Forrás: Origo

Októbertől az új indiai tévéműsorokban és mozifilmekben egyáltalán nem láthatunk dohányzós jeleneteket, és már a Boomerang gyermekcsatorna rajzfilmjeiből is sorra vagdalják ki azokat a részeket, amelyek dohányzásra buzdíthatják az ifjú nézőket – így például a Tom és Jerry kisegerének szájából is kikerült már a szivar. Teljesen jogos kívánalom megóvni gyermekeinket a dohányzás ártalmaitól, csakhogy a cigarettázás remek dramaturgiai vagy jellemábrázoló eszköz is lehet. Erre számos sorozatban is láttunk már példát, cikkünkben négy füstölgő hőst ragadunk ki, akik, ha úgy tetszik, a dohányosok archetípusait testesítik meg.

Columbo hadnagy, a gondolkodó

Columbo hadnagy figurájához az állandóan a kezében tartott szivar legalább annyira hozzátartozik, mint a viseltes ballonkabát vagy a sosem látott feleség. Nála a dohányzás életforma, a nézők számára pedig a nyomozó intellektusának, illetve szétszórtságának kifejezője. Ahogyan égő szivarját tartó ujjaival a homlokát vakargatja, szinte megjelennek azok a bizonyos kerekek a fejében, melyeknek mozgásával a legrafináltabb bűnözőket is képes lefülelni. Columbo, amilyen ápolatlan, nemtörődöm a külsejét illetően, ugyanúgy bánik a szivarjával is: nemigen lehet látni, hogy akár csak bele is szívna, inkább csak elfüstöl a kezében, ebből is láthatjuk, milyen szórakozott. A hadnagy rossz szokása nemegyszer a konfliktus forrása is, többször rászólnak, hogy az adott helyen tilos dohányozni – vagy csak szimplán félnek, hogy lehamuzza a perzsaszőnyeget. Mert hát a Columbo gyilkosai általában jómódú emberek, így a szivar itt a társadalmi konfliktusok ábrázolását is segítheti.

Columbo figurája 1968-ban jelent meg először a tévé képernyőjén, és azóta nemigen láttuk őt szivar nélkül. Első szerepe az NBC egyik filmjében, a Prescription: Murder (nagyjából Gyilkosság receptre címen lehetne lefordítani) című krimiben volt, ebből nőtt ki a három évvel később útjára indított sorozat. A műsor hamar siker lett, a nyomozót játszó Peter Falk pedig már az első évadban nyújtott alakításáért megkapta az Emmy-díjat. A Columbo népszerűségét, illetve a műfajban elért magas presztízsét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kezdetben olyan neves rendezők is készítettek egy-egy epizódot, mint Steven Spielberg vagy A bárányok hallgatnak-ot jegyző Jonathan Demme. A sorozatban feltűnő “gyilkosok” névsora is igen tetszetős: John Cassavettes, Leslie Nielsen, Martin Landau, Faye Dunaway a filmesek közül, de egyszer például még a legendás énekes, Johnny Cash is magára vállalt egy bűntettet.

A hatalmas népszerűséget talán az újítás hozta, amelyet a hagyományos bűnügyi filmekben nemigen láthatunk: a gyilkos szemszöge. A Columbo-ban ugyanis soha nincs semmiféle rejtély, már a film elején megtudjuk, hogy ki követte el a rémtettet. A fő feszültségforrás Columbo és a gyilkos kapcsolata – a nyomozó mindig sejti előre, hogy ki az elkövető, aztán addig jár a nyakára (“csak még egy kérdés”), amíg fel nem göngyölíti az ügyet. A központi figura azért természetesen Columbo, akit kisembersége, esetlensége (szakadt kocsija, basset hound kutyája) tesz szerethetővé. Érdekes, hogy keresztnevét a sorozatban sohasem említik, ha valaki direkt rákérdez, akkor is csak azt feleli, hogy “hadnagy”. Elvakult rajongók – a néha felmutatott rendőrségi igazolványt kikockázva, felnagyítva – azonban így is kiderítették az emblematikus nyomozó keresztnevét, amely állítólag nem más, mint Frank.

