2006.08.17., 2006. évfolyam, 33. szám
szerző: Sándor Zsuzsanna forrás: 168óra
cimkék: Németh László, politika, vallás
A vajdasági magyar szerzetest a Magyar Püspöki Konferencia egyhangú szavazással választotta meg titkárának. Azt mondja, az egyház nem lehet sem bal-, sem jobboldali.
Úgy tudom, még nem magyar állampolgár.
Csak két esztendeje élek itt: állampolgárságot ötéves magyarországi tartózkodás után lehet kérelmezni. Egyébként a vatikáni szerződésben az egyházi funkciók betöltését nem kötik magyar állampolgársághoz. Inkább a személyi adottság, képesség számít.
Hét nyelven beszél, missziósként nagy a tapasztalata, hogyan kell az embereket megszólítani.
Talán ez is mérvadó volt a döntésben. A püspöki konferencia tagjai közül sokan jól ismernek, többségükkel Rómában együtt tanultam a nyolcvanas években. Titkárként részben szóvivői teendőim lesznek. Emellett feladatom a hazai és külföldi püspökökkel, a Vatikánnal való kapcsolattartás. Horvát, lengyel, magyar, osztrák teológiai fakultásokon tanítottam, erre most nem lesz időm. Szerzetesi szolgálatomat viszont folytatom: az Isteni Ige Társaságának a magyarországi tartományfőnöke vagyok.
A Vajdaságban született „56-ban. Hívő családban?
Tradicionális katolikus családban nőttem föl, öten vagyunk testvérek. Édesanyám volt a legvallásosabb, apámnak munkája miatt be kellett lépnie a pártba. Az áramszolgáltatóknál dolgozott tisztviselőként. Én már hatévesen ministráltam. A helyi plébános hatására hetedik elemitől papnak készültem. Ő német származású volt, de „45-ben nem menekült el a többi svábbal Jugoszláviából. Azt mondta: itt akar pap lenni. Megszenvedte a háború utáni éveket, de sosem kesergett. Lelkisége, nyitottsága annyira megragadott, hogy elhatároztam: olyan ember szeretnék lenni, mint ő.
Nálunk akkoriban kockázatos volt a papi munka. És önöknél?
Nem börtönöztek be szerzeteseket, nem oszlattak fel rendeket, egyházi középiskolák is működhettek. Katolikus gimnáziumot végeztem Szabadkán, huszonegy évesen léptem be az Isteni Ige Társaságába: a verbita szerzetesek leginkább külföldön hirdették az igét. Azt hiszem, kalandvágyból is csatlakoztam hozzájuk. Nem könnyű elhagyni a szülőföldet, ismeretlen kultúrákat megszokni. Dolgoztam a Fülöp-szigeteken, olyan helyeken, ahol villany, víz sem volt, de kárpótolt az emberek szeretete.
Magyarországi tartományfőnökké 2004-ben választották. Mivel foglalkoznak itt?
Részt veszünk az új evangelizációban. Akadnak, akik már nem gyakorolják vallásukat, vagy akiknek a hit nem jelent semmit. De mindenki felteszi a kérdést: mi az élete értelme? Mi megpróbáljuk a katolikus egyház válaszait eljuttatni hozzájuk. Európán kívül, más kontinenseken Istenről nem kell magyarázkodni, mert evidensen jelen van. Európában rögtön azt kérdezik tőlünk: ki az Isten? Magyarországon sem fontos anynyira az istenkeresés, bár az utóbbi években mintha erősödött volna.
A missziós szolgálat, a szegények segítése közel állhat a baloldalisághoz.
Szerzetesként Jézus értékeit képviselem. Ő a farizeusokkal is beszélgetett. Meghívott tanítványai közé egy zelótát, aki az akkori kor szerinti radikálisan nacionalista, soviniszta párt tagja volt. Jézus vele is együttműködött. A keresztények célja egy igazságosabb világ teremtése, motivációjuk tisztán vallási. Más dolog tenni a szegényekért, s más ebből ideológiát gyártani. Mi a felebaráti szeretet szellemében valósítjuk meg azt, amit Jézus kért tőlünk. És ez a szeretet mindenkit elfogad. Például a balkáni háború idején Szarajevó bíborosa megszervezte: szerbek, horvátok, muzulmánok egyaránt kapjanak egyházi segítséget. A katolikus egyház nem mérlegelt politikailag vagy nemzeti hovatartozás alapján.
Idehaza gyakran bírálják egyházát: elkötelezte magát a Fidesz mellett.
Tudom, ezt itt sokan tényként kezelik, s nem néznek a dolgok mögé. Nincs véleményformálás ideológia nélkül; ez vonatkozik az újságírásra is.
Úgy érti, csupán a sajtó túlzásáról van szó?
Ez olyan téma, amely jól eladható. Másfelől valóban voltak olyan megnyilvánulások, amelyek okot adhattak a bírálatra. Szerintem a szóvivő esetében is fontos meghatározni: kinek a nevében beszél.
Nyilatkozta: „Az egyháznak nem az a dolga, hogy válogasson a pártok között.” Ez a saját hangja, vagy a katolikus egyházé?
