Forrás: HVG

Az egyre több libanoni polgári áldozat ellenére sem állította le Izrael hadigépezetét, amely a háború negyedik hetében is távol van céljától: a Hezbollah megsemmisítésétől.

,,A főnök begurult” – állítólag így utalt saját dühére Ehud Olmert izraeli kormányfő, amikor július 12-én elrendelte a Hezbollah elleni libanoni offenzívát, miután a síita szervezet egy határ menti rajtaütés során elrabolt két izraeli katonát, nyolcat pedig megölt. Úgy tűnik, a kormányfő a háború negyedik hetébe lépve sem fogja vissza magát: hétfői televíziós beszédében újfent hangoztatta, Izrael addig folytatja a harcot levegőben, vízen és szárazföldön, amíg le nem győzi a Hezbollahot. A határhoz közeli libanoni települések elleni heves légi és szárazföldi támadások keddi lapzártánk idején is javában zajlottak, a Hezbollah keményen ellenállt, az izraeli biztonsági kabinet pedig jóváhagyta, hogy az alakulatok 6-7 kilométer mélyen behatoljanak libanoni területre.

Pedig vasárnap Olmert még a légi csapások 48 órás részleges leállítását jelentette be, miután találkozott a térségben egy héten belül immár másodszor közvetíteni próbáló Condoleezza Rice amerikai külügyminiszterrel. Az előzmény: Kána libanoni falu bombázása során 54 civil vesztette életét, köztük 37 gyermek. Ám a zsidó államot a jelek szerint nem fogja vissza a polgári áldozatok nagy száma: a háború libanoni források szerint eddig 750 emberéletet követelt, és 800 ezren menekültek el otthonukból.

Olmert üzenete világos: nem hagyja magát megfélemlíteni a Hezbollah gerilláitól és a libanoni síita mozgalmat támogató Irántól, illetve Szíriától. A nemzetközi felháborodás ellenére egyelőre bírja kormánya és a hazai közvélemény támogatását, és az USA is jóváhagyta stratégiáját. George W. Bush amerikai elnök hétfőn megint csak olyan hosszú távú megoldás keretében szorgalmazta a tűzszünetet, amelyben a Hezbollah rakétáival nem fenyegetheti a zsidó állam biztonságát. A Haarec izraeli lap szerint egy ilyen alku keretében Izrael már hajlandó lenne a fogolycserére is.

Kérdés: működik-e a Hezbollah katonai felmorzsolására irányuló taktika? A tűzszünet halogatásával Izrael nyerhet ugyan még időt – öt napot, esetleg két hetet -, de a légicsapásokra összpontosító fellépés a hét elejéig nem hozott látható eredményt. A Hezbollah Izrael 2000-es egyoldalú dél-libanoni kivonulása óta fegyvereket és lőszert halmozott fel számtalan bunkerben és alagútrendszerben, a sejtjeit pedig a polgári lakosság körében szórta szét. „Okos ellenség, amely gyorsabban tanul, mint a palesztinok, és jobbak a fegyvereik” – ismerte el Zahi Zegev, az izraeli hadsereg alezredese. Izrael nem rendelkezik olyan hírszerzési kapacitással Libanonban, mint a kollaboránsok révén a palesztin területeken.

A Hezbollah fegyveresei fegyelmezettek és felkészültek: a múlt szerdán egy dél-libanoni faluban órákig tartó harcokban 13 izraeli katona halt meg, ami az izraeli hadsereg számára az utóbbi húsz év legsúlyosabb egynapi vesztesége volt. A konfliktust kiváltó Hezbollah-akció után Izrael hiába bombázta le a mozgalom tévéközpontjának ötemeletes épületét, két perccel később az al-Manár televízió újra sugározta műsorát, és azóta is működik. Az utóbbi három hétben az izraeli légierő háromszor rombolt le olyan épületet, amelyről azt hitte, bent tartózkodik Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője, a sejk azonban nem sokkal a bombázások után mindannyiszor megjelent a képernyőn.

A 14 éve a Hezbollah élén álló Naszrallah – aki először Irakban, majd Iránban tanult – Szíria és Irán segítségével a világ talán legütőképesebb gerillahadseregévé változtatta a mozgalom katonai szárnyát. A konfliktus révén a Hezbollah – amelynek két képviselője ül a bejrúti parlamentben, és tagja a kormánynak is – a legjelentősebb erővé lépett elő Libanonban. Nem csoda, hogy az amúgy Szíria-ellenes Fuád Szenjóra kormányfő – a kánai vérengzés hatására – vasárnap elutasította az amerikai külügyminiszterrel való találkozót, és odáig ment, hogy megköszönje a síita szervezetnek a Libanon védelmében hozott áldozatokat. Pedig a konfliktus elején még rosszallását fejezte ki a Hezbollah provokációja miatt.

A libanoni közvélemény is hamar megváltozott. Kezdetben sok libanoni – elsősorban a szunniták, a drúzok és a keresztények körében – feleslegesnek ítélte a Hezbollah Izrael elleni agresszióját, és a nem kívánt háborút. A legújabb felmérések viszont már arról tanúskodnak, hogy valamennyi nagy libanoni felekezet körében több mint 80 százalékos a Hezbollah támogatottsága. A libanoni közvélemény jó része már nem a Hezbollahot teszi felelőssé azért, hogy Izrael az 1975-1990-es polgárháború romos állapotába bombázza vissza Libanont. Jó időre kérdésessé vált a libanoni szabadság megteremtésének – Szíria tavalyi katonai kivonulása utáni – következő lépése: a Hezbollah lefegyverzése.

Naszrallah nem csupán otthon vált népi hőssé, hanem az arab és muszlim világban is. Kairó utcáin a sejket már a legendás pánarab egyiptomi vezetőhöz, Nasszerhez hasonlítják, míg nyugati terrorszakértők az új Oszama bin Ladennek titulálják. Sokat elárul népszerűségéről, hogy a síitákat nem éppen szívelő szunnita terrorhálózat, az al-Káida második számú vezetője, Ajman al-Zavahri a múlt héten szükségét érezte a Hezbollah dicsőítésének.

A mozgalom megerősödése komoly fejfájást okoz az Egyesült Államok arab szövetségeseinek számító egyiptomi, szaúdi és jordániai rezsimek számára, amelyek attól félnek, hogy a Hezbollah kisajátítja a palesztin ügyért folyó Izrael-ellenes küzdelmet, és erősíti a térség radikális mozgalmait. Mindezek tetejébe a Nyugat szunnita arab szövetségesei azt is kényszeredetten figyelik, miként nő tovább a síita, nem arab Irán térségbeli befolyása a libanoni mozgalom ereje révén.

KERESZTES IMRE

Comments are closed.