Hogyan reagál a nyugati világ a muzulmán terrorizmus fenyegetésére? Mindenekelőtt a terrorizmus okait kell megszüntetni, vagyis azt megakadályozni, hogy a radikalizmus túlsúlyra jusson a muzulmán társadalmakban – mondta berlini tudósítónknak egy német szakértő.
Az eddiginél sokkal keményebb föllépést sürgetnek már hónapok óta a potenciális terroristafészkek, a muzulmán közösség egyes imaházai, iskolái, azok oktatói ellen a német politikai erők, pontosabban a német keresztény jobboldal belbiztonsági szakértői. Günther Beckstein bajor belügyminiszterrel az élen úgy gondolják, hogy Németországnak föl kellene hagynia a reá olyannyira jellemző nagyvonalúsággal, ami a menekültek, az iszlám világból bevándorolni szándékozókat illeti. Arra hivatkoznak, hogy az itt élő ifjú muzulmánok jó része, és az újonnan bevándoroltak legalább egyharmada egyáltalán nem azonosul a német alkotmánnyal, nem fogadja el a nyugati demokráciamodell alapvetéseit, saját vallását magasabb rendűnek tartja, és abszolút ridegen, sőt, ellenségesen szemléli, hogy Németország erkölcsi, történelmi kötelességének érzi Izrael állam támogatását.
Mindezt azért érdemes elöljáróban tisztázni, mert a Londonban leleplezett terrorista összeesküvés nyomán elkerülhetetlennek látszik, hogy Németországban is rendkívüli szigorításokat, törvénymódosításokat fogadjanak el hamarosan a terrorizmus elleni harc jegyében. A beutazások korlátozásától kezdődően, a gyanús személyek minden további nélkül való megfigyeléséig bezárólag, olyasfajta intézkedések is várhatók, amelyek eddig nem egészen voltak összeegyeztethetők a demokratikus jogállam eszményeivel, elveivel.
A terrorizmus elleni harc kialakulni tetsző militáns formáját azonban bírálat tárgyává teszik nemcsak emberi jogi aktivisták vagy az itteni zöldpártiak és liberálisok, valamint marxisták, hanem immár neves terrorizmus-szakértők is. Udo Ulfkotte tekintélyes szakember, professzor, korábban tanácsadója volt több német kormánynak, és maga is tevékenyen részt vállalt a terrorelhárító nemzetközi munkában.
– Ön szerint mivel magyarázható, hogy az al-Kaida és a többi terrorista vagy annak nevezett muzulmán szervezet olyan könnyen tud aktivistákat szervezni itt, Európa közepén, mindenesetre a nyugati világ emblematikus székhelyein, mint például Londonban?
– A nyugati világ kétszínűségében látom a fő okot, konkrét élményeim vannak erről – mondta Ulfkotte úr. Például, amikor iszlám országokból származó diákoktól hallom a szemrehányásokat, tudniillik, hogy a Nyugat nyíltan hirdeti a békét, a szabadságot, az egyenlőséget, a demokráciát, ám amikor mondjuk Palesztinában tényleg szabad, igazságosan és titkosan lebonyolított választásokat tartanak, és a Hamász nyert, akkor a Nyugat gyorsan azt mondja: nem, ez érvénytelen, ez így nem lesz jó. Ugyanez történt 1992-ben Algériában, ott egy radikális iszlám párt győzött a szabad választásokon, az eredményt azonban a Nyugat azonnal visszavonatta. Másik jellemző kettős magatartás, amit az iszlám fiatalok értetlenül szemlélnek, hogy az amerikaiak gyógyszerekkel és több másfajta anyagi segélyekkel látják el a libanoni lakosságot, menteni próbálják őket a szenvedésektől, eközben leszállítják azokat a bombákat Izraelnek, amelyekkel a libanoni lakosságot lövik. Miként tudjátok ezt igazolni? – kérdezik tőlem sorjában órákon át ezeket, és a más hasonló kérdéseket a muzulmán diákok, és egy sor kérdésükre nem is tudok válaszolni, de azt belátom, és tudom, hogy ezen diákok egy része inkább vonzódni fog a radikálisokhoz, és csatlakozhat egyes terrorszervezetekhez is – vallja az interjúalany.