Személyes véleményem. Munkámban nem fogok különbséget tenni a pártok között, bár tudom, az itteni közéletben nehéz semlegesnek maradni. Mindig előrebocsátjuk, ha nem a saját nevemben, hanem a püspöki kar képviseletében szólalok meg. A Magyar Püspöki Konferencia tagjai körében is vannak különböző nézetek, de a testület hivatalos megnyilvánulásai párbeszédben kiérlelt álláspontok.
Kapott visszajelzéseket a nyilatkozatára?
Nem vallásos ismerőseim elégedettek voltak, mások azt mondták: az egyház értékei mégiscsak közelebb állnak a jobboldalhoz. De a konferencia tagjai is gratuláltak. Ők, akárcsak Erdő Péter bíboros, a párbeszédet tartják legfontosabbnak.
Nehéz úgy elhitetni a pártatlanságot, hogy közben a Fidesz legfőbb szövetségese, a KDNP nyíltan vállalja: főleg a katolikus egyház érdekeit képviseli.
Nem hungarikum, hogy keresztény-demokrata párt van a parlamentben. A magyar választóknak lehetőségük volt megismerni a pártokat, dönthettek róluk.
A KDNP a Fidesz „hátán” jutott be az Országgyűlésbe, nem azért, mert beszavazták.
A két párt közötti megállapodást nem ismerem. Papként, de titkárként sem érdekel, hiszen ez politikai ügy.
Helyesli, hogy a keresztény normák bekerüljenek a magyar törvényhozásba vagy az unió alkotmányába?
Nem az a célunk, hogy minél nagyobb befolyást szerezzünk: boldogabbá szeretnénk tenni másokat Isten és az Örömhír által. A magyar társadalomban, Európában is vannak olyan értékek, amelyek a zsidó, görög, keresztény gyökereknek köszönhetően alakultak ki. Nem véletlen: a demokratikus berendezkedés elsősorban Európában és Észak-Amerikában valósult meg, ott, ahol ezek a gyökerek a legerősebbek. A szociális elkötelezettség, a szolidaritás és testvériség a keresztény-zsidó hagyományokban fogalmazódott meg először. Egy nyitott társadalomban mindenki elmondhatja a maga álláspontját, de a törvényekről a nép által választott képviselőknek kell dönteniük. Vagyis az egyházaknak meg kell adni a jogot, hogy nyilvánosan beszéljenek tanaikról, ugyanakkor a társadalomnak is joga van vezetői által törvénykezni. És ha ezek a törvények nem egyeznek a keresztény hittel, az egyház kötelessége felhívni erre a társadalom s különösen a hívők figyelmét.
Ön szerint az egyházak egyenlők, vagy a katolikusoknak privilégium jár?
Attól függ, hogy érti a privilégiumot.
Akad, aki úgy véli, Magyarország létének és kultúrájának legfőbb forrása a katolikus hit.
Én inkább így fogalmazok: a keresztény hit biztosan meghatározó tényezője volt a magyar államiság létrejöttének és fennmaradásának. Egyébként 1517-ig egységes keresztény egyház volt Magyarországon.
Erdő Pétert idéztem. Amúgy a katolikus egyháznak mi a véleménye a vatikáni szerződés módosításáról?
Az egyház figyelemmel kíséri a kormány által létrehozott bizottság munkáját. Ugyanakkor Magyarország és a Szentszék között nemzetközi diplomáciai szerződés köttetett, amelyen – diplomáciai szokások szerint – csak a két fél közös akaratából lehet változtatni. Mivel konkrét javaslatokat még nem hallottunk, korai lenne állást foglalnunk.
Hallani, a kormány esetleg csökkenti az egyházak támogatását. Csepregi András egyházügyi államtitkár szerint a megszorítások az egész országot érintik, ezért az egyházaknak is türelmesnek kell lenniük.
A türelem az emberi kapcsolatok jellemzője. A nemzetközi diplomáciában szabályok vannak. A szerződés kimondja: a támogatásokat csak akkor lehet csökkenteni, ha ebbe mindkét fél beleegyezik.
Korábban úgy fogalmazott: nálunk vallási szupermarket van, sokféle hit kapható. A katolikus egyháznak mit kéne tennie ahhoz, hogy növelje „forgalmát”?
Sokaknak nem könnyű szétválasztani tanításainkat attól, amit rólunk mondanak. Nemcsak a politikai előítéletekre gondolok. Elterjedt: az egyház hatalom- és pénzéhes, nagy vagyona van. Holott a rendszerváltás után nem adták vissza azokat a forrásokat, amelyekből iskoláinkat, intézményeinket finanszíroztunk. Csak az épületeket kaptuk vissza. Erről keveset tud a társadalom. Sokan inkább a Da Vinci-kód alapján ítélnek meg minket, mint a püspöki kar tevékenységéből. Ahhoz, hogy többen jöjjenek el hozzánk, nyitottabbá kell válnunk, jobban kommunikálnunk. És nem szabad feladni elveinket a felebaráti szeretetről. Krisztus nem jobb- vagy baloldali.
