Bush elnök állítólag csak nevetett, amikor megtudta, hogy „szarkeverős” megjegyzése bejárta a világsajtót, a véletlenül rögzített beszélgetés másik résztvevője, Tony Blair ugyanakkor kevésbé lehet vidám. Bush már-már lekezelően bánt vele, és a világkereskedelmi helyzet helyett az ajándékpulóverét köszöngette.
A politikus is csámcsoghat
„Hali, Blair” – így köszöntötte az éppen ebédelő George W. Bush amerikai elnök brit kollegáját, amikor az odahajolt székéhez a szentpétervári G8-csúcstalálkozón. Bushnak a jelek szerint nagyon ízlett az orosz vendéglátók főztje, mert jóízűen csámcsogva, lazán válaszolgatott Blair felvetéseire, többször is félbeszakítva őt.
A brit miniszterelnököt bírálói már eddig is Bush ölebjének titulálták, és a szemükben most tovább erősödhetett ez a kép. Bush falatozgatott, Blair pedig mellette álldogált, és több ötletét is elutasította. Igaz, megköszönte viszont neki az ajándékba adott pulóvert, amelyet Blair saját maga választott.
Blair a pulóver helyett inkább a világpolitika aktuális kérdéseiről – a világkereskedelmi tárgyalásokról és a libanoni helyzetről – kívánt egyeztetni az amerikai elnökkel. A brit kormányfő többször is jelezte neki, hogy szívesen elmenne a Közel-Keletre, hogy segítsen az izraeli-libanoni konfliktus rendezésében, Bushnak azonban nem tetszett az ötlet, és két falat közben közölte, Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter fog menni.
A libanoni helyzet kapcsán hangzott el az a nagy visszhangot kiváltó mondat is, hogy Bush szerint a Hezbollah a felelős a „szarkeverésért”, éppen ezért rá kell venni Szíriát, hogy fogja vissza a Hezbollah erőit. Ezt követően Kofi Annanról és Szíriáról folyt tovább a beszélgetés, majd amikor Blair átment Bush székének másik oldalára, meglepve vette észre, hogy az egyik asztali mikrofon működik, ezért gyorsan kikapcsolja azt, és ezzel megszakad a felvétel.
Az állam- és kormányfők ugyan tudták, hogy a sajtó fotózhatja őket a közös ebéd alatt, arra azonban nem számítottak, hogy bekapcsolt mikrofonok is lesznek, vagyis a kínos incidensért egyértelműen a szervezők tehetők felelőssé – mondta el az [origo] kérdésére Görög Ibolya protokollszakértő. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a politikus is ember, aki ebéd közben ugyanúgy büföghet vagy csámcsoghat, mint bárki más, éppen ezért sem szép dolog az étkező vezetők elé mikrofont tenni.
Bush állítólag csak nevetett, mikor megtudta, hogy az egész beszélgetést rögzítették. „Megmutattuk neki a felvételt, mire az ég felé nézett és egy nagyot nevetett” – mondta Tony Snow, a Fehér Ház szóvivője. Bushsal egyébként csak hazafelé, az elnöki különgépen tudatták, hogy a szarkeverős mondat bejárta az egész világsajtót.
Olvassa el a két vezető beszélgetését!
Alább közöljük a teljes beszélgetés átiratát. Zárójelben jeleztük, ha a mondatok érthetetlenek voltak, illetve kiegészítéseket, magyarázatokat is tettünk bizonyos mondatokhoz.
Bush: Hali, Blair. Hogy vagy?
Blair: Én csak…
Bush: Éppen indulni készülsz?
Blair: Nem, nem, még nem. Ezzel a kereskedelmi izével kapcsolatban (érthetetlen szövegrész) (A kereskedelmi izé vélhetően az évek óta stagnáló világkereskedelmi tárgyalásokat takarja, amelyek során nem tudták elérni, hogy a fejlett világ – különösen az Egyesült Államok és Európa – felhagyjon a piactorzító agrártámogatásokkal és védővámokkal.
Bush: Aha, már szóltam az embernek.
