Egy független arab hírtelevízió hányattatásai a szabadság földjén, Amerikában.
Az ország egyik távoli vidékén, ahol idegenek alig járnak, egy televíziós forgatócsoport készít riportfilmet. A téma: Miért is költöznek el oly sokan erről a vidékről. Ám alig hogy a helyi hivatalosságok tudomást szereznek a tévésekről, rögvest ők is faggatódzásba kezdenek. Kikérdezik azokat, akiket korábban a riporterek kérdeztek ki. Aztán pedig megpróbálnak rábírni másokat, hogy ne adjanak interjút a tévéseknek. Akiket persze nemkívánatos személyeknek minősítenek.
Hogy ez hol történik? Oroszországban? Üzbegisztánban, vagy netán Kínában? Nem. Fogódzkodjanak meg, Amerikában! Egészen pontosan Dél-Dakotában, az Egyesült Államok szívében. Ahol a riporterek az elnéptelenedő településekről, az elköltözés okairól és következményeiről akarnak rövid dokumentumot készíteni. De más vidéken sehol nem fogadják őket jó szívvel. Sőt! Egy Kanadához közeli kisvárosban a seriff egyenesen a határőröket mozgósította, akik az újságírók neve iránt érdeklődtek. A tévétársaság neve, amelynek a tudósítók a munkatársai: Al-Dzsazira. A katari székhelyű arab televíziós társaság, amelyről nem kevés amerikai azt gondolja, hogy terrorista tévé, vagy Oszama bin Láden házi médiuma.
Az arab nyelvű tévé ugyanis valóban gyakran közvetít szent háborúra, azaz dzsihádra felszólító videó üzeneteket, illetve konfrontatív stílusával sikerült magára haragítania a fél világot. Ugyanakkor az is igaz, hogy az Al-Dzsazira az arab és a muszlim világban a független hírszolgáltatás egyik úttörője volt, amiért az amerikai kormány valaha még dicsérte, mondván, hogy elviszi a sajtószabadságot a térség országaiba is. Nos, most ez a tévécsatorna azon dolgozik, hogy az egész világra ablakot nyitó, nemzetközi televízióvá fejlődjék. És hogy a többi között az Egyesült Államokban is megvesse a lábát. Szerződtette már a BBC egyik világhírű munkatársát és a CNN egykori sztárját is. Csakhogy miközben megpróbál ablakot nyitni a világra, ezen közben sok helyütt, így itt az Egyesült Államokban is, bezárulnak az ajtók előtte.
Magyarán, diszkriminálják az Al-Dzsazirát. Erről éppen a Dél-Dakotában nem igazán szívesen látott forgatócsoport gyártásvezetője, Joan Levin írt tárgyszerű, de lesújtó cikket a napokban a Washington Postban. Az Al-Dzsazira munkatársait elszigetelik, kiközösítik. A céggel a biztosítótársaságok nem kötnek biztosítást, ami megnehezíti például szabadúszók foglalkoztatását, vagy helyi forgatócsoportok bérlését – írja. Mérgelődik, hogy az öt nagy amerikai könyvvizsgáló cég egyike nem is hajlandó az Al-Dzsazíra amerikai részlegének pénzügyeivel foglalkozni, holott Dohában, a katari fővárosban ugyanez a cég boldogan dolgozik együtt ugyanezzel az Al-Dzsazírával. Vannak szervezetek, mint például a Pontosság a médiában nevű, amelyek kifejezetten gátolni próbálják az amerikai Al-Dzsazírát. Joan Levin megemlíti, hogy tud olyan kollégákról, akiknek kínos következményekkel kellett szembenézniük, miután csatlakoztak a tévé társasághoz. Egyiküknek például két kölcsönkérelmét is elutasították, amikor kiderült, ki a munkaadója. Maga a gyártásvezetőnő is megtapasztalta az elutasítást. Felsorol egy tucat esetet, amikor nem akartak interjút adni az Al-Dzsazírásoknak, vagy amikor például még a Washington Post című liberális lap sem engedte el egyik fotóriporterét egy, az Al-Dzsazíra által rendezett konferenciára.
Nem vagyok naív – mondta magáról Levin asszony. És azt is elmondja, hogy ő maga New Yorkban született és zsidó, aki jordániai grúzhoz ment férjhez és él is Jordániában. Megtapasztalta az antiszemitizmust, a rasszizmust. A rasszizmus, amelyet Jordániában megtapasztaltam, elfogadhatatlan – írja. És hozzáteszi: de ez ugyanolyan elfogadhatatlan az Egyesült Államokban is, ahol az Al-Dzsazíra előbb-utóbb ugyancsak olyan mindennapian amerikai is lesz, mint az almás pite.
Járai Judit (Washington)
