A csempészet az egyik legősibb mesterségek egyike, mert mindig voltak olyan áruk, amelyeket anélkül akartak eljuttatni innen oda, hogy kifizették volna az érte járó adót, és mindig voltak olyan, mindennel dacoló emberek is, akik vállalták a vele járó veszélyt. És hogy a csempészet napjainkban is mennyire dívik, azt a tudósítóink közreműködésével készült összeállítás tanúsítja.
Olaszországban még a szemetet is csempészik
Az olasz maffia keze van a Dél-Amerikából érkező kábítószer-kereskedelemben. Nápoly utcáit csempész cigarettát árusító idős hölgyek teszik jellegzetessé, úgy, mint a filmekben látni, a nápolyi sikátorok sarkain ülnek, dobozzal az ölükben, papírzsebkendőt, öngyújtót árusítanak, de megfelelő kérésre védjegy nélküli kartont húznak elő, Montenegróból érkező csempész cigarettát. Olaszország északkeleti határán fiatal lányokat és gyerekeket csempésznek be, mindannyian az utcára kerülnek, a nők prostituáltnak, a kiskorúak koldulni. A tengeren keresztül férfiakat csempésznek be az országba az emberkereskedők.
De nem kell ilyen nagyban gondolkodni, elég akármelyik autósztráda-parkolóban megállni, azonnal jó áron kínált csempészáruhoz juthatunk mobiltelefontól a televízióig. Olaszország valahogy a köztudatban is csempész ország, ráragadt ez a címke (nem teljesen jogtalanul), az olasz városok utcáin afrikaiak és ázsiaiak földre terített lepedőkről árulják az illegális táskákat, órákat, ruhákat, a Kínából engedély nélkül exportált harisnya csempészáru, ahogyan az a több tonna élelmiszer is, amelyet rendszeres időközönként az olaszországi kínai éttermekben koboznak el a közegészségügyi hatóságok.
A csempészáru ellen az olasz termelők folyamatosan lázadnak, nem annyira harciasan, mint a franciák, de Olaszországban is borsos büntetést kockáztatunk, ha az utcán hamisított árut vásárolunk, igaz, az olasz rendőrök az esetek többségében szemet hunynak. Minek vegyünk márkás inget negyven euróért üzletben, amikor a kínai a sarkon tíz euróért árulja, nem olyan jó a minősége, de otthonra ez is jó. Itáliában külön fejezetet alkot a műkincs-csempészés, amelynek értéke is jelentős. Az elmúlt hónapokban sikerült visszaszerezni a töredékrészét annak, ami az etruszk sírokból illegálisan az amerikai múzeumokba került; az Olaszországból kicsempészet antik vázák, szobrok, reneszánsz festmények mennyisége és értéke felbecsülhetetlen. A csempészek ebben az esetben igazi műértők, ahogyan a hatóság képviselői is. A műkincsek felkutatásával foglalkozó olasz csendőrcsoport tagjai kiválóan tudnak ógörögül, latinul, és betéve ismerik az egyetemes művészettörténetet.
A cigaretta-, ember- és árucsempészek után a pénzügyőrök nyomoznak, Olaszországban megoszlanak a hatáskörök. Ami pedig a hatósági akciók sikerét illeti, ez vegyes. A tévéhíradók gyakran számolnak be látványos rendőrségi eredményekről, de a csempészést felszámolni lehetetlenség. Elég a hulladékra gondolni, Dél-Olaszországban még a szemetet is csempészik, a helyi szervezett bűnözés nagy üzlete ez. Ahelyett, hogy a hulladék az állami telepekre kerülne, a maffia bundázott pályázatokkal szerzi meg a központilag finanszírozott hulladékszállítást, a szeméttel azonban nem tud mit kezdeni, így oda teszi, ahol éppen helyet talál, vagyis ide-oda csempészi, miközben eurómilliárdok folynak a kasszáiba.
Végül Olaszország hírhedt az állatcsempészésről is, a hazánkban énekesmadarakra lövöldöző olasz orvvadászok is csempészek, s ők is pénzért teszik, hiszen az észak-olasz éttermekben a puliszkával kínált vadasért a vendégek akár száz eurót is kifizetnek.
Romániában a vámmentes boltok jelentik a csempészet melegágyát
Nem szeretne egy videokamerát olcsón? – szólt hozzám a kezében egy nylon szatyrot tartó fiatalember a minap a temesvári rádió előtt. Előbb meglepődtem, miért pont engem szúrt ki, de hamar rájöttem: a kocsin lévő Press felirat miatt gondolt arra, hogy egy újságírónak bizonyára szüksége lehet kamerára. Nem – mordultam rá, mire ő egy több száz eurót érő japán fényképezőgéppel próbálkozott, nyilván csempészáru volt az érintetlen dobozban.
