Korlátozza-e önmagát a sajtó az iszlám hívők érzékenységére való tekintettel – erről vitatkoztak a múlt héten Bali szigetén félszáz ország újságírói.
A napokban tartották az istenkáromlással vádolt Teguh Santoso, a Rekyat Merdeka online újság főszerkesztője első tárgyalását Jakartában. Santoso az év elejei karikatúrabotrány idején (HVG, 2006. február 11.) publikálta a próféta inkriminált gúnyrajzát. Igaz, kitakart szemmel, mondván, így nem számít bűnös ábrázolásnak. Az indonéz ügyészség másképpen gondolta. A tanúk padján a jakartai bíróságon radikális iszlám vezetők is megjelentek – elvbarátjuk, Santoso védelmében.
Az eset sajátos lenyomata a világ legnépesebb, mintegy 200 milliós muszlim népességű országában zajló folyamatoknak: a lassú, de egyértelmű demokratikus átalakulás, a frissen kivívott sajtószabadság mellett látványos jelei vannak a radikális iszlám térhódításának. 2004-ben Indonéziában – az ország történetében először – szabad és tisztességes közvetlen elnökválasztást tartottak, de indonéz szervezet az al-Káida egyik legaktívabb egysége, az utóbbi években számos robbantást elkövetett Dzsamáa Iszlámija is. Ugyanakkor az indonéz hatóságok a legeredményesebbek az iszlám világban a terroristák elfogásában és elítélésében. A demokratikus önkormányzatiság jegyében Indonézia több tartományában a helyi kormány bevezette az iszlám törvénykezést, a sáriát – igaz, általában humanizált változatban, például kövezés és karlevágás nélkül.
Békésen megfér egymással a demokrácia és a mérsékelt iszlamizmus: ezt igyekszik bizonyítani évek óta az indonéz kormány, s ennek jegyében rendezett a múlt héten – a norvéggal közösen – nemzetközi újságíró-konferenciát a véleményszabadságról Balin. A helyszín akár szimbolikusnak is tekinthető: az egyetlen nem muzulmán többségű – döntően hinduk lakta -, 3,5 millió lakosú indonéz tartomány, amelynek gazdaságát megrendítették a Dzsamáa Iszlámija 2002-es, majd a 2005-ös, turistacélpontok elleni terrorakciói. A felére esett a legfőbb bevételi forrást jelentő idegenforgalom, miközben a HVG helybéli beszélgetőpartnerei nem győzték hangsúlyozni, hogy a terroristák mind a szomszéd sziget, Jáva szülöttei. (Az első, 202 halálos áldozatot követelt robbantás három halálra ítélt elkövetője egyébként a minap föllebbezett, mondván, Bali fővárosában a denpasari bíróság elfogult volt velük szemben.)
„Nem állhatnék most itt, ha az önök néhány indonéz kollégájában nem lett volna meg a bátorság, hogy szembeszálljon a cenzúrával és az üldözéssel” – mondta a konferenciát megnyitó, a kelet-európai rendszerváltások hangulatát idéző beszédében Bambang Yudhoyono indonéz elnök. A diktatúra tábornokából lett demokrata ugyanakkor idén februárban, a karikatúraválság tetőpontján azt is kifejtette az International Herald Tribune hasábjain, hogy „a naponta ötször imádkozó átlagos muszlimot meg kell győzni arról, hogy a demokrácia védi és tiszteletben tartja az iszlám szent szimbólumait”. Balin ennél tovább ment Yudhoyono, hangot adva „sok muzulmán nézetének”, miszerint a nyugati sajtó nem mér egyenlő mércével, s egy muzulmán halálát kevésbé fontosnak tartja, mint egy más felekezetű emberét. Ezt egyébként Riz Khan, a CNN után nemrég az Al-Dzsazíra katari hírtelevízió hamarosan induló angol nyelvű adásához igazolt sztárriporter is alátámasztotta. „Megdöbbentett, hogy a Hezbollah és Izrael konfliktusát közvetítve az amerikai televíziók milyen elenyészően kevés időt szenteltek a szörnyű libanoni pusztítás és az ottani, 30 százalékban gyermek áldozatok bemutatására” – mondta. Az indonéz elnök azt is szóvá tette, hogy miközben a Mohamed-karikatúrákat sok nyugati újság megjelentette, a nemrég Iránban rendezett holokauszt-gúnyrajzverseny pályaműveit nem közölték.
Nem a sajtószabadság korlátozása – még ha az önkéntes is -, hanem éppen annak kiterjesztése lehet az emberi méltóság tiszteletben tartásának garanciája. Mint Balin elmondta, erre a felismerésre vezette a karikatúraválság Jonas Gahr Store norvég külügyminisztert: „Sok Norvégiában született muzulmán a mi nyelvünkön, a mi kulturális kódjainkkal mondta el később, mennyire mélyen sértették a karikatúrák legmélyebb érzéseiket. Mégsem éltek a véleménynyilvánítás szabadságával, mert nem tudták, hogy ezt milyen csatornán tehetik, és egyébként is féltek a reakcióktól.”
Store ugyanakkor óva intette az újságírókat valamiféle önkorlátozó nemzetközi szakmai szabályrendszer megfogalmazásától, mondván, az csak a vele „visszaélő hatóságokat legitimálná”. Bambang Harymurti, a jakartai Tempo című politikai hetilap főszerkesztője szerint viszont érdemes lenne belevágni egy nemzetközi újságírói magatartási kódex kidolgozásába. Szerinte „még ha tudjuk is, hogy talán sosem jutunk a végére, a próbálkozás maga lehet az eredmény: egymás jobb megértése”.
Kétségtelen, Indonéziában ma sokan szinte fohásszerűen beszélnek a megértés és a tolerancia fontosságáról. Aggódó külső megfigyelők viszont az Algéria-szindrómát emlegetik, azaz azt a veszélyt, hogy radikális iszlamisták demokratikus választásokon szereznek többséget, és ezzel lényegében vége is szakad a demokráciának – vagy azért, mert nem engedik őket hatalomra kerülni, vagy azért, mert igen.
„Itt azért nem tartunk – vélekedett ugyanakkor a HVG tudósítójának Harymurti -, a Santoso elleni vádemelést sem lehet az állam radikális iszlamista megnyilvánulásának tekinteni.” Az eljárás mögött szerinte sokkal prózaibb ok húzódik meg, ha úgy tetszik, a demokrácia bejáratása: az ügyészek egyszerűen ki akarták próbálni azt az új jogszabályt, amely az interneten való bűnelkövetést szankcionálja. „Az istenkáromlás bűncselekménnyé nyilvánítását pedig végképp nem lehet a mostani rezsim nyakába varrni, ezt a paragrafust ugyanis a holland gyarmatosítóktól örököltük. Igaz, az utóbbi időben csak az iszlám védelmében alkalmazták” – fejtegette Harymurti.
RÉTI PÁL / BALI
Hozzászólások
Név*:
Email*:
Az email cím nem jelenik meg az oldalon
Weboldal:
Kérjük írja be a baloldali számot!
Fenntartjuk a jogot mindazon hozzászólások visszautasítására, amelyek valamely faj, vallás, kisebbség ellen uszítanak, rágalmaznak, durva kifejezéseket tartalmaznak, illetve ellentmondanak szabályainknak.
