Az igazság az, hogy őseink sem voltak a hűség mintaképei. Különösen nem a férfiak, akiknek a hűtlensége bocsánatos bűnnek számított.
A nőket egykor elrabolták, később megvásárolták, hogy utódokat hozzon a világra. Az ókori zsidóknál még teljesen elfogadott volt a poligámia. Ábrahámnak a Biblia szerint először Sára lett a felesége, majd amikor már kilenvenkilenc is elmúlt, új feleséget vett magának. E két szabad asszony mellett még jó néhány ágyasa is szolgálta a kedvét.
Mindemellett az Ótestamentum szigorúan szabályozta a zsidók szerelmi életét. Ha egy férfit rajtakaptak, hogy más feleségével hált, mindkettőnek meg kellett halnia. A házasságtörő nőt megkövezték, azonban a férfit nem büntették, ha rabszolganővel vagy valakinek az ágyasával szerelmeskedett.
Egyiptomban, II. Ramszesz idejében még a lányok kezdeményezték a házasságkötést, a gyerekek pedig az anya nevét viselték, ő rendelkezett velük. A házasság első éve próbaidőnek számított, a férj bármikor félreléphetett. A patriarchátus csak az 5. dinasztia idején alakult ki. Ettől kezdve a hűtlenséget, persze a nőét, szigorúbban büntették: levágták az orrát vagy elzavarták.
Az ókori Rómában a tulajdon és az öröklés miatt a férfi szüzességet követelt meg leendő nejétől. (A férfira ez soha nem vonatkozott.) A gazdag római a felesége mellett ágyasokkal és rabszolganőkkel is hálhatott, a földesuraknak sok helyütt joguk volt a férjhez menő lány első éjszakájára (még a középkorban is). Egyes kultúrákban a feleséget a férj éjszakára átengedhette a vendégnek. A meddő nő semmit sem ért, el is lehetett kergetni a háztól.
Egy „főfeleség” mellett, rangjától függően meghatározott számú mellékfeleséget tarthatott a férfi az ókori Kínában. A férfiakat és nőket szigorúan elkülönítették, csak ünnepi alkalmakkor találkozhattak, még a házastársak is ritkán láthatták egymást. Nem étkeztek együtt; az asszonynak tilos volt férje asztalához ülni. Házaséletet kizárólag bizonyos napokon élhettek – aminek mindenképpen megvolt az az előnye, hogy kevésbé unták meg egymást.
Indiában már a Védák keletkezésének korában szigorú patriarchátus uralkodott. Rendszerint csecsemőkorában kijelölték számára jövendőbeli férjét, a válást nem ismerték. A házasságtörő nőt kutyákkal marcangoltatták szét, vagy tüzes vaságyra fektették. A férfi hűtlensége ebben a kultúrában is bocsánatos bűnnek számított.
Szűzen kellett a házasságba mennie a lánynak az antik Görögországban is. A nő úgyszólván ki sem léphetett a házból, nem vehetett részt a közéletben. A feleség fő feladata a gyermekszülés volt. S bár a Krisztus születése előtti évszázadokban a görög nők helyzete javult; Arisztotelész szerint igazi szerelem csak férfiak között lehetséges. Ízlés kérdése… Egyedül az ókori germánok elégedtek meg a házasságban egyetlen nővel. A lány szüzességét szigorúan vették, a házasságtörés ritka volt. Ha mégis előfordult, a házasságtörő nőt leborotválták és pellengérre állították.
Folytatjuk…
nana.hu
