Bár a nemzetközi tárgyalások gőzerővel folynak, egyelőre egyetlen ország sem jelölte meg, pontosan mikor, és hány békefenntartót küld Dél-Libanonba a 15 ezer fősre tervezett ENSZ-misszióba. A tűzszünetet is befolyásolni képes lassúság oka természetesen a belpolitikai csatározásokban keresendő. Így van ez Németországban is.
Leegyszerűsítetten fogalmazva: bajban van a közel-keleti béketeremtés ügyével a német kormányfő, Angela Merkel. A kereszténydemokrata kancellár Izrael közismert barátjaként azon dolgozik, hogy elébe menjen izraeli kollégája, Olmert kérésének, és Németország katonákat küldjön a libanoni-izraeli határra. Most tárgyalnak Berlinben a kérdésről. A Kereszténydemokrata Unió és a koalíciós partner, a Szociáldemokrata Párt mérvadó vezetői egyetértenek Merkellel.
Ugyanakkor egy friss fejlemény arra utal, hogy mégsem ígérkezik könnyű menetnek a németek közel-keleti katonai missziójának megvalósulása, ugyanis Stoiber bajor miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió elnöke a következőt mondta: számára és a német közvélemény egésze számára elképzelhetetlen egy ilyesfajta küldetés. Stoiber érvelése szerint, bármennyire körültekintően végezné is dolgát egy német haditengerész vagy katona, véletlenül mégiscsak tűzharcba keveredhet egy izraelivel. Ezt a kockázatot nem vállalhatja fel Németország, ugyanis egy német soha többé sem emelhet fegyvert zsidóra – mondja tehát Stoiber bajor miniszterelnök, akivel – mint említettük – nem ért egyet Merkel kancellárasszony vagy Schäuble ugyancsak kereszténydemokrata belügyminiszter.
Az ellenzéki liberálisok és zöldek viszont ezúttal a máskülönben számukra nem példaképnek számító Stoiberhez hasonlóan érvelnek. Azt mondják, hogy Németország nehogy már katonákkal segítse a közel-keleti rendezést.
A német külügyminiszter nem ment el Szíriába
A szíriai elnök kijelentései miatt nem utazott Ammanból Damaszkuszba a német külügyminiszter. Németország kezdi nyíltan Szíriát hibáztatni a miniháborúig fajult közel-keleti válság mélyüléséért. A konkrét hír úgy szól, hogy Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter az utolsó pillanatban lemondta látogatását Damaszkuszba. Még kedden délelőtt is arról nyilatkozott a jordániai fővárosban, hogy Szíria kulcsszereplő, kihagyásával nehéz lenne békét teremteni.
Ámde közbeszólt egy Berlinben nagy felháborodást keltett beszéd, amelyet Asszad szíriai elnök tartott. Azt mondta, hogy Izraellel sohasem kötnek békét. Szavaiból kitűnt, hogy Szíria nemcsak hogy örök időkre ellenségének tartja a zsidó államot, de alapjában vonja kétségbe annak létezési jogát is. Steinmeier külügyminiszter, aki a beszéd ismeretében azonnal úgy határozott, hogy nem száll fel Ammanban a kőhajításnyira elterülő Damaszkuszba induló különjáratra, kijelentette, hogy amit a szír elnök mond, az azt jelzi, hogy Szíria nem akar részt venni a békefolyamatban. Most Asszad elnök egyébként nyíltan azt is megmondta, hogy helyesli a Hezbollah harcát Izrael elpusztításáért.
A jelenlegi történet lényege tehát az, hogy Németország – külügyminisztere révén – mindent megtesz, hogy közvetítsen, és végső soron elősegítse egy palesztin állam létrejöttét. Ugyanakkor a németek kénytelen eközben felismerni, pontosabban érezni annak súlyát, hogy Szíria és a mögötte álló Irán a békét Izrael állam megszüntetése révén képzeli el. Ez pedig Németország, és általában a Nyugat számára nem tárgyalási alap.
Zentai Péter (Berlin)
