Természetesnek tűnik már lassan, hogy egy ilyen fegyveres konfliktus után mindenki magát gondolja győztesnek. Az egyik oldal arról beszél, hogy gyakorlatilag sikerült úgy megtörni a Hezbollahot, hogy soha többé nem tudja magát összeszedni, a másik oldal meg arról beszél, hogy a Hezbollah győzött és megerősödött. Van-e egyáltalán győztes?
– Rövid távon ez egy döntetlen, pici Hezbollah előnnyel, hosszú távon viszont úgy gondolom, hogy Izraelnek végig kell gondolni újra az egész biztonságpolitikai koncepcióját és leginkább a biztonsághoz való viszonyát – mondta Tálas Péter biztonságpolitikus. Az a felfogás, amely abból indul ki, hogy a Közel-Keleten csak az erő számít, ez mindkét félre jellemző egyébként, de Izraelre különösen, hogy mindig elrettentenie kell a környezetét. Ez hosszú távon nem maradhat fenn, elsősorban azért nem, mert hamarosan meg fog változni a közel-keleti erőviszony, elsősorban Irán felemelkedésével. Van számos olyan példa, ami ebből a helyzetből például kiutat jelenthetett volna, hadd említsem csak Nelson Mandela nevét, vagy a Koszovói Felszabadítási Hadsereget, a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet, Arafatot, amikor a nemzetközi politika, illetve egyes országok korábbi, terroristának tekintett szervezeteket, személyeket politikai tényezővé minősítettek át.
– Tulajdonképpen ez már a palesztinoknál megtörtént, hiszen a Hamász politikai tényezővé vált, szerzett legitimációt is politikailag a választásokon.
– De a legnagyobb probléma, és a válság azért robbant ki, mert sem az Egyesült Államok, sem Izrael, sem pedig az Európai Unió nem vette tudomásul azt, hogy nem lehet úgy csinálni, hogy azt mondjuk, hogy válasszatok, és ha megválasztják a Hamászt, aki nem tetszik nekünk, akkor bejelentjük, hogy vele viszont nem vagyunk hajlandók tárgyalni.
– Ha nem politikai értelemben, akkor katonai értelemben mondjuk Izrael ért-e el valamilyen eredményt?
– Valamelyes eredményt ért el kétségkívül. A Hezbollah technikáját nem sikerült felszámolni alapvetően, az utolsó harci nap eseményei is bizonyítják, amikor a legtöbb rakétát lőtte ki Izraelre – vélte Rostoványi Zsolt Közel-Kelet szakértő. Ha valaki figyelemmel kísérte a Knesszetben Olmertnek a beszédét, és azt a vitát, ami lezajlott, akkor elég hevesen ellenzik most már jobboldalról, baloldalról egyaránt ezt a fajta politikát, amit Olmert és a védelmi miniszter, Perec folytattak. Ugyanakkor Izrael szempontjából kétségkívül eredmény az, hogy a társadalmi bázisát a Hezbollahnak valamelyest meggyöngítették. Értem ezen, hogy azt a fajta, kvázi jóléti államot, amit Dél-Libanonban kiépített a Hezbollah a síita közösség körében, ezt szétbombázta Izrael. A Hezbollahnak Dél-Libanonban az a hátországa nem maradt már meg, ami korábban megvolt, ezt újjá kell építeni. Kérdés, hogy ki fogja támogatni az újjáépítésben, kérdés, hogy Irán-e vagy Franciaország, vagy valaki más.
– De az igazi békéhez nem éppen az kellene, hogy megtörténjen az infrastruktúra újjáépítése, a válságkezelésnek valamilyen új módozatát léptessék életbe, amire például az egyiptomi külügyminiszter is utalt, hogy igazából a terrorizmus az csak egy felszíni jelenség, és valójában a palesztin kérdést kellene például megoldani.
– A palesztin kérdés a kulcsa mindennek. Azt gondolom, hogy Izrael számára a biztonságot tartósan egyfelől a békeszerződések teremthetik meg, gondoljunk arra, hogy Egyiptommal és Jordániával kötött eddig békeszerződést, ezzel a két országgal normalizált a viszonya, a másik feltétel pedig valami módon a palesztin kérdésnek a rendezése, ha úgy tetszik, most a legelfogadottabb kétállamos megoldás irányába. Ennek viszont jelenleg nagyon csekélyek az esélyei. Azt gondolom, hogy pont Gázában és Dél-Libanonban, ahonnan egyoldalúan kivonult Izrael az elmúlt években, ott növekedett meg a feszültség – mondta Rostoványi Zsolt.
