Forrás: Magyar Rádió

Egy nemzedék lassan lelép a színről, de egyáltalán nem kíván nyugalomba vonulni. A Nagy Generáció, a Baby Boom Generation azokat jelenti, akik a második világháborút közvetlenül követő években születtek, és a hatvanas-hetvenes években megpróbálták a saját képükre formálni a világot, amely azután egyáltalán nem abba az irányba változott, ahogy ezt a legtöbben a hatvanas-hetvenes évek fiataljai közül elképzelték. Mégis óriásiak az eredmények, hiszen ezek nélkül a fiatalos lázadozások nélkül ma nem élnénk demokratikus és toleráns társadalomban – állítja egy amerikai kutató, aki műsorunknak nyilatkozott a nagy nemzedékről, amelyhez olyan eltérő nagyságok tartoznak, mint például Steven Spielberg, Bill Clinton vagy éppen George Bush, aki nemrégiben ünnepelte a hatvanadik születésnapját.

A coloradói metropolisztól, Denvertől, vagy futamatnyira baktatok; a település neve Castle Rock, vagyis Sziklás Kastély, s itt is a Fenyők Kastélya nevű lakóparkot keresem. Kapukkal zárt és őrökkel védett közösség ez, a villák valóban fenyők árnyékában hűsölnek, és a rendezett környék nyugalmat és békességet áraszt. Nyugdíjasok élnek itt, olyanok, akik – amikor most visszavonultak – eladták a házukat, és ide költöztek. Mint vendéglátóim: Barry és Lou-Ann Wyatt.

“Mintegy negyven éven keresztül megvolt a nagyon szigorú életrendünk, mondhatnám azt is, minden előre be volt programozva, és aztán egyszer csak hirtelen minden nagyot változik, és az embernek temérdek ideje lesz” – mondja Barry Wyatt, aki mérnökként dolgozott. Közbevetésemre, hogy akkor most az eddigiektől biztosan nagyon eltérő módon szervezi az életét, rábólint, és rávágja, hogy igen, minden nagyon más lett. Igaz, változatlanul korán kel, de miután megreggelizik, komótosan kiolvassa az újságot, tornázik, és utána övé a világ. De nem lazsál. Újfajta tevékenységeket talált ki magának: például önkéntes, jótékonykodó akciókban vesz részt, golfozik, sőt, a golfpályán részmunkaidős munkát is vállalt.

Barry és hitvese, Lou-Ann az úgynevezett Nagy Generáció tagjai. A baby boom nemzedéké, amely most, az idén töltötte, vagy tölti be a hatvanadik életévét és megy nyugdíjba. Csaknem nyolcvanmillió lelket számlál ez a nemzedék, és az Egyesült Államokban mostanság jószerével csak velük foglalkoznak.

Ez a nemzedék a második világháború utáni esztendőben született, abban a fellélegző Amerikában, amely mindenféle szempontból fellendülést-felvirágzást hozott. Volt ez a nemzedék hippi, aztán pedig yuppie, kipróbálta a drogot, tiltakozott a vietnami háború ellen, Frank Sinatrát hallgatott, de aztán felfedezte Chuck Berryt és rajongott Elvisért, dúdolt Connie Francesszel és Billie Holyday-jel, és elment Bob Dylan híres newporti fesztiváljára is. És persze hódolt a beat-nemzedék költőinek, köztük Allen Ginsbergnek. Kipróbált sok mindent, karriert csinált, és itt, Amerikában úgy tartják, hogy ez a nemzedék alakította a XX. század második felének Amerikáját.

De – éppen a nyugdíjba vonulásával – ez a Nagy Generáció a XXI. század elejét is nagymértékben formálja most és majd. Mert például milliók adják el a házukat, és költöznek délre, a meleg éghajlatú államokba – Floridába, Hawaiira, vagy Kaliforniába -, milliók néznek új, részmunkaidős foglalkozások után, és szintén milliók kezdenek hódolni újfajta szórakozásoknak; és mindennek jócskán megvan a jelentős gazdasági és kulturális hatása az amerikai társadalomra. Például az ingatlanpiacon.

Michael Goldenberg ingatlanügynök azt mondja, hogy az elmúlt 18-24 hónap alatt megnégyszereződött a forgalom az ingatlanpiacon, és ez a forgalomnövekedés éppen a nyugdíjba vonulóknak köszönhető. Eladnak házakat, és máshol, más államban újakat vesznek.

