Forrás: Index

Életének 96. évében elhunyt Faludy György költő, műfordító, író – tudatta a család szombaton reggel. Az Origo fórumában pénteken késő délután röppent fel a hír.

A magyar kortárs irodalom egyik legnagyobb alakjának haláláról először az Origo fórumában röppent fel a hír pénteken késő délután. Egy fórumozó a költő ápolónőjének délutáni telefonhívására hivatkozva közölte a halálhírt. Az Index megpróbált utánajárni, de megerősítést az MTI reggel negyed kilences rövid híréig nem kapott. A gyászhírt feltehetően a költő fiatal felesége, Fanny asszony közölte a távirati irodával.

A költő fővárosi polgári családban született 1910. szeptember 22-én. Tanulmányait a fasori evangélikus gimnáziumban végezte, ott is érettségizett. Ezután a bécsi, a berlini és a grazi egyetemen tanult. 1934-től jelentek meg Villon átköltései a budapesti liberális napilap, a Magyar Hírlap hasábjain.

Ez ragyogó lehetőséget biztosított számára olyan gondolatok közlésére, melyet akkoriban másképp nem lehetett volna nyilvánosságra hozni. Ezeket a verseket kötetben is szerette volna megjelentetni, de akkoriban erre egyetlen kiadó sem vállalkozott. Így történt végül, hogy a Villon-balladák a költő saját költségén, magánkiadásban jelentek meg.

Még az is kétséges volt, hogy a kiadásra kölcsönkért pénzt egyáltalán vissza tudja majd fizetni, de hamar megnyugodott, mert az ezer példányban kiadott kötetet három nap alatt szétkapkodták, majd újra ki kellett adni, persze már nem önköltségen. Ezt a feladatot ezúttal az Officina Kiadó vállalta magára. A szamizdat kiadásokat is beleértve máig körülbelül negyven kiadás látott napvilágot.

A kezdeti siker meg is határozta pályáját. A Villon-balladák hihetetlen népszerűsége sok szembefordult költőtársat eredményezett, az egy évvel később megjelent kötet, a Pompeji strázsán pedig a Villon-átköltések árnyékában maradt.

Faludy zsidó származása és politika nézetei miatt 1938-ban elhagyta Magyarországot, ugyanis sokakkal ellentétben ő nagyon hamar megértette, hogy merre tartanak az események. A történelem sajnos őt igazolta. Itthon maradt húgát a Dunába lőtték, a Villon-balladákat könyvmáglyán égették el a nyilasok. Először Párizsban tartózkodott, de a német megszállás miatt onnan is távozni kényszerült. Algérián keresztül jutott el az Egyesült Államokba, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Három évig az amerikai hadseregben szolgált.

1946-ban tért haza, s a Népszava szerkesztőségében helyezkedett el. 1947-ben még megjelenhetett az Őszi harmat után című verseskötete, és a Villon-balladák 14. kiadása. Mivel az új rendszer is ellenségének tekintette, hamarosan egyetlen kötete sem jelenhetett meg. 1949-ben hamis vádakkal elítélték, és három évre a recski büntetőtáborba zárták. A Recsken írt versei először Münchenben jelentek meg 1983-ban, Börtönversek 1949-1952 címen. Szabadulása után fordításokból élt. 1956-ban Nyugatra menekült, s Londonban telepedett le. Ott 1957-től az Irodalmi Újságot szerkesztette. Londoni tartózkodása alatt 1960-61-ben angolul írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, mely az 1962-es Londoni kiadás után magyarul először 1987-ben az AB Független Kiadónál jelent meg kalózkiadásban.

1963-1967 között Firenzében, majd Máltán élt. 1967-ben Torontóba költözött. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadásokat, az Ötágú síp és a Magyarok Világlapja szerkesztőjeként dolgozott. 1980-ban New York-ban jelentek meg összegyűjtött versei. Időközben Magyarországon a Kádár-korszakban még a nevét sem lehetett leírni, az Országos Széchényi könyvtárban még a katalógusból is kiszedték a könyvei céduláit. 1988 novemberében másodszor is hazatelepült. A korábban csak szamizdatban megjelent művei a rendszerváltás után végre legálisan is napvilágot láthattak. Faludy a kilencvenes években is több új verseskötettel jelentkezett (200 szonett, 100 könnyű szonett), továbbá számos fordításkötete is megjelent. 1994-ben a Kossuth Díjat is megkapta.

Legutóbbi verseskötete, a Vitorlán Kekovába 1998-ban jelent meg. Bár életszeretete töretlen, az emberiség jövőjéről pesszimistán vélekedik. Úgy látja, hogy az emberiség elpusztítja önmagát; sok versében bírálja a fogyasztói társadalom mérhetetlen dőzsölését, a környezetszennyezést, felháborítja, hogy az embereket még saját gyermekeik biztonságos jövője sem érdekli. A “jövő század lesz a végső” – állapította meg fanyar humorral.

Comments are closed.