2006.07.21., 2006. évfolyam, 29. szám
szerző: Bartus László forrás: 168óra
cimkék: glóbusz, terrorizmus, USA
Amerikával baj van mindenütt. Őt okolják a Közel-Keletért, a Guantánamón fogva tartott tálibokért, Iránért és persze Irakért, Európa hanyatlásáért és a mindenkori kamatok állásáért. Nem könnyű amerikainak lenni, gondolnánk. De Amerikának nincs lelkifurdalása, ahogy azt Európában gondolják. Amerikai szemmel Európa szenved morális válságban, mert „nem tud különbséget tenni jó és rossz között”. A tálib példánál maradva, az amerikaiakat a benzin ára jobban izgatja, mint a tálibok jogai, de a Legfelsőbb Bíróság mostani döntése véget vet ennek a vitának is: új törvényes keretet kap a terror elleni háború.
A dilemma eredetileg az volt, hogy a terroristákat köztörvényes bűnözőknek tekintsék-e (mivel gyilkosságokat követnek el), vagy hadifoglyoknak (mert az Egyesült Államok ellen „szent” háborút folytatnak, ugyanolyan célokkal, mint egy hadsereg, csak más eszközökkel). Esetleg egy harmadik kategóriát kell számukra létrehozni, amelybe a terrorcselekmények előkészítői, szervezői és végrehajtói tartoznak.
békés célok
Az O. J. Simpson-ügy óta az amerikaiak nem bíznak a bíróságokban, és nem szeretnék, ha a terroristák jól fizetett sztárügyvédek segítségével hősként távoznának egy bírósági kutyakomédiáról. Felbukkanhatnak ugyan olyan bizonyítékok, mint a terrorcselekmények megtalált tervei, a hozzájuk szükséges robbanóanyagok birtoklása, amelyek egy titkosszolgálat számára egyértelműek, de a bírósági eljárásban nem feltétlenül döntőek. A bíróság mindig feltételezheti, hogy a szándék „nem volt komoly”. Vagy a robbanószert a terroristaszervezethez tartozó személy békés célra kívánta felhasználni. Például rovarirtásra. (Nem vicc, már volt, aki erre hivatkozott!) Ha egy terroristát tévesen elengednek, annak több tízezer ember lehet az áldozata. Jól megválasztott célpont esetén pedig a civilizáció és a világ stabilitása kerülhet veszélybe. Emiatt egy terrorista nem tartozhat ugyanabba a kategóriába, mint a köztörvényes gyilkos.
A terrorista hadifogolynak sem tekinthető, mivel nem tartja be a hadseregre kötelező szabályokat, formailag nem felel meg a katonai szervezethez való tartozás feltételeinek. A hadsereg törvényesen működik. A terrorista kívül áll a törvényen. Ezért nem lehet a hadifoglyok jogállását szabályozó genfi egyezmény hatálya alá tartozónak tekin-
teni.
Ez volt eddig az amerikaiak álláspontja, és ezért nem sokkolta őket a terroristákkal való bánásmódot érő kritika, hiszen az minden alkalommal a köztörvényes bűnözőkre, illetve a hadifoglyokra vonatkozó szabályok betartását kérte számon. Ám az amerikaiak azt felelték: a terroristák nem tartoznak ezekbe a kategóriákba. Számukra teremtették, nevesítették a „törvényen kívüli ellenséges harcos” fogalmát, aki fölött „különleges katonai törvényszék” (bizottság) ítélkezhet. Az erről szóló döntést az elnök hozta a 2001. szeptember 14-i kongresszusi határozat alapján, amely kiszélesítette az elnöki hatalmat a terror elleni harc ügyében. Ezt azonban nem fogadta el a világ közvéleménye, és Amerikában is kétségbe vonták, hogy e felhatalmazás vonatkozhat-e ilyen súlyos döntések meghozatalára.
A terror elleni háború céljaira a régi törvények elavultak és használhatatlanok, újak viszont nem születtek. Így a kormányzat a maga által alkotott szabályok alapján járt el, annak tudatában, hogy erre biankó felhatalmazást kapott a törvényhozástól.
