Európai rakétavédelmi rendszer kiépítését vetette fel a NATO vezetése, bár jelenleg – Oroszország és az Egyesült Államok mellett – csak Kína rendelkezik olyan rakétákkal, amelyek csapást mérhetnek európai területekre is. Fejlesztés alatt áll ugyanakkor több olyan fegyver is, ami aggodalmat kelt a biztonsági szakértőkben. Irán a „meteorokkal”, Észak-Korea a „nagyágyúval” veszélyeztethet.
Felmelegített tervek
Felmelegítette az európai rakétavédelmi pajzs ötletét a NATO parancsnoksága. Jaap de Hoop Scheffer főtitkár a tagok figyelmébe ajánlotta azt a tízezer oldalas – még 2002-ben készült – tanulmányt, amely megvalósíthatónak találta egy egész Európára kiterjedő rakétavédelmi rendszer kiépítését.
Több európai ország abban reménykedik, hogy az USA rakétavédelme az ő biztonságukat is szavatolja, cserében csak területet kell biztosítaniuk az amerikai rakétavédelmi rendszernek. Sokan óvnak ugyanakkor attól, hogy ezzel a megoldással egyes tagok védelemhez jutnak, mások viszont nem, ami végletesen alááshatja a szövetség alapjait. De a szövetség vezetői szerint egy európai rendszer teljes mértékben helyettesítheti is az amerikai pajzsot. A NATO 26 tagországának küldöttei várhatóan a közeljövőben vitatják meg az említett jelentést.
A kérdés pár nappal az után került napirendre, hogy Észak-Korea rakétákat tesztelt. A világ egyetlen dinasztikus kommunista diktatúrája július 5-én lőtt ki hét rakétát. A rakéták közül több a szovjet Scud rakéta megnövelt – közepes hatótávolságú – verziója volt, egy pedig egy nagy hatótávolságú, észak-koreai fejlesztésű típus. A Taepodong 2-es azonban az indítás után 42 másodperccel a tengerbe csapódott.
A kilövések komoly nemzetközi felháborodást keltettek, a leghevesebben Japán kelt ki a rakétatesztelések ellen. A szigetország egy határozati javaslatot is benyújtott az ENSZ Biztonsági Tanácsához (BT), amelyben a tesztek elítélése mellett szankciókkal is sújtanák Phenjant. A kérdés azonban megosztotta a BT tagjait. Abban még mindenki egyetért, hogy közösen kell elítélő nyilatkozatot kiadni, ám abban már eltérnek a vélemények, hogy emellett szankciókat is életbe léptessenek-e. Leginkább Kína és Dél-Korea ellenzi a szankciókat, a BT keddi ülésén nem is jutott dűlőre a javaslatról, amely szerdán várhatóan újra napirendre kerül.
Cikkünkben annak jártunk utána, mennyire tekinthetők megalapozottaknak az európai félelmek más államok rakétáitól. A felettébb kiterjedt amerikai és az orosz arzenált a nemzetközi szerződések és szövetségi rendszerek szabályozta, barátságosnak tekinthető viszony miatt nem vettük figyelembe. Ugyancsak nem vettük figyelembe, hogy egy-egy veszélyesebbnek tekintett állam stratégiai célpontjai között elsősorban nem Európa, hanem például Irán esetében Izrael, Pakisztán esetében India, Észak-Korea esetében pedig az Egyesült Államok szerepel. Csak azt vizsgáltuk, hogy a rendelkezésére (vagy állítólag rendelkezésére) álló, esetleg fejlesztési stádiumban lévő vagy tervezett eszközök képesek-e elérni az európai kontinens területeit.
Kiderült, hogy Kínán kívül más állam nem rendelkezik olyan rakétával, amellyel hatékonyan támadhatná Európát. A kontinenst elméletben fenyegető harci eszközök java még fejlesztés alatt áll, vagy csak ötletszinten létezik. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen felesleges lenne egy európai védelmi rendszer kifejlesztése. A NATO például már most is dolgozik egy rakétavédelmi rendszeren, ám ez a különböző harcterekre vezényelt katonákat óvná. A csak a szövetség „legnagyobb közös projektjeként” emlegetett rendszer kifejlesztését a tervek szerint 2010-re fejezik be. Egy a kontinenst védő rendszer kifejlesztése feltehetően még ennél is hosszabb időt venne igénybe, elkészültéig pedig a jelenleg csak ötletszinten létező vagy fejlesztési szakaszban lévő nagy hatótávolságú fegyverek is hadrendbe kerülhetnek.
