Mind Izrael, mind a Hezbollah győztesnek nyilvánította magát hétfőn az ENSZ által tető alá hozott tűzszünet életbe lépését követően. Míg azonban a rommá lőtt dél-libanoniak az Izrael feletti győzelmet ünneplik, addig Izraelben esik a kormányfő népszerűsége, és sokan kritizálják a harcokat irányító Ehud Olmertet. A törékeny libanoni fegyvernyugvás – kisebb összecsapásoktól eltekintve – egyelőre kitart, ám számos kérdés továbbra is nyitott az ügyben.
„Stratégiai és történelmi jelentőségű győzelemről” beszélt hétfő este Haszan Naszrallah sejk, a libanoni Hezbollah vezetője az ENSZ BT által tető alá hozott, aznap reggel életbe lépett tűzszünettel kapcsolatban. A gerillák vezére szerint Izrael a 34 napos harcok során „zavarodottnak, gyávának és legyőzöttnek” tűnt, miközben a Hezbollah harcosai „csodákat vittek véghez”: több mint egy hónapon keresztül kitartottak, ami még egyszer sem sikerült a korábbi háborúkban egyetlen – egyesített arab – hadseregnek sem Izraellel szemben.
Győzelmi mámor a romok között
Naszrallah emellett a harc folytatását ígérte – amíg izraeli katonaság állomásozik libanoni területen -, és elutasította, hogy „elsietve” és „nyomás alatt” leszerelje a szervezetét, de nyitottnak mondta magát arra, hogy alkalmas időben párbeszéd induljon a libanoniak között a Hezbollah fegyvereiről. Előtérbe állította a szervezet jótékony jellegét is: segítséget ígért az embereknek az újjáépítésben, sőt egyéves bérleti díj kifizetését is megígérte, amíg az izraeli csapásokban lerombolt 15 ezer ház újjáépül.
Olmert személyes felelősséget vállal
Nem adta alább a győzelemnél az izraeli kormányfő sem, aki hétfő délután, a törvényhozásban mondott beszédében értékelte a több mint egy hónapos hadjárat eredményeit, jóllehet jóval árnyaltabban, mint Naszrallah. Ehud Olmert egyrészről sikerként könyvelte el, hogy felszámoltak egy „államot az államban”, helyreállították Libanon szuverenitását a déli országrészben, meggyengítették a Hezbollahot, hogy fegyverkészletének nagy részét megsemmisítették, önbizalmát megrendítették. Elismerte ugyanakkor, hogy voltak „hiányosságok” a hadműveletek irányításában, és hozzátette, „nem fogják szőnyeg alá söpörni a dolgokat”, sőt ő maga személyesen vállalja a felelősséget.
Az eddigi helyszíni jelentésekből azonban az derül ki, hogy a Hezbollah önbizalma nem rendült meg, és a Dél-Libanonban élők is bíznak a szervezetben. Utóbbit jelzi, hogy a harcok beszüntetését követően – a hatóságok figyelmeztetéseivel mit sem törődve – emberek tízezrei indultak vissza elhagyott, megrongált vagy porig bombázott otthonaikba.
Az ENSZ menekültügyi hivatalának adatai szerint óránként 6000 ember tart délre. „Jókedvű vagyok. Ezeket a házakat újjá lehet építeni. Ami nekem számít, hogy a Hezbollah legyőzte Izraelt” – idézte a The Guardian brit lap Ibrahim Avadát, akinek Aitta Sábban álló vegyesboltját földig rombolták a légi csapások. „Igen, úgy néz ki, mint Leningrád, de térdre kényszerítettük az izraelieket. Látszik, hogy a Hezbollahé a Közel-Kelet legerősebb hadserege” – mondta egy rendőr a brit lap tudósítójának.
Hanyatló népszerűség
Izraelben ugyanakkor korántsem ilyen optimista a hozzáállás. A kormányt kritikák érték a hadműveletek irányításával kapcsolatban – főleg a jobboldalról -, a feltételezett hibákat és mulasztásokat várhatóan parlamenti vizsgálóbizottság tisztázza majd. Olmert beszéde alatt több képviselőt ki kellett vezetni, akik bekiabáltak. Izrael nem érte el a Hezbollah azonnali leszerelését, és az elrabolt két katona (ami a háború kiváltó oka volt) szabadon engedéséről is, úgy tűnik, tárgyalni fognak (foglyokat és a Hezbollah elhunyt harcosainak testét ajánlhatják fel), jóllehet eredetileg feltétel nélküli elengedésüket követelték.
Nem véletlen tehát, hogy a felmérések a többség elégedetlenségét mutatják. Az emberek többsége – 58 százaléka – szerint Izrael nem érte el vagy csak kis részben érte el a célját a libanoni offenzívával, 52 százalékuk szerint a hadsereg tevékenysége sikertelen volt, és 62 százalékuk negatívan értékelte Olmert tevékenységét – derül ki a Jediót Ahronót című izraeli lap által hétfőn közölt közvélemény-kutatásából. Esett a kormányfő pártja, a Kadima támogatottsága is. A parlamenten kívül ráadásul a hadsereg felől is érték kritikák Olmertet. A tábornokok – sajtójelentések szerint – azért elégedetlenek, mert a kormányfő visszafogta őket, és egy hónapig akadályozta, hogy teljes erőből elindítsák az offenzívát.
Nyitott kérdések
Hiába azonban a törékeny – kisebb összecsapások tarkította – tűzszünet, és hiába a helyzetet rendezni hivatott 1709-es ENSZ BT-határozat, számos nyitott kérdés maradt. Egyrészt bizonytalan, meddig tart ki a fegyvernyugvás. A Hezbollah ugyanis támadással fenyegeti a libanoni területeken maradt – a legfrissebb hírek szerint akár egy héten belül kivonuló – izraeli egységeket.
A kis összecsapások azonban várhatóan nem eszkalálódnak, mert a Hezbollahnak feltehetően idő kell, hogy összeszedje magát, és Izrael is inkább a nemzetközi erőkre hagyná a határtérség ellenőrzését. Arra azonban akár még hónapokat is kell várni, hogy az ENSZ-libanoni közös erők teljes mértékben átvegyék az ellenőrzést.
Kérdés az is, sikerül-e érvényt szerezni az ENSZ BT határozatának. A síita gerillák egyelőre hallani sem akarnak az abban előírt leszerelésről, és az sem egyértelmű, átadják-e helyüket a libanoni hadseregnek – amelyet Naszrallah alkalmatlannak nevezett a határok megvédésére – és az ENSZ-erőknek. Felvetődik az is, nem indít-e újabb akciót Izrael – amelyet nem zárt ki a miniszterelnök -, ha a Hezbollah, összeszedve erejét, újra támadásba lendül. Ekkor a nemzetközi erők a harcok közepében találhatnák magukat, de jelenlétük késleltetheti is a komolyabb akciókat.
Ballai Vince
[origo]
