanolyan állapotban a ruhadarab. „Talán nem hordja elég gyakran. Vagy talán nagyon vigyáz rá” – védte meg Castrót az egyik netező. Mindenesetre a MiamiBeach411.com közösségi webszájt olyannyira berágott a vélt hamisítás miatt, hogy versenyt hirdetett: a világot bejárt fényképet legjobban manipuláló versenyző Disneylandbe kap egy jegyet. Érkeznek is szép számmal a pályaművek, az egyik versenyző például egy Maxim magazinra cserélte le a Castro kezében lévő kommunista sajtóorgánumot.
Kérdés, hogy a sokat bírált kép- és hírügynökségeket terheli-e felelősség az általuk is közzétett Castro-képek miatt, s egyáltalán: kellene-e ellenőrizniük annak hitelességét? Az AP mindenesetre azzal a kísérőszöveggel terjesztette a kubai vezér fotóját, hogy nem tudja ellenőrizni sem azt, hogy eredeti-e, sem azt, hogy valójában mikor készült. Az ügynökség fényképekért felelős igazgatója, Santiago Lyon szerint a kísérőszöveget pusztán óvatosságból írták. A bloggerek azonban úgy vélik, az AP megjegyzése azt is jelentheti, az ügynökség tudatában van annak, hogy a felvételt megbuherálták. S nem csak ők gondolják így, hiszen még a Fehér Ház sajtótitkára, Tony Snow is úgy nyilatkozott, hogy az egy „Photoshop-munka”.
DEZSŐ ANDRÁS
