A szomorú hírt, Zenthe Ferenc halálát a Madách Színház közölte ma az országgal. Amellett, hogy egy Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló művészt veszített el a színész szakma, a rajongók szívében is pótolhatatlan űr maradt – nyolcvanhat évesen elment az ember, aki számunkra egy személyben volt Gábor diák, Eke Máté és Taki bácsi. Ahogy a tévés kultúra változott az idők során, úgy idomult kicsit hozzánk Zenthe Ferenc is, így visszaemlékezésünkben arra is kitérünk, hogy ki volt ő a magyar televíziózás számára.
Zenthe Ferenc a tévénézők számára leginkább két szerepből volt ismerős: ő játszotta A Tenkes kapitánya címszerepét, és ő volt mindannyiunk Taki bácsija a Szomszédok-ban. A maga kategóriájában egyébként mindkét műsor úttörő volt a magyar televíziózás történetében, hiszen az előbbit az első magyar tévésorozatként tartják számon, míg az utóbbi a hazai szappanoperák között járt az élen. Az 1964-től sugárzott A Tenkes kapitánya, kalandos történelmi sorozatként egyedülálló volt a maga korában, amikor leginkább kulturális és tájékoztató jellegű műsorok alkották a kínálatot.
Az ifjú Zenthe akkor már ismert volt a moziba járók körében, többek között a Rákóczi hadnagya, a 2×2 néha 5 és a Gábor diák kapcsán. Bölcs parasztember-arca, csibészes mosolya jól illett A Tenkes kapitánya Eke Mátéjához. A készítők tehát jól választottak, hiszen a figurát mintha egyenesen rá öntötték volna – a köztudatban sokáig így is maradt meg. Eke Máté és a szegényekből toborzott sereg harca a labancokkal mindenkiből szimpátiát váltott ki, Zenthe pedig hosszú időre a nemzet megmentőjévé vált a tévénézők szemében.
A nagyformátumú figurával elsőre ellentétesnek tűnik a Szomszédok taxisának, Taki bácsinak alakja. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy időközben a harcok minősége is megváltozott. Míg a tizennyolcadik század eleje a labanc elnyomással szembeni ellenállásra sarkallta a parasztokat, addig a huszadik század vége másfajta küzdelmeket tartogatott a kisember számára. Zenthe munkásságában a családja megélhetéséért harcoló Taki bácsi tehát joggal tekinthető ugyanolyan hősnek, mint a jó húsz évvel azelőtt megformált Eke Máté.
A Szomszédok – mint említettük – az első (és sokáig az egyetlen) magyar szappanopera volt, első adására 1987 elején került sor, az utolsó, 331. rész pedig 1999. december 30-án ment a Magyar Televízión – a műsornak köszönhetően bizonyára alig akadt magyar ember, aki, ha esetleg kisgépre szállt, ne ismerte volna fel madártávlatból a gazdagréti lakótelepet, de persze nem ez volt a sorozat egyetlen erénye: megmutatta azt is, hogyan élik mindennapjaikat a panelemberek, köztük a kisnyugdíjas Taki bácsi és felesége, Lenke néni, akit a szintén a Nemzet Színésze címet viselő Komlós Juci alakított.
Az m1 tavaly újra elkezdte vetíteni a sorozatot, immár felturbózott, infobuborékokkal ellátott formában, azonban hamar felhagytak ezzel a nézők szemében minimum hullagyalázásnak minősülő módszerrel – így most újra eredetiben nézhetjük Taki bácsi és a többiek kalandjait. Az m1 egyébként hétfőn, a művészre emlékezve, gyásszalaggal vetíti a teleregény egyik epizódját, de a közszolgálati médiában máshol is lesz műsorváltozás: szintén az m1-en, szerda és csütörtök este láthatjuk például A Tenkes kapitánya moziváltozatát. A Duna Televízió hétfőn vetít egy riportfilmet Zenthéről, a Kossuth Rádió is ezen a napon ismétel meg egy, a művésszel készített interjút.
Egyáltalán nincs mit csodálkozni ezen a gyors megemlékezésen, hiszen Zenthe, amellett, hogy ténylegesen is a Nemzet Színésze volt, képletesen is birtokolta ezt a címet. A maga szerénysége, sztárallűröktől mentes viselkedése mellett említett szerepeivel is mindig kiállt a kisember mellett – valószínűleg nem akadt olyan néző, akinek ne szorult volna össze a torka, amikor látta a Csocsó nagypapájaként vagy a Jób lázadása öreg zsidójaként.
A szelíd, mosolygós művész egyébként – karakteréhez illően – csupa pozitív figurát jelenített meg pályája során – pedig a pálya igen hosszú volt, hiszen Zenthe még 1942-ben végzett a Színművészeti Akadémián. A televíziózásba még a korai években csöppent vele, így ő is az új médiummal együtt fejlődött, a kor divatja szerint számtalan műfajban láthattuk: a hetvenes években főként irodalmi adaptációkban tűnt fel (A fekete város, Beszterce ostroma, Mire megvénülünk, Különös házasság), de ifjúsági film, az Égigérő fű is bővítette repertoárját. A teleregény megunt ruháját a rendszerváltás után ismét másra cserélte, 1994-ben a Ceausescu-rezsim utolsó évét bemutató Európa messze van című sorozatban szerepelt, de játszott afféle magyaros akciófilmben, a Zsaruvér és csigavér-ben is.
A Nemzet Színésze címet 2005 januárjában, Bessenyei Ferenc halála után kapta meg Zenthe – a tizenkét színészből álló létszám ugyanis mindig állandó, és csak az egyik tag halála után választanak új kitüntetettet. Zenthét – ahogyan minden jelöltet – egyhangúlag szavazták meg annak idején, nem is annyira kiemelkedő színészi teljesítménye miatt (mely természetesen szintén nem volt elhanyagolható), hanem inkább azért, mert a közönség körében is hihetetlenül népszerű volt. Nevét és arcát a színházi szerepek mellett húsznál is több tévéjáték őrzi.
Zenthe Ferenc az utóbbi időben sokat betegeskedett – rendre járta a kórházakat, de ezeken a szükséges kimozdulásokon kívül, már régóta nem hagyta el Nagykovácsiban lévő házát. A nűvész végül, hosszú szenvedés után, vasárnap hunyt el. Megemlékezett róla Hiller István is, a kulturális tárca pedig saját halottjának tekinti a valójában halhatatlan művészt.
[origo]
