Forrás: 168 Óra

2006.09.10., 2006. évfolyam, 36. szám

szerző: Ungvári Tamás • forrás: 168óra

cimkék: önkormányzati választások, vélemény

Rukovinsky báró kormánypárti képviselő volt, akire húsz esztendeje haragudtak a környék lakói, írta emlékirataiban Zsolt Béla. Záptojással dobálták meg a hintóját, bemocskolták a házat, ahol megszállt. A kortesei csak csendőri felügyelettel mertek kimozdulni az emberek közé. Aztán jött a szavazás napja, és a bárót óriási szótöbbséggel megválasztották.

Alkalmasint ez történik majd Demszky Gáborral, Budapest jelenlegi és feltehetően soron következő főpolgármesterével is. Még a szélsőséges időjárásért is ő felelős. Felróják neki a kutyapiszkot, a villamos csődjét, tőle árad és apad a Duna. Az ellenfelei is az ő garabonciás köpenyébe kapaszkodva repülnek a közterekre: nincsenek nélküle. Rukovinsky báró – két ciklus között szidják, aztán megválasztják.

Budapest (egykoron Pest-Buda) egy nagyzolási mánia pillanataiban született újjá a századfordulón, eleve tővel-heggyel összehányva. Micsoda gőggel telepítették a pesti

Ringstrasséra a New York-palotát! Amiképpen a Parlament is a szükségesnél kétszer nagyobbra sikeredett.

Aztán a második világháború a Dunába rogyasztotta a hidakat, s ebbe a Dunába élő embereket gépfegyvereztek bele suhancok. A város, megtépve bár, s gyászban, mégis feléledt, s természetes növekedésének valamennyi betegségét megszenvedte. A kutyapiszkot, a túlzsúfoltságot, a kátyúkat, a közbiztonság hanyatlását, a kutyapiszkot… s így körbe-körbe.

Semmi sem rontott anynyit a városon – szülővárosomon -, mint a politika. 1977-ben egy Szolnok-

ról keltezett javaslatban Schwajda György a Margitsziget déli részének meghosszabbításaként egy mesterséges szigetre képzelte el az új Nemzeti Színházat. Ugyanebben az évben Kerényi Imre az akkori Postabank tulajdonában álló New York-palota hasznosítását szorgalmazta valaminő színházi szaktanács embereként.

Aztán jött Schwajda, hogy kitépjék a város szívét, és egy gödörrel jelképezzék a jobboldal arrogáns, Budapestet büntető, voluntarista politikáját. Jött a szivárvány minden színében játszott Kerényi, és forradalmat ígért arra az esetre, ha a gödrösök vesztenének.

A kulturális ellenforradalom reménytelenül próbált Budapesten megkapaszkodni. Eltakarodtak a britanniások, a darutollasok, a bajtársi szövetségek, a turulisták – ez nem az ő városuk. Az Erzsébet tér elleni merénylethez hasonló atrocitások megelőzése minden budapesti polgár közös felelőssége.

Nos: a mindenért felelős Demszky kihívóját a gödrösök támogatják. Fából vaskarika az olyan független ember, akit a Jobbik is elfogad. Mintha nem égett volna retinánkra a gödrösök egykori miniszterelnökének mosolygós kézfogása Óbuda polgármesterével, a függetlennel.

A polgármester-választásban három párt érdekelt, s ezeket a pártokat egy-egy bajvívó képviseli. Az egyik a szocialista párt főhadiszállásával szemben ütött tanyát, nehogy már függetlensége felől kétségeink legyenek. A másik biciklin járja azt a várost, amelynek autóközlekedését és metróépítését kellene megoldania.

Itt sok a képmutatás és ügyetlenkedés. Sok a pösze jelölt. És sokan vannak, akik nem ismerik ezt a várost. Budapest sohasem lesz a Jobbiké, sem a Jobbikkal összefogó jelölté. Az urbanisták gyakran emlegetik, hogy a városoknak kialakul bizonyos immunrendszerük a folyamatos traumák elhárítására. Budapest lakói naponta küzdenek meg természeti katasztrófákkal, közlekedési dugókkal, háztetőkről elszabadult cserepekkel, a zajszinttel, a tömegközlekedés csődjével. Budapest immunrendszere legyengült a város napi életének folyamatos ostromában. De vannak vírusok, amelyekkel szemben Budapest roppant ellenállást fejlesztett ki. Budapest a függetlenségi szabadságharc városa, a pesti srácoké, miként volt az örmény boltosé, a rác kereskedőé, a zsidó hegedűsé, az angyalföldi prolié. A Pál utcai grund vagy akár a Füvészkert nem alkuszik. Kóbor Tamás, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Radnóti Miklós, Bartók Béla városa nem kérhet azok ajánlatából, akik nem tudják, hogy itt még nem ásatott gödröket senki a város szívében azért, mert más álmodta oda a nemzet színházát; hogy az árvalányhaj nem Budapesten terem; hogy többé nem lehet átkeresztelni Hatvany Lajos utcáját; hogy Budapest Magyarország fővárosa, és Magyarország Európában van.

Mindenki tudja, hogy Budapest nagyjavításra szorul. Ám ezt nem várhatja el olyan politikai csoportosulásoktól, amelyek bizonyítottan alkalmatlanok állam- és városvezetésre.

Különben is – kérdezhetném ennyi pátosz után frivolabban -, mi lenne ebből a városból, ha a megszokott anyázásból éppen Demszky neve maradna ki? Ő a mi Rukovinsky bárónk, a kocsiját megdobáljuk záptojással, nehogy elfelejtse, milyen hősies ellenállóként indult; az otthonát bemázoljuk, hogy eszébe juttassuk, gyenge ellenfelek kegyelméből került magasra. Aztán valószínűleg megválasztjuk, hogy újabb esztendőkre szidhassunk valakit. A Jobbik egyik nyilatkozata szerint arra számít, hogy a Demszkyben csalódott baloldaliak majd átszavaznak a gödrösökre. Van egy rossz hírem a számukra. Csak annyit súgnék: Rukovinsky báró.

Mi valamennyien tudjuk, hogyan kellene ezt a várost bölcsen irányítani. Ahány lakos, annyi rátermett főpolgármester. De a válogatásnak is lehetnek szempontjai.

Például a gödör.

Comments are closed.