Mike Hammer, a vagány

A cigarettázók talán legnépszerűbb, leggyakrabban ábrázolt típusát testesíti meg egy másik detektív, Mike Hammer. Ő a vagány utcai zsaru, akinél a dohányzás a lazaságra, fenegyerekségre utal. A kalandos életű, kemény férfiakat szeretik úgy ábrázolni, hogy cigaretta lóg a szájukban: gondoljunk csak az állandóan füstfelhőbe burkolózó Rickre a Casablancá-ból, de az sem véletlen, hogy a Marlboro reklámembere is egy cowboy – akiknek férfiasságát a Brokeback Mountain (Túl a barátságon) előtt senki nem merte megkérdőjelezni. Ha már megemlítettük Humphrey Bogart kultikus szerepét, annyit tegyünk még hozzá, hogy Rick amolyan átmenet a vagány és a titokzatos között, de nem is biztos, hogy a kettő különválasztható egymástól, hiszen a vagány férfiak sokszor titokzatosak, mások meg éppen titokzatosságuk miatt tűnnek vagánynak – mi megpróbáltunk aszerint tipizálni, hogy melyik oldal az erősebb.   

Mike Hammer mindenesetre igazán tökös legény, vezetéknevéhez híven (amely kalapácsot jelent), keményen odacsap mindenkinek, aki szembeszáll a törvénnyel. Tulajdonképpen ő a kemény zsaru prototípusa, aki nélkül ma Piszkos Harry sem létezne. A figura gyakorlatilag onnan eredeztethető, hogy Amerika igen nehéz helyzetben volt a második világháború után, a hidegháború kezdetén – legalábbis az ott lakók így érezték. Senki nem volt már kíváncsi arra a verbális keménységre, azaz a cinikus humorra, amely a korábbi nyomozókat (például a nem kevésbé kultikus Sam Spade-et vagy mondjuk Philip Marlowe-t) jellemezte: igazi, tényleges akcióra volt szükség, tettekre szavak helyett. Az első Hammer-regényt így roppant jól időzítve, 1947-ben dobta piacra a közelmúltban elhunyt Mickey Spillane, I, The Jury (magyarul Egyszemélyes esküdtszék) címmel. Ezt még számtalan, a magánnyomozó kalandjait megelevenítő történet követte, majd jöttek sorra az egészestés filmek és tévésorozatok, melyek elkészítésében az író, Spillane is segédkezett, sőt, az 1963-as The Girl Hunters-ben ő maga játszotta el Hammer szerepét. A nyomozó aztán még számtalan filmben feltűnt, gondoljunk csak például a Halj meg velem! vagy a Mike Hammer: A gyilkos mindent visz című mozikra.

A karakter legismertebb megszemélyesítője kétségkívül Stacy Keach, aki az itthon Mike Hammer magándetektív címmel vetített tévésorozatban is a fejébe húzta Hammer híres kalapját. A műsor eredetileg 1984 és 1987 között ment a CBS csatornán, aztán jó tíz évvel később tettek még egy kísérletet az újjáélesztésére, amely viszont már csak egy évadot ért meg. A vagány detektív kalandjait az ötvenes évek végén is láthattuk a tévében, ebben a változatban a Kolchak: The Night Stalker című horrorsorozat címszereplője, Darren McGavin személyesítette meg Hammert. A figura kultikus jelentőségét mutatja, hogy nemcsak az amerikaiak kedvelték meg, de számos más kultúrkörbe is bekerült: létezik egy zsidó szuperhősről készített film, amelynek The Hebrew Hammer a címe (azaz A héber kalapács, igazából A héber Hammer, hiszen a mozi nemcsak a szóhasználattal utal a nyomozóra), illetve egy japán tévésorozat, a Detective Mike, melyben az ifjú ázsiai zsarut Hama Mike-nak hívják.

