Gyengülő valuta, az euró bevezetésének halasztása – egyelőre ez a hozadéka Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában az uniós csatlakozás utáni első parlamenti választásoknak.
Nehéz lesz megkülönböztetni a jövőben a lengyel államfőt és a kormányfőt: a hivataláról hétfőn hivatalosan is lemondott miniszterelnök utódául Lech Kaczynski államfő ugyanis saját ikertestvérét, Jaroslawot (képünkön) nevezte ki. Márpedig a két Kaczynski csak annyiban más, hogy Lech jegygyűrűt visel, és arcán anyajegy látható, egyébként ikertestvére pontos mása. A kormányfőváltással Lengyelország egyedülálló lett a világon: nincs még egy olyan állam, amelyet ikerpár irányítana.
Varsó nem most okozta az első meglepetést belpolitikai téren. A 2004-es uniós csatlakozás utáni első – a szokásos lengyel vetésforgónak megfelelően a baloldali erőket leváltó tavaly őszi – választást követően hosszas tárgyalássorozatok eredményeképpen a térségben elsőként Lengyelországban kerültek kormányzati pozícióba tavasszal európai mércével szalonképtelennek számító pártok (HVG, 2006. május 6.). Totális győzelme ellenére a két rivális jobboldali párt – politikai különbözőségük, gazdasági reformok körüli eltérő nézeteik okán – nem tudtak megegyezni a közös kormányzásról. Végül rövid kisebbségi kormányzás után a Jaroslaw Kaczynski vezette győztes nacionalista-konzervatív Törvény és Igazságosság (PiS) két EU-ellenes, a piaci reformokat elutasító populista, ultraklerikális, szélsőjobboldali párttal állt össze.
A lengyel kormánypártok rendpárti intézkedései, szélsőséges megnyilvánulásai nem csak odahaza korbácsolták fel a kedélyeket, Brüsszelig is elértek. Felszólalásaik az Európai Parlamentben (EP) időről időre meghökkenést keltenek. Nemrég az egyik kormánypárti képviselő a holokauszt és az abortusz között vont párhuzamot, egy másik pedig a múlt héten a spanyol polgárháború kitörésének évfordulójára emlékezve Francisco Franco diktátort éltette, hiányolva a hozzá hasonlatos mai államférfiakat. Nem tett jót a varsói vezetés külpolitikai megítélésének az sem, hogy az államfő gyomorbántalmakra való hivatkozással – valójában egy német baloldali-alternatív lap róla írt ironikus cikke miatt – az utolsó pillanatban lemondta a hétfőre tervezett német-francia-lengyel csúcstalálkozón való részvételt.
A lengyelnél is negatívabb a megítélése az új szlovák koalíciónak, mely bezzegországból röpke egy hét alatt az EU fekete bárányává változtatta az országot. A júniusi választáson győztes, baloldali-populistaként emlegetett Robert Fico szociáldemokrata pártelnök szélsőséges, nacionalista pártokkal kötött koalíciós megállapodást (HVG, 2006. július 8.), vállalva a Nyugat rosszallását.
Hiába utazott Fico – aki mintha kissé maga is megriadt volna döntésének következményeitől – azonmód Strasbourgba, hogy kinevezett kormányfőként megmagyarázza a történteket az Európai Parlament (EP) szocialista frakciójának, nem sokra ment. A szocialisták Fico pártjának felfüggesztését helyezték kilátásba az Európai Szocialista Pártból, de a legnagyobb EP-frakció, a konzervatív és kereszténydemokrata pártokat tömörítő Európai Néppárt is élesen bírálta az új szlovák koalíció összetételét. Bármilyen gyorsan állt is össze a pozsonyi koalíció, szakértők szerint igen törékeny, és nem kizárt, hogy a koalíciót adó három párt elnöke – de különösen a szlovák belpolitika nehéz embereinek tartott Vladimír Meciar és Ján Slota – ellentéte néhány hónapon belül szakításhoz, esetleg előrehozott választáshoz vezet.
Aggodalomra adnak okot Brüsszelben a csehországi kormányalakulási nehézségek is. A patthelyzet a júniusi parlamenti választás után egy hónappal sem oldódott fel: az azonos számú mandátumot szerzett jobboldali és baloldali pártok képtelenek kiegyezni. A parlament működésképtelen, házelnököt múlt pénteken másodszori nekifutásra sem választottak. Márpedig az alkotmány értelmében amíg a parlament működésképtelen, nem mondhat le az előző, szociáldemokraták vezette kormány, és nem kerülhet sor az új, a jobboldali polgári demokraták által összehozott koalíció kinevezésére. Nem mintha ezzel bármi is változna: a hárompárti jobbközép koalíciónak a képviselői mandátumok felével esélye sincs arra, hogy bizalmat kapjon az alsóházban, és átvegye a hatalmat. Ugyanez a helyzet a másik oldalon: a leköszönő szociáldemokrata pártelnök-kormányfő, Jirí Paroubek sem jutna előbbre a kommunisták támogatásával létrehozandó kisebbségi kormányával.