Nem ritkák az ilyen esetek a romániai városokban, nagy áruházak környékén egész hálózatok léteznek, a csempészárut forgalmazó ügynökök a parkolóban szúrják ki maguknak a reménybeli vásárlót. Legutóbb egy 48 darabos nyugati márkájú konyhakéskészletet szerettek volna eladni egy elegáns diplomatatáskában, másutt feleségemnél francia parfümmel próbálkoztak. Az egyik leggyakoribb csempészáru azonban a cigaretta, amelyet jóval a bolti ár alatt kínálnak. Temesvár belvárosának legforgalmasabb zöldségpiacán, miközben a dinnyeárusok között bóklásztam, arra lettem figyelmes, hogy két középkorú férfi, ha nem is kiabálva, de azért figyelemfelkeltően kínálgatta a zárjegy nélküli füstölnivalót.
Az egyik napilap arról cikkezett, hogy 2004 óta kétszeresére nőtt a Romániába becsempészett cigaretta mennyisége, ami jelenleg a dohányáru 10%-át jelenti. Az Ukrajnából, Olaszországból és Moldáviából illegális úton érkező dohányáru 140 millió eurós kárt okoz az iparágnak, egy doboz csempész cigin a nyereség 3-4-szeres is lehet, ugyanis Romániában 1-1,5 euróért lehet megvenni a boltban, míg innen keletre ugyanaz a cigaretta csak 30-40 eurócentbe kerül.
Románia nyugati részébe viszont a cigaretta az országhatárok közötti semleges zónából, a vámmentes boltokból, az úgynevezett duty free boltokból kerül ki, itt ugyanis az ár nem tartalmazza az utóbbi években egyre növekvő illetékeket, és jóval olcsóbban lehet hozzájutni, igaz, egy kartonnál, azaz tíz doboznál többet nem hozhat be egy turista, csak hát ezért vannak a maffiahálózatok, hogy a vámosokat kijátszva, vagy éppen velük együtt csempésszenek be vagy ki dohányárut kereskedelmi mennyiségben.
Két héttel ezelőtt a rendőrség egy olyan hálózatra bukkant a Bihar megyei borsi határátkelőnél, melynek tagjai az ilyen boltokból naponta 2-3-szor vásároltak be cigarettát és alkoholt, de nem Romániába hozták, hanem Magyarországon egy biharkeresztesi raktárhelyiségben gyűjtötték össze, s innen egy osztrák állampolgár juttatta a schengeni térség államaiba. Kilenc hónap alatt közel 1,3 millió eurós nyereségre tettek szert. a hat román állampolgár 3-12 évig terjedő börtönbüntetésre számíthat, de azok a magyar vámosok se ússzák meg szárazon, akik segítettek a csempészetben – írja a bukaresti napilap.
A román kormány megelégelve a csempészet és a korrupció melegágyaként elkönyvelt duty free boltokat, július elején elrendelte bezárásukat, kivételt csak a repülőterek fognak képezni, pont úgy, mint az Európai Unió. A Temesvári Határrendészeti Igazgatóság parancsnoka örömmel nyugtázta a hírt, mondván: eddig sem volt titok, hogy a vámmentes boltok a korrupció melegágyát képezték, a döntés megkímél attól, hogy a csempészek behálózzák alkalmazottainkat. Szeptember 30-án jár le a határidő, akkor zár majd be az utolsó ilyen bolt, addig még lehet vásárolni, s talán a kiscsempészek még élni mernek a lehetőséggel.
Régiség, drog és fegyver – a három legfontosabb csempészáru Izraelben
Izraelben az utóbbi időben szinte mindent csempésztek a bűnözők, a terroristák, a katonák, sőt, olykor még az egyszerű emberek is. Érdekes eset volt, amikor Jicak Rabin gyilkosának, Yigal Amirnak a spermáját próbálta kicsempészni a börtönből felesége, nyilván azért, hogy aztán gyermeket szülhessen neki mesterséges megtermékenyítés után. A börtön kamerái leleplezték, a kísérlet dugába dőlt.
A profi bűnözők Izraelben persze általában nem ilyesmivel foglalkoznak, elsősorban régiségeket, ókori cserepeket, pénzeket és egyéb régészeti maradványokat csempésznek külföldre, amiket aztán jó pénzért eladhatnak a nemzetközi műkincspiacon. Virágzik még az izraeli kábítószer-csempészeti ipar is, az egyik helyi maffiavezért, Zeev Rosensteint Amerikában állítják bíróság elé, mert a vádak szerint tekintélyes részesedést szerzett az ottani diszkódrogok piacán, állítólag Hollandiából izraeliek szállították New Yorkba az árut.
