Az ideológiai különbség ellenére jól működik a pragmatikus szövetség Izrael sakkban tartására
Irán mellett Szíriát is a terrorizmus fő szponzorának tartják. A közel-keleti ország a libanoni eseményekben is jelentős szerepet játszik, ugyanis Damaszkusz a Hezbollah egyik legfőbb támogatója. Bashar al-Asszad szíriai elnök szoros viszonyt ápol az iráni vezetéssel, amellyel a közelmúltban katonai szövetségre is lépett. A két államot leginkább az Izrael-ellenesség köti össze, ugyanis ideológiailag jelentős különbség mutatkozik a két vezetés között. Szíria szekularizált állam, ezzel szemben Iránt egy teokratikus iszlám rezsim irányítja.
Szíria több háborút is vívott Izrael ellen, melyek során a zsidó állam megszállta a Szíriához tartozó Golán-fennsíkot. A terület továbbra is izraeli ellenőrzés alatt áll, ami állandó feszültségforrás a két ország között. A libanoni polgárháború 1976-os kitörését követően Damaszkusz bevonult Libanon északi részére. A szíriai csapatok az ENSZ határozatát figyelmen kívül hagyva tartósan berendezkedtek a területen. A nyolcvanas évek elején a Libanon észak-keleti részén elterülő Bekaa-völgyben a szíriai hadsereg komoly segítséget nyújtott az iráni titkosszolgálat embereinek a Hezbollah terrorszervezet létrehozásában és felfegyverzésében. Damaszkusz ezt követően is folyamatosan pénzelte a szervezetet, aminek köszönhetően befolyása alá vonhatta azt.
A Hezbollahon kívül Szíria más terrorcsoportokat is szponzorál. Iránnal ellentétben azonban Damaszkusz csupán arab nacionalista, nemzeti felszabadító szervezeteket hajlandó támogatni, iszlám fundamentalistákat nem, ugyanis azokat magára nézve is veszélyesnek tartja. A palesztin terrorizmus pénzelése mellett sok bírálat érte Damaszkuszt az iraki eseményekben játszott szerepe miatt is. Szaddám Huszein rezsimjének összeomlása után ugyanis megszűnt az ellenőrzés a szíriai-iraki határ mentén. Az Egyesült Államok azzal vádolja a szíriai vezetést, hogy segítette külföldi fegyveresek Irakba történő beszivárgását, valamint a Szaddám-rezsim prominenseinek adott menedéket.
Libanonban a nyolcvanas évek során az izraeli légierő számos alkalommal támadta a Hezbollah és a szíriai hadsereg állásait. A libanoni „Cédrusos Forradalmat” követően 2005-ben végül Damaszkusz a kivonulás mellett döntött, a Hezbollah támogatásával azonban továbbra sem hagyott fel. A két izraeli katona elrablásáért Ehud Olmert miniszterelnök Szíriát is felelőssé tette, így nem volt kizárható, hogy a zsidó állam libanoni offenzívája során szíriai célpontokat is támadni fog. Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök azonban telefonon biztosította Asszad szír elnököt, hogy egy izraeli támadás esetén országa Damaszkusz segítségére siet. Egyebek mellett ez is fontos érv volt amellett, hogy Izrael végül nem kívánja tovább szélesíteni a konfliktust, hiszen annak beláthatatlan következményei lennének nem csupán a térség, hanem az egész világ számára.
ifj. Szűcs Gábor