– Ezek szerint mi, a nyugatiak vagyunk a felelősek a terrorizmusért?
– Hosszas töprengéseim alapján azt mondhatom, hogy részben igen, mi vagyunk a felelősek – mondta a riportalany -, mert vakok voltunk, és nem láttuk meg, hogy miként fejlődtek idáig a dolgok, és még most is csak a terrorakciók megelőzésénél tartunk, ott, hogy miként lehet az utolsó pillanatban elhárítani, leleplezni egy konkrét merényletet, és elfogni a potenciális elkövetőket. Arra azonban nem vagyunk kíváncsiak, hogy miként lehetne megakadályozni magukat a merénylőket, miként lehetne barátainkká tenni azokat, akik itt élnek közöttünk, és a házunk ajtajánál szinte aktív híveivé tudnak válni az al-Kaidának, akiket itt, a nyugati világ központjaiban beszervezhetnek, és ők hajlandóak is beszerveződni a nyugati világ szétrombolásán ténykedő csoportokba. Nos, ez mintha nálunk senkit sem érdekelne, legalábbis egyelőre nem.
– Ön szerint milyen alternatívája van a háborúnak, a terrorizmus elleni háborúnak? Szerintem a háborúnak ez esetben nincs alternatívája.
– Bizonyosan van alternatívája egy háborúnak, sem az afganisztáni, sem az iraki háború nem vezetett eredményre, sőt, ezeket a háborúkat már réges-rég elvesztettük. Azt gondolom, hogy ki kellene egyezni az ellenséggel, kompromisszumok révén kellene megtalálni a kiutat ezekből a háborúkból. A lényeg, hogy nyitottabbá kell válnunk a muzulmánok által fölvetett igazságtalanságok orvoslásában, és nem szabad dogmatikusan ragaszkodni olyasfajta demokrácia-eszményekhez, amelyeket egyrészt képtelenség számon kérni a muzulmán alapon működő társadalmaktól, másrészt mi magunk sem tudjuk igazából az általunk hirdetett elveket megvalósítani. Kettősségünket, kétszínűségünket kellene felszámolnunk – mondta a terrorizmus-szakértő. Hogyha ezt a problémát nem vagyunk képesek békésen kezelni, akkor mindenképpen elvesztünk, egyrészt a fokozódó terrorfenyegetés miatt, másrészt amiatt, hogy a nyugati társadalmak demográfiai fejlődése amúgy is megelőlegezi a muzulmán világból származók számának rendkívüli növekedését, azt kellene hát megakadályozni, hogy az európai muszlim népesség a radikalizmus útját válassza.
– Ön csak bennünk, a nyugati társadalmak híveiben látja-e a hibát, a muzulmán társadalmak nem is problematikusak, azok ártatlanok a terrorizmus kialakulásában?
– Nem, ezt nem állítom. Rijádban, Szaúd-Arábia fővárosában én magam is részt vettem egy fogadáson, ahol a fővendég, egy szaúdi vezető részegen nekivezette kocsiját a kerítésnek, ott, Szaúd-Arábiában, ahol a legszigorúbban tiltott az alkoholos italoknak még a tartása is. Az aztán a kétszínű hipokrata társadalom, és van még jó néhány hasonló az arab világban, ámde a Nyugat, miközben fennen hirdeti, hogy a demokrácia eszményei révén az arab világ is modernizálódhat, és ezáltal kihúzható a terrorizmus méregfoga, pusztán saját önző, üzleti érdekekből maximálisan segíti mégis mondjuk a szaúdi rendszert, arról egy rossz szót sem szól, holott Szaúd-Arábiában lábbal tiporják a nők és minden ember alapvető jogait. Szaúd-Arábia kétszínűségére a Nyugat kétszínűsége, pontosabban baráti delegációk odaküldése a felelet. Így állunk hát, és így aztán semmi remény sincs a terrorizmus alapvető okainak felszámolására – mondta a német terrorizmus-szakértő, Udo Ulfkotte.
Zentai Péter (Berlin)