Ha már a kábítószereknél vagyunk, érdemes megemlíteni az ENSZ Libanonban állomásozó nemzetközi egységének régebbi katonáit; Izraelben úgy hírlett, hogy ők is elsősorban a drogokból szereztek mellékes bevételeket, ugyanis a ghánai, finn és mindenféle egyéb nemzetiségű békefenntartók a libanoni háború előtt szabadon közlekedhettek a két ország határán, és tarsolyukból sokak szerint ritkán hiányzott a kábítószer, jól jöhetett ez a kis izgalom a határvidék unalmában, ahol alig-alig voltak helyi összecsapások 2000 és 2006 között. Amikor mégis akadt egy kis rakétázás és emberrablás, olyankor gondosan felfüggesztették a csempészetet, és jelentést írtak róla az ENSZ illetékes szerveinek.
Az izraeli szárazföldi határokon a kábítószer mellett virágzik a klasszikus fegyvercsempészet is, főként a beduinok lakterületéről van szó. Egyiptomból, a Sínai-félszigetről érkezik az áru, amelynek fő célja jelenleg Ciszjordánia. Tavaly őszig a Gázai övezetbe is érdemes volt szállítani, de amióta megszűnt a zord izraeli határellenőrzés az úgynevezett philadelphiai tengelyen, ez a piac sokat vesztett az értékéből, hiszen minek csempészni, ha napokra, hetekre megszűnik a vizsgálat, vagy ha maguk a kormányzó Hamász egyes egységei robbantanak réseket az Izrael felállította betonfalon.
Izrael számára a legveszélyesebb csempészáru a helyieknek szánt bomba vagy robbanóöv. A palesztin területek ciszjordániai határvidékén rendszeresen megpróbálják becsempészni a robbantások kellékeit. A bevett gyakorlat szerint külön jut be az országba a robbanószer és a végrehajtó terrorista. A bombákat és az öngyilkos támadások öveit leggyakrabban a határnál dolgozó gyerekekre bízzák, akik 10-12 évesen abból tartják el magukat és gyakran családjukat is, hogy a nehezebb táskákat segítenek átvinni az izraeli oldalra, mivel a palesztin taxik és buszok már több éve csak különleges engedéllyel hajthatnak be Izraelbe, és ezért a palesztinoknak át kell szállni, járművet kell váltani Ciszjordánia határánál.
Csempész-nagyüzem Koszovóban
Koszovó Európa legnagyobb kábítószerraktára, és ezt a kontinens kábítószer-ellenes szervezetei, valamint a rendfenntartók is tudják – ezt nyilatkozta a minap a szerbiai állami hírügynökségnek a belügyminisztérium szervezett bűnözés elleni harccal megbízott osztályának vezetője. Szerbia déli tartománya azonban emellett a pénzmosás, az emberkereskedelem és a fegyvercsempészés melegágya is – tette hozzá a belgrádi rendőrvezető, aki szerint az albán többségű Koszovó mellett a főként muzulmánok által lakott délnyugat-szerbiai régió, Szandzsák is jelentős drograktárnak számít európai vonatkozásban.
Lehet találgatni, hogy a rendőrvezető mondanivalójának volt-e politikai előjele, hiszen egyre inkább bizonyossá válik, hogy Szerbia el fogja veszíteni albán többségű déli tartományát, és a kilencvenes években dúlt háborúk óta egy-két rezsimhű muszlim politikust leszámítva, a muszlimánokkal sincsenek nagy barátságban a szerbek. Ettől függetlenül azonban magáért beszél a tény, hogy a volt elnök, Szlobodan Milosevics bukását követő öt évben a rajtaütésszerű akciók során a balkáni köztársaságban tizenhárom tonna kábítószert foglalt le a rendőrség, ami óriási mennyiség. Csak Szerbia északi tartományának fővárosában, Újvidéken, ahol az ezredfordulóig a maihoz képest jelentéktelennek számított a kábítószer-fogyasztás, az elmúlt három évben háromszáz kilogramm heroint talált, és semmisített meg a rendőrség. A legnépszerűbb kábítószer itt a marihuána, amelynek kilója az utcán 300 és 500 dollárt ért.
