2006.08.24., 2006. évfolyam, 34. szám
szerző: Bartus László forrás: 168óra
A brooklyni Kék Duna élelmiszerbolt tulajdonosa szerint a magyarok újabb áradata indult el Amerikába, hogy szerencsét próbáljon, és az új világban vészelje át az Új Egyensúly programot. Sokan nem sejtik, hogy életük legnagyobb megpróbáltatása vár rájuk: otthon nem tudnak akkora megszorító csomagot készíteni, amely akár csak megközelíthetné a várható amerikai nehézségeket. De ezt itt senki nem hiszi el, a remény hal meg utoljára. Helyzetjelentés New Yorkból.
Szombatonként magyar zenétől hangos a 44. utca környéke. Már a Qeens Boulvard-on hallani a népszerű magyar bandát, amint bejelenti: mi most nem vagyunk itt, ti bennünket nem láttatok. Röhögés, hatalmas ováció, taps és fütty. Mindenki tudja, ez mit jelent: a zenekar éppen olyan illegálisan lép fel a bárban, mint ahogy a magyar diszkó közönsége is csupa illegális magyar fiatalból áll: évek óta papírok nélkül élnek és dolgoznak az Egyesült Államokban. Villannak a fények, a hangerő belehasít a fülekbe, a parketten megindul a bébiszitterek és a festők különös hullámzása. Hátborzongató látvány a depressziós magyar illegálisok tánca. Fásultság a megfáradt arcokon, a felejteni akarás vágya: egy este erejéig nem gondolni arra, hogy mi lesz holnap és az után. A lányok koktélt isznak, a fiúk sört vedelnek, és fátyolos tekintettel kiabálják a queens-i éjszakába a magyar zenekarral, hogy „Fáj a fejem, nem tudom, hogy mit akarok, hülye vagyok egészen”.
Az Ígéret földje
Egy észak-magyarországi kisváros közjegyzőjének volt a titkárnője – most hússzor akkora fizetésért takarít Manhattanben – a pultnál ölelgeti magyar barátját, és kivételesen boldognak látszik. Magyar lányok ritkán barátkoznak magyar fiúkkal, többségük amerikai partnerre vadászik, és vele együtt a zöldkártyára, majd az amerikai állampolgárságra. A fiúk bosszúból karibi és ázsiai lányokkal kacérkodnak, hogy valami különlegessel kárpótolják magukat, és otthon legyen majd mit mesélni. De az nem mostanában lesz.
Otthon – ez a legvarázslatosabb szó közöttük. Egy lány sírva fakad, amikor megkérdezzük, mikor volt utoljára otthon. Négy éve nem látta a szüleit, már nehezen bírja. A többiek is így vannak ezzel, de még reménykednek, hogy összejöhet valami Amerikában. A helyzetük nem éppen rózsás. Ma van munkájuk, de holnap már nem biztos, sokszor becsapják őket, nem kapják meg a fizetésüket. A legtöbben borzalmas körülmények között élnek, sötét basement-ekben vegetálnak sokadmagukkal. A fejük fölött lebeg a lebukás és a kitoloncolás veszélye. Várnak a szerencsére, hogy valahogy legalizálhatják magukat, aztán rendes munkához juthatnak és tanulhatnak.
Azt tartják, aki kitart, annak előbb-utóbb sikerül. A helyi magyar lapokban viszont nemrég hirdetés jelent meg: testvére és édesapja keres egy fiatal magyar fiút, aki három éve nem adott életjelt magáról. Senki nem tud róla semmit. Úgy eltűnt az apának a fia, mintha soha nem is lett volna.
Brooklynban a Kék Duna Deli az egyik gyülekezőhely, itt lehet enni hazai szalámit. Egy nagymama sírdogál a bolt előtt, mert hat éve nem látta az unokáját. Most megszűnt a munkája, és nincs húsz dollárja, hogy egyen. Már a telefonját sem tudja feltölteni, ami pedig az élet, mert azon érdeklődhet a többi magyartól, hol találhatna munkát. Sírva panaszolja, hogy haza nem mehetnek, mert akkor nem jöhetnek vissza. Turistavízummal érkeztek, a tartózkodási engedélyük évek óta lejárt. Aki nem hagyta el időben Amerikát, az nem kap többé vízumot. Nem elég az otthoni nyugdíj, ezért nem akarnak hazamenni. New Yorkban és New Jerseyben sokan ápolnak magatehetetlen idős embereket, heti hét napon át, 24 órában. Egy asszony szerint hetek telnek el, hogy nem látja a napot.