A Cigarettás Férfi, a titokzatos

Természetesen az X-akták egyik kulcsfigurájáról van szó, akinek már nevében is szerepel a bagó. Az igazi nevét ugyanis senki sem tudja, de sok ügynek ő áll a hátterében, mondhatni, ő mozgatja a szálakat – mindamellett úgy tűnik, hogy segíti Mulder és Scully munkáját, illetve vigyáz a biztonságukra. Nála a cigaretta a titokzatosság kelléke, de egyszersmind a férfi egyetlen ismertetőjegye is: nemcsak, hogy a nevét nem tudjuk, de legtöbbször az arcát is nehéz kivenni, hiszen többnyire félhomályban és cigarettafüstbe burkolózva mutatják őt az operatőrök. A férfi a rajongók szemében szinte ugyanolyan fontos karaktere a sorozatnak, mint Mulder vagy Scully – ők bizalmasan csak CSM-ként szokták emlegetni, ami a Cigarette Smoking Man rövidítése. A hősünket megszemélyesítő színészről, William B. Davisről érdekességképpen meg szokták említeni, hogy korcsoportjában ő az egyik legjobb kanadai vízisíelő. Talán ennek kapcsán figyelt fel rá a sorozat atyja, Chris Carter, ő ugyanis korábban egy szörfmagazin szerkesztője volt. 

Az 1993-tól 2002-ig futott sorozat – talán nem is kell senkinek bemutatni – az FBI egy eltemetett részlegének, a természetfeletti jelenségekkel foglalkozó (gyakorlatilag kétszemélyes) osztálynak az életét ábrázolja, a főszerepben a gyerekkori traumája miatt ide jutott Mulder ügynökkel, aki Scully személyében egy egyetemről frissen kikerült, mindenben kételkedő szakértőt kap társnak maga mellé. A sorozatból egy mozifilmet is forgattak 1998-ban, sőt, igen komoly számítógépes játék is készült belőle, amely szintén Chris Carter agyszüleménye. Azt, hogy az alkotók komolyan vették a játékot, mi sem mutatja jobban, mint hogy a főszerepeket játszó David Duchovnyval és Gillian Andersonnal még külön jeleneteket is forgattak, kifejezetten a szoftver számára. Az X-akták mérföldkő lett, gyakorlatilag elindította a misztikus filmek hullámát – rengeteg követője és utánzója akadt, elég csak például a magyar címével is erre utaló Y-aktákat említeni.

Gábor Gábor, a modoros

Nem szerettük volna kihagyni a magyarokat sem a füstölgő sorozathősök közül, ezért a negyedik – és egyben utolsó – dohányos típust a Szomszédok-ból ismert Gábor Gábor figurájával illusztráljuk. A gazdagréti hajstúdió császáránál, ennél a modoros és kissé nőies, affektáló beszédű figuránál a cigarettázás is csak a manírokat erősíti. Gábor Gábor természetesen nem hagyományos cigarettát szív, hanem finom, vékony szivarkákat, amivel csak felnagyítja amúgy is feltűnő feminim vonásait. Ehhez jön még a testtartás, a mód is, ahogyan a szivart szívja.

A Gábor Gábort alakító Koltai János egyébként igen sokoldalú művész – sajnos a többség csak Szomszédok-béli alakítását ismeri, pedig olyan filmekben alapozta meg színészi karrierjét, mint az Ugróiskola, a Két félidő a pokolban vagy a Jancsó Miklós által rendezett Oldás és kötés és Szegénylegények. Koltai nemcsak színészkedik, de ír és rendez is, sőt, van úgy, hogy darabjához ő maga tervezi a díszleteket is. Rendezései voltak például a Madách Színházban a saját írásából készített Primadonna vagy Németh László Cseresnyés című darabja.

Maga a Szomszédok az első (és sokáig az egyetlen) magyar szappanopera volt, első adására 1987 elején került sor, az utolsó, 331. rész pedig 1999. december 30-án ment a Magyar Televízión. Aztán az m1 tavaly újra elkezdte vetíteni a sorozatot, immár felturbózott, infobuborékokkal ellátott formában, azonban hamar felhagytak ezzel a nézők szemében minimum nevetségesnek tűnő módszerrel – így ezután újra eredetiben nézhettük Taki bácsi, Magenheim doki és a többiek kalandjait.

Apats Gábor

[origo]

Comments are closed.