A hatvanasok mostani nagy nemzedéke azonban virgoncabb, mint a korábbi hatvanas nemzedékek; fiatalosabb, és nem is hajlandó úgymond öregesen élni. Tom Wetzelnek tanácsadó cége van, amely a nyugdíjba készülőket látja el megannyi ötlettel, például arról, hogy hová érdemes költözni, melyik államban milyenek az adózási feltételek, hol vannak kifejezetten hatvanasok számára kedvező szórakozási lehetőségek.

“Egészségesebbek a mai hatvanasok, mondja Tom Wetzel, és úgy véli, hogy számukra a nyugdíjba vonulás nem visszavonulás az élettől, hanem afféle kaland, változtatás, amelyet a középkorúak szoktak kipróbálni. A riportalany szerint a most visszavonulók abszolút aktívak, és érdekes módon sokan közülük éppen hogy nem a csöndesebb vidékekre vonulnak vissza, hanem ismét beköltöznek a nagyvárosokba, ahol könnyebben hozzáférhetnek a sportlehetőségekhez, a kulturális eseményekhez, és egyáltalán: az aktívabb élet minőségéhez.

Az aktív élet egyúttal azt is jelenti, hogy jótékonykodnak, vagy a régi munkahelyükön egyenesen ingyen végeznek munkát. Sok orvos például visszajár a kórházába, és ingyen gyógyít; igaz, nem teljes munkaidőben, de akkor is ott van, és segít a fiatalabb kollégáknak. Ugyanígy akadnak tanárok, akik visszajárnak az iskolába, vagy reklámosok, akik visszajárnak a régi cégükhöz. Sokan az Egyesült Államokon kívül keresnek maguknak úgymond kibontakozási, önmegvalósítási lehetőséget; szólnak hírek olyan nyugdíjba készülőkről, akik Afrikába indulnának, hogy árvaházakban segítsenek, vagy éppenséggel öntözőrendszerek kiépítésében nyújtsanak segédkezet.

Az az igazság, hogy Amerika szeme – rajtuk van. Tanácsadó cégek foglalkoznak velük, televíziós sorozatokban szólaltatják meg őket, sőt, még könyvek is születnek róluk.

Az egyik – igencsak sikeres – könyv címe: A Nagy Nemzedék, avagy vitairat a baby boom generáció örökségének védelmében. Szerzője az Amerikai Egyetem szociológusa, Leonard Steinhorn. Őt kérdeztem meg, hogy – ha szabad így fogalmazni – mi ez a nagy hajcihő a most visszavonuló nagy generáció körül?

Riportalanyom emlékeztet rá, hogy az elmúlt négy-öt évtizedben az amerikai társadalomban óriási pozitív változások voltak. S ezek nem azért következtek be, mert egy bűvész a varázspálcájával ide varázsolta őket. Nem – mondja Leonard Steinhorn. És részletezi, hogy mire is gondol. Szerinte ezek a gyökeres változások éppen a most visszavonuló nemzedéknek, a Nagy Generációnak köszönhetőek. Mert ez a nemzedék egész egyszerűen nem volt hajlandó többé elfogadni az ötvenes évek állapotait. Nevezetesen azt, hogy a nőknek otthon, a tűzhely mellett kell maradniuk, a feketéknek és más kisebbségeknek el kell különülniük a társadalmon belül, nem voltak hajlandóak elfogadni azt, hogy a zsidókat szintén megkülönböztetés sújtsa, hogy szégyellniük kelljen magukat az identitásuk miatt. És elegük volt abból, hogy még a tisztább környezetért küzdőkre is szájkosarat kényszerítettek. Steinhorn szerint éppen a Nagy Generáció tagjai voltak azok, akik változtattak mindezen, és éppen nekik köszönhető, hogy Amerikában ma sokkal jobb és szabadabb az élet. Ezért esik róluk oly” sok szó – mondja az Amerikai Egyetem szociológusa.

Tény, hogy Amerika ezekben a hónapokban nagyon is sokat foglalkozik ezzel az úgynevezett Nagy Nemzedékkel. Van ebben nosztalgia is, az ötvenes-hatvanas évek iránt. De azért ez több ennél. Egyrészt, mert mégiscsak nyolcvanmilliónyi emberről van szó, vagyis ennyi sajátos igényű fogyasztó jelenik meg a piacon; igaz, mindez egyúttal gondot is jelent, mégpedig a munkaadók és a nyugdíjkasszák számára. Másrészt pedig sok köztük a híresség is. Például Bush elnök, vagy Bill Clinton, Steven Spielberg, a filmrendező, vagy Donald Trump, az ingatlan-bizniszből meggazdagodott milliárdos. Igaz, mint tudjuk, ők még csak nem is fontolgatják, hogy nyugdíjba vonuljanak, még aktív nyugdíjba se…

Járai Judit (Washington)

Comments are closed.