Az úgynevezett egypólusú világban az elemzők szerint egy ideig helyét kereste Amerika, és a Bush-doktrínával megtalálta azt a szerepet, amit eleinte szeptember 11-e fényében még kevesen, azóta egyre többen bírálnak. Kinek van igaza, mi motiválja a világpolitika irányítóit, milyen szerepet játszanak mindebben a válságövezetek, például Irak, vagy a Közel-Kelet a most lezajlott izraeli-libanoni konfliktussal?
A kedd esti Háttér vendége volt a Magyar Rádió washingtoni tudósítója, Járai Judit.
– Természetesen elsősorban az Egyesült Államok közel-keleti politikáját éri a legtöbb kifogás. És hogy mi motiválhatja az Egyesült Államok közel-keleti politikáját? – erre nagyon sokféle magyarázat van. Az Egyesült Államokon belül is egyrészt az Egyesült Államok „megengedheti magának”, hogy szinte azt csináljon, amit akar, hiszen egyedül maradt a világpolitika színpadán – mondta Járai Judit.
– Ez a bizonyos egypólusúság.
– Így van, senki nem fogja vissza, senki nem egyensúlyozza ki a szerepét. Van ennek ideológiai magyarázata is, hiszen a Bush-kormányzat elképzelései erősen ideologikus töltetűek a világpolitika alakításában. Sziklaszilárdan és szentül hiszik, hogy elhivatottsága van az Egyesült Államoknak, éspedig az, hogy a demokráciát úgymond elterjessze azokban a térségekben is, ahol amerikai vagy nyugat-európai mércével nézve nincs demokrácia.
– Ezt le lehet úgy fordítani, ahogyan nagyon sokan lefordítják, hogy a jó és a gonosz szembenállása? Amerika, mint a jó képviselője, jogosultnak érzi magát arra, hogy a gonosszal, vagy a gonosz birodalmaival, országaival, képviselőivel szemben bármit alkalmazzon, és bizonyos népeknek pedig elvigye a demokráciát?
– Igen, azt hiszem ez nagyon pontos és jó megfogalmazás, és jól érzékelteti az amerikai politika lényegét. Ezt maga az amerikai kormányzat – a kormányzatról beszélek, nem az amerikai politika spektrumáról, teljes egészéről – ezt valóban úgy érzi, hogy kiválasztott és elhivatott bizonyos feladatok betöltésére. Talán egy esztendővel ezelőtt hozta nyilvánosságra a BBC-nek adott interjújában Abbász palesztin elnök, hogy neki egyszer Bush a tárgyalások közben vagy után azt mondta, hogy neki Isten megmondta, hogy mit kell tennie, hogy általa megsegítse a rabságban élő népeket.
– Mi van e küldetéstudat mögött? Ha azt mondjuk, hogy a Kuba-politikát Amerikában jelentősen meghatározza a kubai bevándorlók, mint szavazórétegnek a megjelenése, akkor van-e a Közel-Kelet politika mögött egy úgynevezett muszlim, vagy egy úgynevezett zsidó lobbi, vagy valami egészen más dolog van e mögött?
– A küldetéstudat mögött természetszerűleg az amerikai érdekek nagyon erőteljes érvényesítése is meghúzódik. Azért nemcsak a demokráciát szeretnék elvinni a Közel-Kelet országaiba. A közel-keleti politikát illetően muszlim lobbi nincs az Egyesült Államokban. Van egy Izrael-lobbi, ennek megvannak a maga szervezetei is, eléggé befolyásos. Azonban én úgy gondolom, hogy nem olyan befolyásos ez az izraeli lobbi, mint ahogyan azt nagyon sok publicista láttatja, vagy láttatni szeretné. Az amerikai közel-keleti politikát ma – meglátásom szerint – sokkal jobban befolyásolja az az úgynevezett evangéliumi keresztény közösség, amely Bush elnök tábora és fő szavazóbázisa; 40 milliónyi szavazóról van szó. Ez a keresztény közösség cionista, és az ő közösségeik és a szervezeteik mindenütt nagyon erőteljesen Izrael-barátok, és egy erőteljesen Izrael-barát politikát követelnek meg az elnöktől is.
– Az elemzők ugye főként azért kárhoztatják Amerikát, hogy fel kellene most már hagynia ezzel a feltétlen Izrael-barátsággal, hiszen éppen ez akadályozhatja meg az igazi béketeremtő szerepkörben való feltűnését.
– Jelentős a különbség az idősebb Bush és a fiatalabb Bush külpolitikája között. Bush elnök nem nagyon teheti meg, hogy pártatlanként lépjen fel a közel-keleti konfliktusban, éppen belpolitikai okoknál fogva, éppen a saját szavazói bázisának a valóban Bibliára hivatkozó elhivatottsága miatt. Az evangéliumi keresztény közösség mondja azt, hogy Izraelnek mindenben igaza van, és ebben összeér az izraeli radikális jobboldallal, mert bibliai okokra hivatkozik. Idősebb Bush nem volt elhivatott, soha nem vallotta azt, hogy neki Isten adta ezt a küldetést, hogy ezt, meg ezt csinálja. Ő reálpolitikus volt. Őt nagyon sokszor bírálták is Izraelben. Emlékszem, hogy amikor „92-ben a madridi tárgyalások megkezdődtek, előtte visszatartották a 10 milliárdos hitelgaranciát az amerikaiak, és akkor bizony Busht erős bírálatok érték izraeli kormánykörök részéről.
Nagy György András