Blair: Mit tervezel, itt fogod elmondani vagy nem?
Bush: Ha te ezt akarod tőlem.
Blair: Nos, csak ha vita adódik.
Bush: Én csak némi előrelépést akarok.
Blair: Aha.
Bush: Tegnap nem sok előrelépést láttunk.
Blair: Nem, nem, talán ez nem, talán ez nem lehetséges.
Bush: Én kész vagyok arra, hogy ezt kimondjam.
Blair: De én úgy gondolom, hogy nekünk szembe kell mennünk…
Bush: Ki vezeti be a kereskedelmi témát?
Blair: Angela (Angela Merkel német kancellár)
Bush: Mondd meg neki, hogy hívja fel őket. (az nem derül ki, hogy kiket)
Blair: Igen.
Bush: Mondd meg neki, hogy intézze el őt, őket ott a helyszínen. Köszi a pulóverért, ez borzasztóan figyelmes tőled.
Blair: Örülök.
Bush: Tudom, hogy te magad választottad.
Blair: Ó, abszolút így van. (érthetetlen szövegrész)
Bush: Mi a helyzet Kofival? (az ENSZ főtitkára, Kofi Annan) (érthetetlen szövegrész) A hozzáállása a tűzszünethez és minden máshoz … éppenséggel
Blair: Aha, nem, én úgy gondolom, hogy a (érthetetlen szövegrész) tényleg nehéz. Nem tudjuk megállítani ezt, hacsak nincs egyetértés a nemzetközi ügyről.
Bush: Aha.
Blair: Nem tudom, hogy ti miről beszéltetek, de ahogy mondom, én abszolút boldogan megpróbálnám, és megnézném, hogy mi a dolgok pillanatnyi állása, de ezt gyorsan meg kell tenni, máskülönben beindul a spirál.
Bush: Szerintem Condi (az amerikai külügyminiszter, Condoleezza Rice) hamarosan odamegy.
Blair: De ez, ez ez minden, ami számít. De ha te…te látni fogod, hogy beletelik egy ki időbe, míg ezt el lehet intézni.
Bush: Aha, aha
Blair: De ez legalább ad az embereknek…
Bush: Ez egy folyamat, egyetértek. Mondtam neki a te ajánlatodat…
Blair: Nos… csak ha, úgy értem… tudod. Ha szüksége van arra (Condoleezza Rice-nak), hogy előkészítsék neki a terepet… Mert nyilvánvaló, hogy ha odamegy, akkor sikerrel kell járnia, míg én csak odamehetek és beszélhetek.
Bush: Látod, az ironikus dolog az, hogy amit tenniük kell, az rábírni Szíriát, hogy érje el, a Hezbollah fejezze be a szarkeverést és vége a dolognak.
A következő pár mondat érthetetlen, majd így folytatódik a beszélgetés:
Blair: Szíria.
Bush: Miért?
Blair: Mert szerintem ez az egész része ugyanannak a dolognak.
Bush: Aha.
Blair: Mit gondol ő? Szerinte ha Libanonban rendeződnek a dolgok, ha megoldásra jutunk Izraelben és Palesztinában, Irak jó irányba megy… (Nem derül ki pontosan, hogy kiről beszélnek, csak annyi, hogy férfiról. A The Independent szerint lehetséges, hogy Kofi Annanról vagy pedig Bashir Asszad szíriai elnökről esik szó.)
Bush: Igen, igen, ő édes. (A The Independent szerint Bush ezt a megjegyzést vélhetően szarkasztikusnak szánta.)
Blair: Cuki. És erről szól az egész dolog. Ugyanaz, mint Irakkal.
Bush: Kedvem támadt ahhoz, hogy szóljak Kofinak, hogy hívja fel Asszadot, és érje el, hogy történjen valami.
Blair: Igen.
A következő pár mondat érthetetlen, majd így záródik a beszélgetés:
Bush: Nem hibáztatjuk a libanoni kormányt.
Blair: Ez meg…? (Blair minden bizonnyal ekkor vette észre, hogy a beszélgetést végig rögzítették, és kikapcsolta a mikrofont.)
[origo]