A patthelyzetet az amerikai Legfelsőbb Bíróság mostani döntése oldotta fel, miután perben kellett választ adnia arra, hogy a Guantánamón fogva tartott tálibokat, Al-Káida-vezetőket a „törvényen kívüli ellenséges harcos” kategóriába lehet-e sorolni, és ezzel a minősítéssel kivonhatók-e az amerikai és a nemzetközi jog, valamint a genfi egyezmény hatálya alól. Továbbá dönteni kellett arról is, hogy a „törvénytelen ellenséges harcosokról” ítélő „katonai bizottságok” jogszerűek-e. A legfőbb bírói testület 5:3 arányban úgy találta, hogy nem.
hatalmi ágak
A taláros testület szerint az elnök túlterjeszkedett a kongresszusi felhatalmazáson. A határozat értelmében öt évvel a terror elleni háború kezdete után létre kell hozni a terror elleni harcra vonatkozó törvényeket, és azokat a kongresszusnak kell elfogadnia. Bush úgy tekintette, hogy a kongresszus által adott felhatalmazás feljogosította erre, de a Legfelsőbb Bíróság szerint ez a gyakorlat a hatalmi ágak egyensúlyának felbomlásához, a végrehajtó hatalom túlsúlyához vezet.
Ez nem jelenti azt, hogy a guantánamói tábort nyomban fel kell számolni. A republikánus többségű kongresszus elfogadhatja azt a szabályozást is, amelyet a Bush-adminisztráció alkalmazott, de ez akkor törvényes, ha a döntés a Capitoliumban, és nem a Fehér Házban születik.
Sok függ attól, hogy a szavazásra a novemberi kongresszusi választások előtt kerül-e sor, vagy utána. A következő (esetleg immár demokrata többségű) képviselőház talán más jogi kereteket szabna a terrorizmus elleni harchoz, mint a mostani. Annál is inkább, mert a demokraták jórészt e joghézagnak, valamint a terroristákkal szembeni, máig tisztázatlan bánásmódnak köszönhetik, hogy nőttek a választási esélyeik.
jogi aggályok
Visszatérve a Legfelsőbb Bíróság minapi ítéletéhez: eddig minden szinten elutasították Szalem Ahmed Hamdan keresetét, amelyet az Egyesült Államok ellen indított. Hamdan elismerte, hogy Bin Laden sofőrje és testőre volt, fegyvereket szállított a táliboknak, és az Al-Káida főnökével járta a kiképzőtáborokat, ahol amerikai, izraeli és nyugat-európai célpontok ellen készítettek fel terroristákat. Hamdannak jogi aggályai voltak az amerikaiak eljárásával kapcsolatban. Meglepő, de a terroristák a fogságban egyszeriben emberi jogi szakértőkké szoktak válni. A táborban az emberi élet értéke váratlanul felértékelődik a szemükben.
Egyedül a Legfelsőbb Bíróság az, amely Hamdan beadványát valóban indokolt jogi kérdésnek tekintette. A korábbi szinteken nem akartak igazat adni egy terroristának Amerikával szemben. Ha viszont az új törvények megszületnek, a pernyertes Hamdant – kívánsága szerint – immár törvényesen ítélhetik halálra.
emberi jogok
A bírósági verdiktet mindenki megnyugvással fogadta. Az ugyanis véget vethet a terroristák emberi jogai (és az USA tisztessége) körüli hercehurcának. Amerikát mellesleg jobban izgatja a benzin árának emelkedése, mint a Guantánamón fogva tartott tálibok emberi jogai, akik a kezükbe kerülő amerikainak szívesen vágják le a fejét. És aki azt hiszi, hogy az amerikaiak többsége elítéli az iraki háborút, téved. Megfeledkezik arról, hogy Amerikában a hadseregnek a legnagyobb a presztízse. Alig van amerikai család, amelynek valamelyik tagja valamilyen formában ne dolgozna a hadseregnek.
Az iraki misszió nem túl népszerű, de csak azért, mert túl hosszú és drága. A kongresszus és a szenátus (a választások előtt, amikor mindenkit csak a szavazók véleménye érdekel) elsöprő többséggel szavazta le az iraki kivonulásra vonatkozó javaslatot. A demokrata Hillary Clinton azt mondta: elnökké választása esetén nem hozná haza a katonákat, csak ha a helyzet engedi. John Kerry és mások ennek ellenkezőjét akarják. De csak egy nagyon szűk, ultraliberális réteg tapsol nekik. Velük nem lehet választást nyerni Amerikában.
