A harag és a kétségbeesés olykor furcsa történelmi paradoxonokhoz vezethet el. Izraelben például a háborút megjárt katonák egy része mozgalmat indított a baloldali kormány megdöntéséért, mondván: Izraelnek nem annyira demokráciára, mint hatékony hadseregre van szüksége. De vajon milyen esélyekkel lehet nemzeti és vallási alapon szembeszállni évtizedeken keresztül a muzulmán szomszédsággal, amely jóval népesebb, és sokkal gyorsabban szaporodik? Tudósítónk tiltakozó katonák között készített riportot Jeruzsálemben.
Jeruzsálemben a kormányzati negyedben, a miniszterelnöki hivatallal szemben a tiltakozók fölverték sátraikat. „A nép parlamentje, a libanoni tiltakozás sátra, kitörölni, megvizsgálni, fölrázni, megváltoztatni” – írták a jelmondatokat a sátrakra hatalmas betűkkel. Több tucat ember található a sátrak környékén, a tüntetés szervezői egyforma fehér pólókban, amikre az van írva, hogy „a tartalékosok tiltakozása”.
Mi a tüntetés célja? – kérdeztem egy szervezőt. „Három célunk van: az első lemondatni a miniszterelnököt, a honvédelmi minisztert és a vezérkari főnököt. A második állami bizottság felállítása a tanulságok levonására, mert rengeteg mulasztás történt, a harmadik pedig az elrabolt katonák visszahozása.” Mit gondol, az izraeliek hány százaléka támogatja? „A közvélemény-kutatások szerint olyan 80% támogat minket, vannak a baloldal szélén és a jobboldal szélén is, akiknek talán más indítékaik is vannak, de a politikai skála minden színe megtalálható nálunk, én legalábbis nem látok itt semmiféle politikai mozgalmat, hanem valódi népi mozgalmat.”
És aztán jöjjön a jobboldali Benjamin Netanjahu? „Egyáltalán nem foglalkoztat minket, hogy mi lesz a későbbiekben, felőlünk ne legyenek választások, az is lehet, hogy a rendszer képes elrendeződni, például a Munkapárt választhat új vezetőt, Ehud Barak lehet a honvédelmi miniszter. Nekünk azokkal az emberekkel van bajunk, akik ezt a háborút vezették, azt akarjuk, hogy menjenek, akik nem hozták az elvárt eredményeket, és súlyos bizalmi válságot okoztak, cserbenhagyva egész Észak-Izraelt és a hátországot.”
És ki legyen Olmert után a miniszterelnök? „Ez a politikai rendszer vagy a nép ügye, mi senkit sem támogatunk, abban bízunk, hogy a bukottak leváltása a helyzet javulásához vezet. Nehéz feltételezni, hogy rosszabbak jöhetnek, mert már a felelősség felvállalása azt fogja eredményezni, hogy felelősebbek jönnek helyettük. Az a baj, hogy az emberek ma nem számolnak tetteik következményeivel, és ezért bátran tévednek, a menesztettek utódai háromszor is meggondolnak minden lépést.”
Megnéztem a honlapjukat, hogy a héten mindössze ötezer valahány ember csatlakozott az aláírásával. Elégedettek ezzel? „Nagyon elégedettek vagyunk, már több tízezer aláírásunk van, de a pontos számokhoz még meg kell néznünk az összes gyűjtőívünket. Most kezdtünk szétszóródni egész Izraelben, hozzánk naponta ezrek látogatnak el, ezrek nézik meg a honlapunkat, és támogatást hoznak.”
A háborúval milyen személyes tapasztalata miatt csatlakozott a mozgalomhoz? „Először is ebben a háborúban nemcsak a tartalékosok, hanem a sorkatonák is szenvedtek, és a legrosszabb az, hogy több mint egymillió civil is a hátországban. Hadara vonaláig egész Izraelt cserben hagyta a kormány, nem törődtek velük, szerintem ez a legnagyobb kudarc, amiért közvetlenül a kormány a felelős. Nálunk a seregben több szinten is voltak mulasztások, nem volt elég víz, váltogatták a parancsokat a háború közben, elküldtek minket végrehajtani egy feladatot, majd visszahívtak, máshova küldtek, újra visszacsinálták az egészet. Rengeteg csapat volt szétszórva a területen, amely nem tudott egymásról, ezek többször egymással harcoltak.”
Egy középkorú hölgy szintén aláírásokat gyűjtött, őt is faggatni kezdtem: Ön nyilván nem tartalékos, mégis miért van itt? „Önkéntes vagyok, mert azonosulok a követeléseikkel, segítem a harcukat, mert szerintem igazuk van. Nem lehet, hogy ne mondjanak le, akik felelősök a kudarcért, a szégyenért, nem maradhatnak hivatalukban, hogyha Isten ments újabb háború törne ki, még mindig a helyükön legyenek! Szeretem a hazámat, és szerintem a tartalékosok tudják igazán, hogy mi történt a terepen, és mindent elkövetek, hogy segítsek nekik.” Személyes tapasztalatai alapján kik jönnek ide aláírni a sátorhoz? „Az egész országból mindenféle életkorban mindenféle emberek idejönnek csak azért, hogy aláírják az íveket és hazamenjenek, balosok, jobbosok, nincs különbség. Én személy szerint teljesen középen vagyok.” Önt mi dühítette fel a legjobban? „Leginkább a hátország cserbenhagyása zavart, arról nem is szólva, hogy a foglyok kiszabadítására indultak, és foglyok nélkül, farkukat behúzva tértek vissza. Nem akarom, hogy mindez megismétlődhessen!”
Shiri Zsuzsa (Jeruzsálem)
