Újra háborús helyzet a Gázai övezetben, két nép, két nézőpont, mintha nem is ugyanabban a világban élnének.
A politológusokat vajon meglepték-e az utóbbi két hét fejleményei?
– Nem, egyáltalán nem lepődtem meg, mert szerintem az izraeliek tervezték Gáza megtámadását, le akartak számolni a Hamász-kormánnyal, és a katona ügyét ürügynek használták, hogy megvalósíthassák tervüket – vélekedett Ali Dzsardabi, ramallahi politológus professzor.
– Külső nézőpontból éppen fordítva látszik, mintha éppen a Hamász tervezte volna a konfliktus élesedését, hiszen a Hamász katonai szárnya két másik szervezettel hónapok óta készíthette elő a támadást, titokban a föld alatt kilométeres alagutat ástak, majd valóságos hadműveletben az izraeli oldalon katonákat öltek, és elraboltak egy túszt. Mi a véleménye egy ilyen olvasatról?
– Nem vagyok benne biztos, hogy így állna a helyzet, de akárhogy is történt, az izraeliek mindezt ürügyként használják, hogy végrehajthassák tervüket. Szerintem alapvetően a Hamász-kormány elleni kritika vezetett a mai állapotokhoz. Ezt a kormányt bírálta a nemzetközi közösség és Izrael, nem fogadták el, és ezért jött a konfliktus kiéleződése.
– Amit mondott, talán részben igaz, hiszen sarokba szorítva kivezető utat kerestek, talán a Hamász ily módon akart megküzdeni a helyzettel.
– Szerintem sokáig, talán hónapokig fog tartani az éles helyzet, az izraeliek megpróbálnak megszabadulni a Hamásztól, folytatják a működésüket Gázában és az őrizetbe vételeket Ciszjordániában, az eszkaláció hónapjait fogjuk látni – hangzott a palesztin politológus válasza.
– Önt meglepték-e az utóbbi két hét történései?
– Én nem az izraeli katona elrablásától számítom az eseményeket, az ő túszul ejtése inkább csak az utolsó csöpp volt a pohárban. Meglepődtünk, én személy szerint is meglepődtem, mert nem akartuk látni a valóságot – mondta Avi Primor professzor, a tel-avivi egyetem elnökhelyettese. Úgy vélekedtünk, hogy tettünk egy lépést a jó irányba, kivonultunk Gázából, feladtuk az ottani zsidó településeket, visszavonultunk a nemzetközi határhoz, és még ha ez nem is a megoldás, nem is béke, ha Ciszjordániában még nem is született megoldás, a másik oldalnak ezt értékelnie kell, és érdekeltnek kell lennie, támogatnia kell minket a folyamat továbbvitelében!
– Ezzel szemben mi történt?
– És szemben az általunk vélt palesztin érdekkel tovább lőttek és lőnek minket Kaszam rakétákkal, persze nem minden palesztin, de a palesztinok rendszere legalábbis nem akadályozta meg ezt. Ezek a bombázások éppen a palesztin érdekekkel szemben hatnak, az izraeli szélsőjobbot erősítik, akik szerint tilos feladnunk területeket, mert ezzel a terrort támogatjuk, megjutalmazzuk a szélsőségeseket eddigi működésükért, ezért aztán meglepődtünk, pedig ha jobban átlátjuk a helyzetet, akkor nem kellett volna.
– Miért?
– Úgy ürítettük ki az övezetet, hogy nem adtuk át a hatalmat rendezetten valamiféle felelős képviseletnek, sem Mahmúd Abbász elnök kormányának, sem a Hamásznak, ami akkor még nem volt kormányon, sem valamiféle nemzetközi szervezetnek, hanem – ahogy mondják – kijöttünk, és a tengerbe dobtuk a kulcsokat.
– Volt a palesztin oldalon is felelős intézmény?
– Persze hogy volt, és erősebbé válhatott volna, ha átadjuk neki a területet. És azonkívül, hogy így jöttünk ki, biztonsági megfontolásokból lezártuk az övezetet, nem engedtük meg a kikötő és a reptér felépítését, az egyiptomi átjárót is csak erős amerikai nyomás alatt engedélyeztük. És amikor a káosz az úr, és az életkörülmények egyre rosszabbak, akkor tombolnak a szélsőségesek. Ráadásul nem hagytunk fel a célzott likvidálások politikájával, ami számunkra létkérdés, mert csak így tudunk megelőzni gyilkos terrorakciókat, számukra viszont egészen másképp látszik, és olyankor bosszút esküsznek. Ha mindezt időben átlátjuk, talán kevésbé lepődünk meg. Meglepetésünkben jelenleg nem mindig a bölcsesség, hanem olykor a kudarc, a frusztráció érzése mozgatja válaszlépéseinket – hangzott a tel-avivi egyetem elnökhelyettesének válasza.
Shiri Zsuzsa (Jeruzsálem)