Havi 400-500 ezret is kereshetnek. Ez sok pénz otthon, de nagyon kevés Amerikában: ennyiből itt nem lehetne emberi életet élni akkor sem, ha a keresetet magukra költenék. Ezért itt az is nyomorog, akinek munkája van, mert a pénzt félreteszi vagy hazaküldi. Akit nem kényszerít a helyzete, vagy nem elég elszánt, az hamar feladja. Egy anya mentálisan viszszamaradt fia intézeti kezelését finanszírozza Amerikából, mert az otthoni keresetből nem tudná. Az áldozat viszont nem kicsi: nem látja a fiát. Brooklynban sokan magyar zsidó családoknál dolgoznak, mert így egy szabadnapjuk (a szombat) biztosan van. New Yorkban legalább 20-30 ezer magyar illegális él és dolgozik, de a magyarok között nem alakult ki olyan erős kötődés, szolidaritás és önszerveződés, mint a lengyeleknél, a kínaiaknál vagy az oroszoknál. Ezért mindenki magára hagyottan küzd.
Az illegálisok közötti mozgásokat először a magyar élelmiszerboltban érzékelik. Andrea, a tulajdonos azt mondja, hogy a magyarországi megszorítások bejelentése után először a családok kihozatala kezdődött meg. Eddig az apa dolgozott itt, most maga után hozta az egész családot: feleségek, gyerekek, nagymamák bukkantak fel.
Mások a rokonságnak keresik már a munkát, sokan vízummal a kezükben árulják otthon az ingatlanokat, és készülnek Amerikába. Az elmúlt néhány hónapban újabb gazdasági menekülthullám indult Amerika felé, amely szeptemberben lódul meg igazán. Ennek hatása az lehet, hogy a statisztikai adatok romlásával újra szigorodik majd a vízumkiadás.
Pislákoló remény
A magyar illegálisok nyomorának legfőbb oka a vízumkényszer. Dühösen magyarázzák, hogy azt a munkát, amit ők végeznek, egy amerikai (ennyiért) soha nem látná el. Egy brooklyni beteg nő fia mesélte, hogy a magyar asszonyok aranyat érnek: szorgalmasak, jól főznek, megbízhatók, évekkel hosszabbítják meg sokak életét. Ha egy amerikai dolgozni akar Magyarországon, annak semmi akadálya, de fordítva ugyanez nem működik. Az amerikaiak arra panaszkodnak, hogy sok magyar illegális tartózkodik Amerikában, de ennek oka megint csak a vízumkényszer. Ha szabadon járhatnának, sokan rohannának haza, és közülük nem egy meggondolná, hogy visszajöjjön-e. Vagy kijönnének háromévente egy fél évet dolgozni, és mennének vissza, mert Amerikában egzisztenciát teremteni nagyon nehéz. Így viszont itt kell maradniuk.
Éjfél körül a diszkóban is az amnesztiatörvényről vitáznak a fiatalok. A szenátus által elfogadott javaslat szerint vendégmunkásstátust kaphatna, aki legalább öt éve tartózkodik illegálisan Amerikában, nem ütközött a törvénnyel, kifizeti a 3600 dolláros büntetést, és visszamenőleg befizeti eddigi keresete után az adót. A négy éve itt tartózkodó illegálisoknak haza kellene menniük, és otthon igényelhetnék a vendégmunkásstátust. Abban viszont senki nem bízik, hogy meg is kapja, ezért inkább marad illegális. Aki csak 2-3 éve van itt, azt kitoloncolják.
Ha tudják. A magyarok esélyeit rontották a spanyol ajkú illegálisok, akik sztrájkkal fenyegetőztek. Emiatt kérdéses, hogy a novemberi kongresszusi választás előtt a képviselőház szavaz-e a törvényről. A Bush által is támogatott javaslat most könnyen megbukhatna.
Ezért egyelőre minden marad a régiben, a magyar diszkóban táncolnak tovább a bébiszitterek és a kőművesek, a Queens Boulevard pedig azt visszhangozza, hogy „fáj a fejem, nem tudom, hogy mit akarok…”