A németországihoz hasonló kiegyezésre lenne szükség elemzők szerint Csehországban: a nagykoalíció még megmenthetné az országot az előrehozott választástól. Bár ennek kicsi a valószínűsége, úgy tűnik, mintha mindkét fél kezdené belátni a helyzet tarthatatlanságát. A győztes polgári demokraták elnöke, Mirek Topolánek felvetette riválisának, csatlakozzon hárompárti koalíciójához. Paroubek ezt elvetette, előbb programokról kíván tárgyalni, ám megpendítette szakértői kormány alakításának a lehetőségét, illetve azt, hogy egy, kizárólag polgári demokraták által létrehozandó kisebbségi kormányt esetleg kívülről támogatna. Mindeközben a felek civódását eddig a háttérből figyelő Václav Klaus államfő múlt héten jelezte: beveti magát a kormányalakítási tárgyalásokba. Kiszemeltje állítólag Pavel Bém prágai főpolgármester, akivel Paroubek – helyetteseként – néhány éve együtt dolgozott a városházán.
A zavaros belpolitikai helyzet a befektetőket is elbizonytalanította a három új EU-tagországban. A politikai fordulat Szlovákia és Lengyelország esetében a reformellenességgel és a költségvetési szigor lazulásával az euró bevezetésének az elodázását is magával hozhatja. Ha szélsőségek nincsenek is jelen, a költségvetés és az euróbevezetés helyzete Csehországban sem sokkal jobb. A térség valutái is jelzik ezt: az utóbbi időben rohamosan gyengültek, az euró előszobájának tekintett ERM-II árfolyam-mechanizmusban a szlovák korona védelmében a pozsonyi jegybanknak például az utóbbi hetekben többször is interveniálnia kellett. A világ legnagyobb hitelminősítő intézete, az amerikai Standard & Poor”s (S&P) pedig már figyelmeztette is a még bizalmi szavazás előtt álló új pozsonyi kormányt: a külföldi adósságok leminősítését vonhatja maga után, ha a kabinet – reformelkötelezett elődeivel ellentétben – populista gazdaságpolitikának enged teret. A félelmeket az új szlovák kormányfő első gazdasági bejelentése igazolni látszik. Fico a hét végén közölte, fel akarja mondani az elődje által a pozsonyi és a kassai repülőtér eladásáról kötött privatizációs szerződést.
A fiskális szigor megbomlása körüli aggodalmakat Varsó esetében a liberális gazdaságpolitikusként bizonyított Zyta Gilowska pénzügyminiszter politikai okokból, koholt vádak alapján történő két héttel ezelőtti menesztése váltotta ki. A váratlan kormányfőcsere pedig még inkább elbizonytalanította a befektetőket. A leendő kormányfőről ugyanis köztudott, hogy nem ért a gazdasághoz, sőt a gazdasági témák még csak nem is érdeklik. Két koalíciós partnerével együtt ugyanakkor a jegybank megregulázására, a szociális kiadások növelésére törekszik. A pénzpiacok és a befektetők csitítására a leendő kormányfő mindenesetre egy fiatal exbankárt szán a pénzügyi tárca élére, Stanislaw Kluza jelenlegi pénzügyminiszter-helyettest. Szakértők szerint azonban ez kevés lesz a kormányfőcsere okozta bizalmatlanság eloszlatására.
Hasonló félelmek Prága esetében is felvetődtek. A leköszönő pénzügyminiszter, Bohuslav Sobotka a múlt héten nyilatkozta, hogy az új kormány költségcsökkentő intézkedései nélkül a költségvetési hiány jóval az euró bevezetéséhez szükséges szint fölé kerülhet. Pedig átfogó reformokra az államháztartás, az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjrendszer területén az utóbbi négy évben Csehországban sem került sor, és az ilyesfajta lépések Lengyelországban is elmaradtak. Egyedül Szlovákia tudott e téren lényegi változást felmutatni. A belpolitikai fordulatok, a rendpárti populista pártok hatalmi térnyerése nemcsak a reformfolyamatok gátja lehet mindhárom országban, de az euró bevezetését is elodázhatja. Utóbbit ráadásul egyik új vezetés sem tekinti prioritásnak.
TÁLAS ANDREA