A kábítószer-csempészetnek és -fogyasztásnak melegágyául szolgáltak a kilencvenes esztendők, amikor a rezsim által irányított alvilági körök egyik legfontosabb jövedelemforrása volt – a cigarettacsempészés és a fegyverkereskedelem mellett. A milosevicsi rendszer még az utcai cigarettaárusokat is ellenőrzés alatt tartotta. Mindenre odafigyelt az állam, hiszen maga volt az alvilág. A kilencvenes évek végéig bárki vásárolhatott fegyvert a bolhapiacon, de a háborús övezetekből hozott kézigránát is aprópénzbe került. Ezekben az években nagy volt a keletje a robbanószernek, hiszen a Dunán, a Tiszán és a holtágakon nem kevesen voltak azok, akik kézigránáttal halásztak. Ma már más a helyzet, hiszen 2000 után, különösen pedig a szerbiai kormányfő, Zoran Djindjics meggyilkolását követően, a rendőrség erélyesen lépett fel az engedély nélküli fegyvertartókkal szemben.
Ami az embercsempészést illeti, e tekintetben is tudok friss hírrel szolgálni: a héten a belgrádi rendőrség 33 albán és török illegális határátlépőt fülelt le, akik a nyugati államok felé igyekeztek. Egy részük a zöldhatáron át érkezett Szerbia területére, néhányuk azonban tehergépkocsi rakományában volt elbújtatva. Ezek a csempész-szféra súlyosabb ügyei. Ehhez képest a megélhetési csempészek, akik kis tételekben Magyarországról műszaki árut és élelmiszert csempésznek be Szerbiába, apróhalnak számítanak, hiszen megmaradásukat a dömpingáron adott termékeknek és az áfa visszaigénylésének köszönhetik. Az ő létezésükre ma már a vámosok sem igen figyelnek oda.
Kifogyhatatlan az ukrán csempészek tárháza
Jövedelmi szempontból az alvilág fegyverekkel és kábítószerrel való üzletét az emberkereskedelem követi. Az első kettőről szinte semmit sem tudunk, az utóbbival kapcsolatban pedig naponta érkeznek a hírek, ami nem csoda, hiszen az Európai Unió irányába tartó legismertebb tizenhárom csatorna egyike Ukrajnán keresztül vezet. Becslések szerint itt a feltételezett határsértők 70%-át tartóztatják fel. Embercsempészet miatt Ukrajnában évente mintegy 400-500 esetben indul bűnvádi eljárás. Az illegális bevándorlók számára Kárpátalja a gyűjtőtérség, hiszen ez a 12 ezer négyzetkilométernyi terület Nyugat felé négy országgal határos. A helyi lakosok révén meglehetősen nagy a forgalom az úgynevezett zöldhatáron, erre lehet következtetni abból, hogy mind többen akadnak fenn a hálón, vannak olyan napok, amikor egy-egy szakaszon tíz esetben is határsértőket fülelnek le.
A kárpátaljai határőrség legutóbbi közleménye szerint az ukrán-szlovák határ a legproblémásabb, az idén kézre kerített két és félezer illegális bevándorlóból 1600-at ezen a szakaszon fogtak el. Még mindig vezető üzletág a húscsempészés, ennek hét illegális csatornáját leplezték le vidékünkön a hatóságok. E sajátos import származási országai Lengyelország és Magyarország, néhány beszámolóban több vagonnyi hústermékről beszélnek, de heti rendszerességgel tájékoztatnak arról, hogy ismét közútjainkon tartóztattak fel gyanús hússzállítmányokat.
A szigorítások ellenére sem csökkent a cigarettacsempészet, a Csap-Záhony vasúti átkelőnél naponta többször is megkeserítik a vámosok életét azok, akik csak néhány ezer forint hasznot remélve próbálnak a vasúti kocsi üregeiben elrejteni öt-tíz karton cigarettát. A nagybani csempész gépkocsin szállít. Havonta többször is lefülelnek közülük néhányat, a legutóbbinál például 1.320.000 forint értékű dohányárut találtak. Erre a sorsra jutott nemrég az ukrán-magyar határ folyócskáján ringó, cigarettával teli gumicsónak és teljes tartalma is. Ukrán-magyar viszonylatban még csak tervezgetik a vízi úton történő áruforgalmat, a csempészeknél állítólag már régi gyakorlat, előnye, hogy a csónak gazdáját sosem találják meg.
A csempészek tárháza egyébként kifogyhatatlan, miközben alább hagyott a rönkfa-biznisz, kifinomult változatban virágzik az úgynevezett félkész termékekkel való feketeüzlet, lásd az áru okmányaiban csupán a negyedét tüntetik fel a valós szállítmánynak. S még mindig hétköznapjaink velejárója a benzinturizmus, illetve a vodkajárat, mint ismert jövedéki termékekkel való visszaélés.
Sárközy Júlia (Róma), Bartha Csaba (Temesvár), Shiri Zsuzsa (Jeruzsálem), Ternovácz István (Újvidék)
