Megkerültek a pannonhalmi apátságból ellopott műkincsek és a feltételezett tettes. A siker részben a sajtócsendnek köszönhető,
máskor viszont épp a nyilvánosság vezet a műtárgyak nyomára.
„Számomra is óriási élmény volt, amikor egy asztalon láthattam Magyarország írott történelmének jelentős részét” – idézte fel a HVG kérdésére Bucsek Gábor főhadnagy, a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) műkincsvédelmi alosztályának vezetője a július 20-án látványos sikert elérő nyomozást. Ekkor vették őrizetbe azt a fénymásológépek karbantartásával foglalkozó férfit, aki bevallotta, ő „hordta ki” aktatáskában a pannonhalmi főapátság felbecsülhetetlen értékű történelmi iratait.
A bencés főapátságból még idén tavasszal, március 11-e és április 12-e közt loptak el mintegy félszáz oklevelet, kódexet, pecsétet és más iratot. Köztük Mátyás király egy ítélőlevelét, Vécsey Károly honvéd tábornok, aradi vértanú kivégzése előtt feleségének írt búcsúsorait, valamint egy, a 11. század végén kelt, a tihanyi apátság adománylevelét megerősítő okiratot. Ilyen korai, hiteles oklevelet mindössze hatot tart nyilván a szakma, s az irat a kívülről próbálkozó betörőkkel szemben meglehetős biztonságban is volt, mivel állandó fegyveres őrség szolgál a főapátság portáján, a legértékesebb darabokat pedig páncélszekrényben tartották. Pont ez a páncélszekrény szolgáltatta az egyik legfontosabb bizonyítékot a tolvajjal szemben, ugyanis a zár környékét gondosan letisztították, méghozzá a fénymásológépek karbantartása során is használt vegyszerrel.
A még mindig folyamatban lévő nyomozás minden részletét a rendőrség érthetően nem hozza nyilvánosságra, de az elkövetőként számba vehetők eredetileg harminc-ötven fős körét végül jócskán le tudták szűkíteni, s a korábban tanúként még be sem idézett fénymásoló-szerelő, aki egy évtizedes munkakapcsolat nyomán bizalmi embernek számított az egyházi intézményben, első kihallgatásán beismerő vallomást tett. Sőt az ellopott iratok rejtekhelyét is felfedte, így azok egy sziklaüregből hiánytalanul és még épségben előkerültek. Éppen az iratok védelme érdekében a rendőrség minden érintettől sajtócsendet kért, s való igaz, magának a lopásnak a híre sem szivárgott ki mindaddig, amíg a nyomozók nem találtak gyanúsítottat, és nem kerültek elő az oklevelek, kódexek. Erre azért volt szükség, hogy az elkövető biztonságban tudhassa magát, s ne érezze azt, hogy sürgősen külföldre kell juttatnia a történelmi dokumentumokat, vagy megsemmisítse azokat.
Az S. P. monogrammal jelölt gyanúsított egyelőre azzal védekezik, hogy maga is megszállott gyűjtő, s csak saját kollekciójába hordta szinte darabonként az ötven műtárgyat. Ennek ellentmondani látszik, ahogyan zsákmányát elrejtette, az iratokat károsodásveszélynek is kitéve. A „magányos elkövető” teóriáját a nyomozók mindenesetre jókora fenntartással kezelik; úgy vélik, ilyen történelmi emlékeket valószínűbb, hogy megrendelésre lopnak. A könyvrégiségek, oklevelek árveréseinek egyik magyarországi szakértője, Márffy György a HVG kérdésére mindenesetre szinte kizártnak tartotta, hogy ilyen egyedi, rendkívül értékes és jól ismert történelmi kincseket Magyarországon értékesíteni lehetne. Az NNI szerint külföldön azonban nagy a feketepiaci kereslet, gyorsan el lehetett volna adni a pannonhalmi tárgyakat.
Az érintett nyomozó hatóságok – rendőrök, vámosok – a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal együtt idén tavasszal kiállítást rendeztek olyan műkincsekből, amelyek megjárták az alvilágot. A „sikerlista” a budapesti Zsidó Múzeumból még 1993-ban ellopott, egy évvel később Romániában megtalált kegytárgyaktól a 2002-ben eltulajdonított Vizsolyi Biblián át a tavaly pénzügyőrök által lefoglalt, a lembergi egyetemi könyvtárból kicsempészett, négyszáz-ötszáz éves kötetekig terjed. A kifejezetten műkincseket érintő bűncselekmények száma egyébként csökkent, 2000-ben még 1007, tavaly csak 756 ilyen deliktumot regisztráltak. Az összesített elkövetési érték viszont megkétszereződött, félmilliárd forintról majdnem 1 milliárdra nőtt. Mint Vukán Béla vezető főtanácsos, az NNI műtárgyvédelmi alosztályának korábbi vezetője többször is hangsúlyozta: a bűnüldözők számára különösen fontos, hogy az értékes műtárgyakról jó minőségű fényképekkel rendelkezzen a tulajdonos, de az sem mindegy, hogy a körözési adatbázisokat böngésző nyomozók, kereskedők milyen „keresőszoftvert” használhatnak. Felmerült például, hogy a civil szféra – galériások, műkereskedők – és a hatóságok együttesen használhassák az Interpol által ingyenesen átadott rendszert, de a jelen állás szerint ez végül is csak a bűnüldözők és az örökségvédelmi hivatal privilégiuma lesz.
FAHIDI GERGELY