Nagyágyú és petárda az ajtóból
Kína
Kínának – a globalsecurity.org adatai szerint – jelenleg kétfajta interkontinentális ballisztikus rakétája van rendszerben, illetve egy áll kifejlesztés alatt. Ezek mindegyike képes elérni Európa területét: hatótávolságuk 8-13 ezer kilométeres. A DF-5 és a DF-31 (Dong Feng – keleti szél) elnevezésű rakéták közül az előbbit még a 70-es években állították hadrendbe, utóbbit pedig – egyes értesülések szerint – tavaly.
Az újabb típusút feltehetően már mobil kilövőállásokról lehet indítani, a régit azonban még hegyekbe vájt alagutakban tárolták – vízszintes állapotban. Kilövésük nehézkes folyamatát – üzemanyaggal feltöltés, kitolás az alagút szájához és indítás – a kínaiak „csu men fang pao”-nak nevezik, ami körülbelül ezt jelenti: kidobni egy petárdát a bejárati ajtón. A kínai szárazföldi indítású ballisztikus rakétaarzenált 24-36 darab körülire becsülik.
Pakisztán
Pakisztánnak számos kisebb – 1500-2500 kilométeres – hatótávolságú rakétája van, ám ezek elsősorban India felé irányulnak, és nem fenyegetik Európát. A feltételezések szerint egy 4000 kilométeres hatótávolságú rakéta kifejlesztésén dolgozik – amellyel európai területeket is elérhet. Legalábbis egy 1999-es hír szerint abban az évben tesztelni készültek a Tiput, ami azonban azóta sem történt meg.
A Tipu rakétáról ennél többen nem tudni, érdekessége leginkább a neve, mivel Tipu szultánról, egy 18. századi dél-indiai uralkodóról kapta. Tipu szultán – „a Mysore-i Tigris” – az angolok ellen harcolt. Sokat idézett mondása: „Jobb oroszlánként élni egy napig, mint sakálként száz évig.” Amikor 1799-ben végül legyőzték a britek, a hadizsákmány között volt több mint 700 darab rakéta.
A Tipu kifejlesztésének esetében ugyanakkor nem világos a stratégiai cél, az ország ugyanis jelenlegi arzenáljával is teljesen lefedi legfőbb vetélytársa, India területét, a tágan értelmezett nyugati világgal pedig kiegyensúlyozott a kapcsolata Pervez Musarraf rezsimjének.
Észak-Korea
A „Nagyágyú”
Phenjan számos rakétát fejlesztett, javarészt a még a második világháborús német V2-esektől eredeztethető orosz fejlesztésű Scud átalakításával dolgoznak, ám ezek hatótávolsága nem jelent veszélyt Európa számára. Annál nagyobb gondot jelenthet a Taepodong-2-es („nagyágyú”), amelynek – a globalsecurity.org szerint – a 15 ezer kilométerest is elérheti a hatótávolsága (más források ezt 4500 kilométeresre becsülik).
A rakétát hivatalosan „sikeresen” tesztelték az április 5-i nagy nemzetközi felháborodást kiváltó rakétakilövések alkalmával, ám ezt kétségessé teszi, hogy a „nagyágyú” 35-40 másodperccel indítása után a tengerbe zuhant. Egyes értesülések szerint ugyanakkor még további nagyágyúk várnak kilövésre az ország északi partján fekvő Huadae megyében, ahol a kilövőállások körüli 80 kilométeres körzetből mindenkit kitelepítettek.
Irán
Az iszlám köztársaság az orosz Scudok alapján (Észak-Koreával közösen) fejlesztett Sahab (meteor) elnevezésű rakétáinak újabb változataival képes elérni európai területeket. Ha a NATO-tagokat nézzük, akkor pedig Törökországot (a közös határ miatt) szinte bármelyik rakétájával elérheti. A Sahab 4, 5 és 6 ugyanakkor még fejlesztési stádiumban vannak, a 6-oson például állítólag orosz segítséggel dolgoznak.
Konkrét fenyegetést ugyanakkor vagy az a 25-100 darab Sahab-3-as jelenthet, amely Európa keleti felét éri el, vagy az ukránoktól állítólag 2001-ben beszerzett 12 darab X-55-ös, 3000 kilométer hatótávolságú robotrepülőgép. A fegyverkereskedelmi botrány nyomán indított ukrán vizsgálatokból ugyanakkor az derült ki, hogy a 12 robotrepülőt 1987-ben gyártották, és szavatossági idejük 8 év volt, ráadásul 1992 után nem éppen optimális körülmények között tárolták őket.
Ballai Vince
[origo]
