2006.09.01., 2006. évfolyam, 35. szám
szerző: Kulcsár István forrás: 168óra
cimke: terrorizmus
Amerikában a fehér embereket nevezik kaukázusinak. Régebben ők lincselték a négereket. Oroszországban viszont manapság a „kaukázusi nemzetiségűnek” nevezett személyeket (azerieket, örményeket stb.), ázsiaiakat, afrikaiakat lincselik szélsőséges nacionalista, fasisztoid szervezetek tagjai, sőt most már szervezeten kívüli terroristák is.
Augusztus 21-én hatalmas robbanás rázta meg a moszkvai Cserkizovo piacot. Tizenegy árus, illetve vásárló életét vesztette, negyvenkilencen kerültek sérülésekkel kórházba. A detonációt 5 kg trotilnak megfelelő folyékony robbanóanyaggal idézték elő, amelyet távirányítással hoztak működésbe. A rendőrség először a piacot „ellenőrző” (értsd: védőpénzt szedő) bűnözőcsoportok egymásközti leszámolására gyanakodott, majd három olyan fiatalembert vett őrizetbe (egyikük kémia szakos egyetemista), akinek motívuma – mint a nyomozás második napján kiderült – etnikai gyűlölködés volt. A piac érintett részén ugyanis elsősorban kínai és vietnami állampolgárok árusítanak. Az áldozatok többsége is közülük került ki, a többiek főként oroszok voltak.
A piaci pogromok nem mennek ritkaságszámba az orosz fővárosban, ahol az elmúlt években bőrfejűek számos alkalommal vertek meg kaukázusi és közép-ázsiai árusokat, dúlták fel bódéikat. Ám a cserkizovói merénylet minőségileg új vonásokat mutat. Mindenekelőtt: a merénylők első ízben folyamodtak robbantáshoz. Ez pedig – s erre sem volt még példa – nem egy-két embert, hanem tömegeket érintett. Végül: a merénylők, akiknek célja – szerintük is – a „nem oroszok megleckéztetése” volt, nem tartoztak egyetlen szervezett szkinhed vagy más fasisztoid csoporthoz.
Moszkvában most, szintén első ízben, beszélnek a csecsenekhez nem köthető terrorizmusról. Az, hogy a robbantók nem tartoztak semmilyen szervezethez, „a fővárosi és a szövetségi hatóságok számára legalább annyira váratlannak, mint amennyire kínosnak bizonyult, mivel nyilvánvalóan a fasiszta és rasszista hangulatoknak a társadalomban való ellenőrizetlen elterjedését tanúsítja” – írja a NEWSru orosz hírportál.
Gyűlölködés
Valóban, az utóbbi idők rasszista bűncselekményeinek elkövetői közül legföljebb még A. Kopcev nevezhető magányos merénylőnek, aki az idén januárban egy moszkvai zsinagógában, valóságos ámokfutást rendezve, nyolc imádkozó férfit szúrt meg késével. Az ilyen indíttatású verések és gyilkosságok túlnyomó része ugyanis szervezett csoportok számlájára írható.
A moszkvai jogvédők szerint tavaly Oroszországban – elsősorban Moszkvában, Szentpéterváron és Voronyezs megyében – összesen 31, az idei első félévben pedig máris 20 olyan gyilkosságot követtek el, amelynek motívuma az etnikai gyűlölködés. Ezek színhelye csaknem mindig nyilvános hely – utca, metróállomás – volt. Az áldozatok nemzeti megoszlása változatos: örmény, azerbajdzsáni, üzbég, kurd, szenegáli, mali, elefántcsontparti stb. A rasszisták kezétől még egy nyolcéves tádzsik kislány is életét vesztette. Az egyetemi városokban a szkinhedek szinte vadásznak az ott tanuló ázsiai és afrikai diákokra. Csupán az első negyedévben és csak Szentpéterváron indiai, izraeli, jordániai, kínai, egyiptomi, pakisztáni, ghánai, burundi, kameruni és elefántcsontparti diákokat vertek véresre. Petrozavodszkban egy szír egyetemista, Vlagyivosztokban egész külföldi turistacsoport (benne egy thaiföldi tengernagy) vált ilyen verések áldozatává. Az egyik moszkvai kultúrház előtt Zaur Tutov, a kaukázusi Kabard-Balkár Köztársaság kulturális minisztere járt így. Korábban Moszkvában több fekete bőrű diplomata, köztük egy amerikai került kórházba rasszista támadás áldozataként. Az utóbbi időben szkinhedcsoportok többször is szervezetten támadtak nemzetiségi kultúrházakra, gyaláztak meg zsidó temetőket.
