A terrorellenes háború és a demokratizálási kampány tétje az, hogy sikerülhet-e döntő csapást mérni a terroristákra a Közel-Keleten
Az Egyesült Államok lassan öt éve zajló terrorellenes háborúja felborította a térség többé-kevésbé meglévő egyensúlyát, és olyan indulatokat szabadított el, amelyeket addig még nagyrészt sikerült féken tartani. Vitatott, hogy a terrorellenes háborút egyáltalán lehetséges-e győzelemmel megvívni. Terrorizmus ugyanis mindig is volt, a jövőben is lesz, csupán az a kérdés, hogy egy ellene folytatott széleskörű küzdelemmel sikerülhet-e azt elfogadható szintre csökkenteni.
2001. szeptember 11. után a Bush-kormányzat azt hirdette meg, hogy leszámol a merényletekért felelős Oszama bin Ladennel és az al-Kaidával. Az amerikai akciók során e szervezetre sikerült szinte végső csapást mérni. A háború következtében azonban Irakban és más közel-keleti országokban új, minden eddiginél kegyetlenebb terrorcsoportok jöttek létre, amelyek mára bin Laden helyébe léptek. Bár Zarkávi iraki ellenállói még névleg az al-Káida ernyője alá tartoztak, a terroristavezér már egyáltalán nem követte az egykori központ utasításait, és önállóan szervezte akcióit.
A terrorizmus visszaszorításával párhuzamosan az amerikai vezetés a demokráciát is próbálja „exportálni” a Közel-Keletre. A két kitűzött cél egyidejű megvalósítása azonban szinte lehetetlen, hiszen Irak példája bizonyítja, hogy míg Szaddám Huszein diktatúrája le tudott számolni az általa veszélyesnek tartott terroristákkal, addig a jelenlegi demokratikusan választott kormány nehezen boldogul a feladattal. A totális diktatúrának, a társadalmi ellenőrzés alatt nem álló titkosrendőrség kontrollálatlan tevékenységének ugyanis „pozitív mellékterméke”, hogy a közbiztonság lényegesen jobb. Amennyiben akár a tekintélyelvű kormányzattal rendelkező Szíriában, akár az autokratikus, ám Amerika-barát Szaúd-Arábiában és öböl-menti országokban demokratikus fordulat menne végbe, a terrorizmus és iszlám fundamentalizmus terjedése elleni küzdelem szinte lehetetlenné válna.
Amerika terrorellenes háborúja tehát kiszabadította a szellemet a palackból. A demokrácia közel-keleti diadalmenete helyett úgy tűnik, hogy az elhúzódó háború végletesen felkorbácsolta az indulatokat a térségben. Rövidtávon nem igazán látszik kiút a válságból, hiszen a terroristák, vagy a hataloméhes vallási vezetők a szegény, műveletlen és reményvesztett tömegeket könnyen megnyerhetik saját céljaiknak. Nekik ugyanis nem érdekük olyan demokratikus államban élni, ahol az állam és a vallás élesen el van választva egymástól. Legtöbb országban pedig a társadalom többsége lényegesen radikálisabb nézeteket vall, mint a politikai elit. Ez eredményezte azt is, hogy a nyugati országok legnagyobb meglepetésére az általuk szorgalmazott demokratikus palesztinai választást a mérsékelt Fatah helyett a terrorszervezetként számon tartott Hamasz nyerte meg. A Nyugat számára szalonképtelen vezetés hatalomra kerülése tovább bonyolítja az izraeli-palesztin válságot. A hosszú távú következmények egyelőre megjósolhatatlanok, ám mindez alapján könnyen elképzelhető, hogy a terrorellenes háborúval és a közel-keleti demokratizálási kampánnyal csupán olajat sikerült önteni az izzó parázsra.
ifj. Szűcs Gábor