Libanon déli része romokban van, az utakon menekülők hada. Élelmiszer és víz kapható, de még lehetnek ellátási gondok. Izrael megtanult együtt élni egy-egy belövéssel, hozzászokhatott az utcai öngyilkos merényletek látványához, de most területét naponta 70-80 rakéta éri. Napi rutin háborús viszonyok közt Libanonban és Izraelben.
Kisebb nagyobb incidensekhez volt ideje hozzászokni Izraelnek, megtanult együtt élni egy-egy belövéssel, átlövéssel, hozzászokhatott az utcai öngyilkos merényletek riasztó látványához és következményeihez, de egyáltalán nincs hozzászokva ahhoz, hogy területét naponta 70-80 rakétával lőjék. Válasza nem maradhatott el, amivel a provokatív incidens mostanra kisebb háborúvá szélesedett. Az elemzők Iránt, a teheráni turbánosok alakját, az Iszlám fundamentalizmust sejtik a libanoni Hezbollah hirtelen igaz, fokról fokra jól előkészített akciói mögött, és világszerte egyöntetűnek mondható és eddig megoldást nem hozó rutin diplomáciai megoldásokat sürgetnek. A mindennapi rutinról, a hétköznapi életről beszél két diplomata, Tamás Lajos libanoni nagykövetet, és Gyenge András, az izraeli nagykövet.
Tamás Lajos nagykövet úgy látja, hogy Libanonban tényleg háborús helyzet van. A lakás ablakaiból láthatja a rakétalövések nyomán felszálló füstöt. Az európai uniós kollégákkal folytatott megbeszélés során az egész ház remegett a hatalmas csattanásoktól. Repülőgépekről, hadihajóról egyaránt támadnak. Az ország déli részét szétbombázták. Az ellátás megfelelő, étel és víz is van, de a későbbiekben még adódhatnak gondok a menekülők nagy száma miatt. Jelenleg olyan magyar állampolgár, aki azt kérni, hogy segítsenek Magyarországra jutni, nincs. Olyanokról tudnak, akik palesztin menekülttáborból nem tudnak kijutni (egy anya a fiával, ők Nabatiéban vannak). Az 1970-es, 80-as években körülbelül száz libanoni diák szerzett Magyarországon diplomát, elsősorban orvosként, közgazdászként. Soknak közülük magyar felesége van. Ők sokszor a gyermekeiket próbálják biztonságos helyre küldeni.
Arra a kérdésre, hogy lesz-e elegendő élelmiszer az üzletekben, ha egyszer Libanon határai körül vannak zárva, Tamás Lajos azt válaszolta, hogy – valószínűleg főniciai örökségként – az itteni kereskedők nagyon élelmesek. 1975-1990 között itt polgárháború volt, a határok le voltak zárva, mégis jutott át élelmiszer Szíriából. Az itteniek minden helyzetre megtalálják a megoldást.
További kérdés, hogy a háborús helyzet hogyan érintheti a magyar cégeket, amelyek főleg élelmiszert, elsősorban sajtot exportálnak Libanonba. Exportunk 45 millió dolláros, míg libanoni importunk 2,5 millió dollár. Problémát jelenthet, hogy Libanon szárazföldi, légi és tengeri blokád alatt van, ami megakadályozhatja a kereskedést. Libanon mérlege ilyen kereskedelmi arányok mellett is pozitív, ami azzal magyarázható, hogy virágzik a turizmus, és hatalmas üteműek a befektetések. Ebben óriási szerepe van az Öböl menti országok és Szaúd-Arábia polgárainak, akik szívesen jönnek ide, élvezik a liberális libanoni világot, a kaszinókat, az alkoholt.. A háborús helyzet most ennek is gátat szabhat.
A napokban arról lehetett olvasni, hogy Izraelben egy északi városba 2-5-70 rakéta csapódott be, s hogy a közlekedési baleseteket nagyobbrészt az okozza, hogy a vezetők a külső zajokra figyelnek. A nagykövet, gyenge András erre azt mondta, hogy ő nem haditudósító, ő ezeken a helyeken nem jár, de tény hogy 30-40 km-es sávban veszélyes a helyzet az ország északi részén. Napi 50-70 Katyusáról indított rakéta (ezek sorozatvetők) csapódik be. Ezek találati pontossága nem nagy, a koncentrációjuk miatt veszélyesek. Az interjú készítésének a napján 7 rakéta csapódott be Haifában, a nagy északi kikötővárosban. A házakat Izraelben kötelező óvóhellyel építeni, s ezeket használják is.
Egy magyar napilap szerint több magyar cég kereskedik Izraellel Libanoni kereskedőkön keresztül. Ezt a nagykövet „csacsiságnak” tartja. Ha van ilyen közvetítő kereskedelem, akkor az legfeljebb ciprusi cégen keresztül képzelhető el, de nem valószínű. A libanoni kapcsolat azért kizárt, mert Libanon déli részén az Hezbollah az úr, nagy katonai potenciált halmoztak föl, katonailag is veszélyes hely. A magyar kereskedőket a háborús helyzet annyiban érinti, akik eddig kereskedtek, azoknak valóban gondjaik lehetnek, bár Magyarországról csak minivállalkozások vannak jelen Izraelben, mindössze fél milliárd dolláros a kereskedelmi forgalom (ha nem esik most vissza). Ezeknek a kereskedőknek veszteségei lehetnek. Például, a Haifában leáll egy gyár, akkor annak az importigénye is csökken vagy leáll. Ugyanakkor viszont másutt nőhet az igény, hiszen a veszélyeztetett Haifa helyét most Asdot vette át, ahol viszont nőtt a forgalom. Ilyen kalkulációk nincsenek, de lehet forgalomcsökkenéssel számolni.
Balázs Bea interjúja nyomán
