Forrás: HVG

A közvélemény éppúgy megosztott az augusztus 20-ai tragédia kapcsán, mint a politikai élet. Komolyabb vizsgálatot érdemelne az egész pirotechnikai és rendezvényszervezési iparág, a szakmán belül ugyanis már komplett összeesküvés-elméletek keringenek

A tűzijáték volt a tervezett búcsúprogramja annak a mintegy hatvan izraeli tizenévesnek, akiket szó szerint a háborús övezetből utaztattak pihenni, kikapcsolódni a biztonságosnak remélt Magyarországra. A szélvihar kísérte felhőszakadáskor ők is futásnak eredtek, s magyar kísérőiknek már akkor feltűnt, mennyire tudatosan viselkedtek. Négyesével-ötösével együtt maradtak, majd a szélvész elvonultával gyorsan összegyűltek, egyikük sem sodródott el, és egy csuklótörésen kívül komolyabb sérülést sem szenvedett el senki.

Több mint egy hét elteltével is a magyar közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdések közé tartozik, a tűzijáték lefújása és a közelgő viharra történő figyelmeztetés életmentő lehetett volna, vagy éppen ellenkezőleg, a zűrzavart pánikká fokozva még súlyosabb következményekkel járt volna. A Capital Research budapesti felmérése szerint egyébként a legtöbben a természetet okolják a tragédiáért, a felelőslista második helyén pedig a katasztrófavédelem áll, ami a Medián országos kutatása szerint is ezüstérmes (lásd Vihar után, vihar előtt? című írásunkat).

Többrendbeli kritikájának adott hangot a múlt héten Sólyom László államfő, a Sándor-palota gazdája – például nem kapott időben tájékoztatást az elemi csapás hatásairól, elégedetlen a felelősséget megállapítani hivatott eddigi vizsgálatokkal -, arra viszont nem tért ki, saját hivatalában miért nem nyújtottak menedéket a vihar elől menekülőknek. Sólyom javaslatára hivatkozott a Fidesz, amikor az eddig csupán a végrehajtó hatalom berkein belül folyó vizsgálatot a törvényhozás szintjére próbálta emelni, parlamenti vizsgálóbizottság megalakítását javasolva.

Az önkormányzati választások előtt, rövid távon igazi tétje nyilván a felelősvadászatnak van, ami nemcsak arra terjedhet ki, hogy a tűzijáték elhalasztására, a veszélyben lévő emberek tájékoztatására és menekítésére ki adhatott volna utasítást, de arra is, hogy például a kormányfő miért csak a tragédia másnapján, mintegy húsz órával az események után jelent meg a nyilvánosság előtt.A cikk folytatása

Távolabbra mutató, de fontosabb feladat lenne azt tisztázni, miként lehet sokkal jobban felkészülni természeti erők vagy terroristák okozta vészhelyzetek megelőzésére és kezelésére. A tűzijáték világított rá olyan abszurd helyzetekre, hogy például a mentőszolgálat jogszabályban előírt kötelezettsége – tömegrendezvények esetén minden 50 ezer személyre egy jól felszerelt autó, úgynevezett rohammentő biztosítása – teljesíthetetlen feladat, ha mondjuk 1 millió ember verődik össze. Szó szerint életbe vágó döntésnek bizonyulhat néhány évtizedes távlatban, hogy a nagyvárosok fasorait, parkjait miként újítják meg, immár nemcsak azt tartva szem előtt, hogy a légszennyezésnek ellen tudjanak állni a fák, de lehetőleg a viharnak is. A tűzijátékkor a legsúlyosabb balesetet egy terebélyes gesztenyefa törése okozta, szakértőnek kell döntenie arról, hogy a törzsön látható korhadás érdemi szerepet játszott-e a tragédiában.

Komolyabb vizsgálatot érdemelne az egész pirotechnikai és rendezvényszervezési iparág is. A szakmán belül ugyanis már komplett összeesküvés-elméletek keringenek, néhol pedig többszörös áttétellel, de szocialista kapcsolatok sejthetők a vállalkozások mögött. A sokszor emlegetett szervező, a Nexus Reklámügynökség Kft. alapítója 1997-ben a társaságot ma is vezető Simon Gábor mellett Horváth Attila volt. Ő 2004. április 17-éig egyharmad részben tulajdonosa is volt a cégnek, édesapja pedig a Népszava-főszerkesztő-helyettes Horváth István, aki a lapkiadás kapcsán egy ideig éppúgy cégtársa volt a jelenleg miniszterelnöki hivatali államtitkár Gál Zoltánnak, mint Gyurcsány Ferencnek is. Az egyik alvállalkozóként működő családi vállalkozás, a tűzijáték idejére a mentőszolgáltatást megrendelő Szín-lap Bt. társalapítója, Hámori László pedig önkormányzati képviselő a XVIII. kerületben, 2002-ben az MSZP országos központjában rendezvényszervező, majd Hiller István titkárságvezetője lett.

Harmadik rész

Ami magukat a tűzijátékosokat illeti, erről a piacról az egyik legerősebb szereplőt, a Pyro-Technik Kft.-t (PT) kitörölte a három ember életét követelő két évvel ezelőtti törökbálinti raktárrobbanás (HVG, 2004. augusztus 14., 21.), amellyel kapcsolatban a büntetőbírósági tárgyalás még nem kezdődött el. A társaság jelenleg gyanúsított tulajdonosai kezdettől úgy tartották, nem véletlen baleset, hanem szándékos gyilkosság történt a telephelyükön. Ezt a teóriát erősítette meg szakértőként Kiss Róbert, a honvédség tűzszerész őrnagya, akit idén nyáron egy kiképzési feladatnál megölt a közelében felrobbanó, nem megfelelően hatástalanított 155 milliméteres ágyútarackgránát. A katonai ügyészség megszüntette a nyomozást a halálával kapcsolatban, mondván, semmi sem utal bűncselekményre.

Eredetileg éppen a PT egyik vezetője volt az a Gecse István, aki kis túlzással akár a tűzijáték-iparág szürke eminenciásának is nevezhető. Búcsúja a PT-től korántsem volt barátságos, s hamarosan követte őt a cég több munkatársa, köztük Losonczi Lóránt is. Losonczi és Gecse együtt gründolták az idei tűzijáték lebonyolítására megbízást elnyert Absolut Pyro Kft.-t, de Gecse a meghatározó tulajdonosa a Crescom Kft.-nek is. Ez a cég rendezte 2003-ban azt a tűzijátékot, amelyet egy uszály és egy teherautó felrobbanása, a Gellért-hegyi fák lángra kapása tett emlékezetessé – akkor szerencsére személyi sérülés nem történt -, s az általuk bérelt balatonfűzfői raktárban történt idén júniusban négy halálos áldozatot követelő robbanás. Akár elkerülhetetlen balesetekről, akár a mindeddig érdemi bizonyítékokat nélkülöző összeesküvés-elméletekről legyen szó, tény, hogy a tűzijátékipar a mostani tragédia nélkül is feltűnően sok áldozatot követelt az utóbbi években.

FAHIDI GERGELY, SIPOS ANETT

Comments are closed.