Az orosz társadalom előtt nem maradnak titokban ezek az esetek, mert a helyi, de többnyire az országos média is beszámol róluk, követelve a tettesek kézre kerítését és felelősségre vonását. A legutóbbi időben akkora a lárma ez ügyben, hogy a rendőrség és az ügyészség – amely pedig azelőtt többnyire tétlenkedett – most már valamivel erélyesebben nyomoz a rasszista indíttatású bűncselekmények elkövetői után, bár a jogvédők kételkednek ebben. Épp a napokban szüntették meg az eljárást egy moszkvai fiatalember ellen, akit egy örmény fiú meggyilkolásával gyanúsítottak. (Persze lehetséges, hogy – mint számos más jellegű, nagy port felvert ügyben történt, most is – szorgosságának bizonyítására a rendőrség haladéktalanul letartóztatta az első útjába kerülő személyt, akit később bűncselekmény hiányában szabadon kellett engednie.)
Tüntető taps
Szentpéterváron pedig az esküdtszék mentett fel négy suhancot, akit az ügyészség súlyos bizonyítékok alapján egy kongói diák megölésével vádolt. A bírósági tárgyalóterem hallgatósága tüntetően megtapsolta a váratlan verdiktet kimondó esküdteket.
Hatévi szabadságvesztésre ítélték viszont nemrég a Nyizsnyij Novgorod-i Szokol nevű szkinhedcsoport tagját, Roman Lavrentyjevet, aki részt vett egy örmény fiatalember csoportos meggyilkolásában. Ebben az ítéletben az „etnikai gyűlöletkeltés” kifejezés is szerepel. Igaz, bűntársa, a csoport szervezője, Alekszandr Bojcov megúszta pénzbüntetéssel.
A hatóság gyakori tétlenségének egyik oka az, hogy az orosz rendőrök között is nem kevés a rasszista. De annak sem kell összeesküvés-elméletek hívévé szegődnie, aki szerint a szélsőséges csoportok és a hatóságok esetleg bizonyos szimbiózisban élnek. („Oroszországban az intolerancia állami doktrínává vált” – írta a német Tageszeitung.)
Piszkos munka
A Libe`ration című francia újság tudósítója érdekes riportot készített szélsőséges orosz csoportokról, köztük a Szláv Szövetségről (a Szlavjanszkij Szojuzról, amelynek orosz rövidítése – nem véletlenül – esz-esz, azaz SS). Dmitrij Gyomuskin, a szervezet „führere” szerint 64 regionális csoportban összesen 5500 „harcost” számlálnak, szimpatizánsaik száma 25 ezer. „Hitler Oroszország ellensége volt. De az ideológiájával egyetértünk. Oroszország számára az egyetlen megoldás egy nemzetiszocialista jellegű népi diktatúra” – fejtette ki a francia újságírónak Gyomuskin, aki az „utcai” terrorra képezi ki társait. Ez a módszer egyébként szentpétervári náci honlapokon is hozzáférhető. A moszkvai „SS-vezér” azt is kijelentette: nem fél a hatóságoktól. Hiszen edzéseiket a Putyin-féle Egységes Oroszország Párt ifjúsági klubjában tartják, kapcsolatban állnak az állami duma egyes ultranacionalista képviselőivel, sőt magával az elnöki hivatallal is. És bár e dicsekvésben bizonyára van némi túlzás, Gyomuskin terrorlegényeire valóban szükségük lehet a hatóságoknak a piszkos munka elvégzésére, például arra, hogy kiverjék a cigányokat és a drogárusokat a pályaudvarokról, vagy hogy ijesztgessék a felvonulásra készülő melegeket.
Az utóbbi megmozdulás engedélyezése ellen rendezett – állításuk szerint a hatóságok biztatására – nagy létszámú tüntetést a Mozgalom az Illegális Bevándorlás Ellen nevű szervezet is. E mozgalom vezetője, Alekszandr Belov még a szovjet rendszer idején alakult, a nyíltan antiszemita Pamjaty soraiban kezdte, és – bár ezt ő tagadja – a KGB Akadémia hallgatója volt.