– Az egyoldalú lépések politikája megítélésem szerint a közvéleménynek nagyon jól eladható, de a biztonságpolitikai szakértők egy jelentős része nem támogatja az egyoldalú lépéseket, ugyanis nem konszenzuson alapulnak – tette hozzá Tálas Péter.
– A kormányra került Hamász, azzal együtt, hogy nem voltak hajlandók most elismerni Izrael államot, nagyon pragmatikusan gondolkodtak. Szerintem benne volt a levegőben az, hogy ha nem szorították volna teljesen sarokba a Hamász-kormányt, akkor akár egy bizonyos idő elteltével még Izraellel is…
– Sőt, menjünk tovább, június 25-én gyakorlatilag majdnem hogy tető alá hozták a belső békét. Ebbe a folyamatba, vagy ezt a folyamatot nem tudomásul véve, Izrael, az új Olmert-Perec-féle vezetés úgy érezte, hogy a 2000 óta zajló folyamatokban Izrael elrettentési hitelessége megingott, lépett egy olyat, aminek ez lett a következménye.
– És esetleg bele is fog bukni ez a kormány ebbe?
– Úgy gondolom, hogy Olmert széke mindenféleképpen inog – vélte Tálas Péter.
– Elkezdenek tárgyalni a fogolycseréről, tehát arról, amiről elkezdhettek volna egy hónappal ezelőtt is, és akkor nem lett volna szükség erre az egész akcióra – mondta Rostoványi Zsolt.
– Pontosan. Úgy gondolom, hogy ez az egész probléma egy hatalmi játszmának az egyik epizódja volt, amit most láttunk.
– Szó sincs már igazából arról, hogy az a két szerencsétlen katona, akit túszul ejtettek…
– Az ürügy. A Hamász esetében, Gázában Izrael követett el nagy hibát, Dél-Libanonban viszont a Hezbollah azzal, hogy ugyanazt a játékot akarta lejátszani, nem véve észre Izraelnek ezt a nagyon határozott akaratát arra, hogy most megmutatjuk, hogy mi még mindig elrettentő erő vagyunk, ahogy a 2004-es fogolycserénél. Úgy gondolom, hogy a Hezbollahot is meglepte ez a reakció. Az egyik oldalon ott van Izrael az Egyesült Államokkal, a másik oldalon a Hezbollah és a Hamász Szíriával és Iránnal. Az a nagy kérdés, hogy például az Amerikai Egyesült Államok felülvizsgálja-e ennek a háborúnak a hatására azt a feltétlen viszonyt, amit a Bush-kormányzat Izraellel szemben 2000 óta folytat – mondta Tálas Péter.
– Milyen esélye van a tartós békének?
– Rövid távon nem látok esélyt a tartós békére. A palesztin kérdés messzebb van a megoldástól, mint valaha volt talán. Nem látni, hogy milyen olyan megoldást tudna Izrael kínálni a palesztinok számára, amit akár egy Hamász, akár egy Fatah vezette palesztin kormány egyáltalán el tudna fogadni – vélekedett Rostoványi Zsolt.
– Nagy kérdés sokkal inkább az, hogy kinek a hatására fog megváltozni. Az egyik lehetőség az, hogy a nemzetközi közösség hatására. Úgy tűnik, most az Egyesült Államok ezt felismerte, hogy hosszú távon ez így nem működik – mondta Tálas Péter.
– Itt a Hezbollah felszámolása elképzelhetetlen. A Hezbollah benne él a libanoni társadalomban. A Hezbollahnak magának is van nyilván fegyveres szárnya, meg nem fegyveres szárnya, itt nyilván a politikai szárnynak az erősödése az, amit nem is kell megakadályozni.
– A megoldás az, hogy pénzt kell adni a térségnek, igenis legyen egy normális infrastruktúra, fölszámolják a menekülttáborokat, és nem az, hogy kicsapják az ott lakókat, hanem valódi munkalehetőségeket biztosítanak nekik.
– Egyértelműen. Azt gondolom, hogy ez szerves része kell, hogy legyen a megoldásnak. Dél-Libanon jelentős része tönkrement, az infrastruktúra, a lakóházak, minden. Milliós nagyságrendűre tehető azoknak a száma, akiknek el kellett hagyni a lakóhelyüket Izraelen belül is, meg főképpen Libanonon belül. Az egész közel-keleti rendezéshez alapvetően szükséges lenne a bizalom. Az nincs meg egyik résztvevő félben sem a másik iránt – mondta Rostoványi Zsolt.
– A politikai elitek szemlélete lenne a kulcsfontosságú. Tudniillik a politikai elit szemléletének változása tud csak a társadalomra olyan hatást gyakorolni, vagy olyan példát mutatni, ami közelebb viszi a megoldáshoz a dolgokat – zárta a beszélgetést Tálas Péter.
Nagy György András
