Molnár Farkas, az egyik Gropius-tanítvány már 28 évesen hírnevet szerzett magának 1923-ban a bauhaus nemetközi kiállításán a vörös kockaház című tervével. A róla elnevezett díjat az idén Gábor Eszter művészettörténész és Bán Ferenc építész kapta.
A díj alapítója Nagy Bálint, a N&n – Nagy Bálint és tsai. Építésziroda létrehozója.
– Ez már a harmadik díjátadó alkalom. Miért éppen Molnár Farkas az, akiről ezt a díjat elnevezték?
Nagy Bálint:- A bauhaus-hoz kötődő magyar építészetnek a legjelentősebb alakjának tartom, annak ellenére, hogy csonkán maradt az életműve a tragikusan korai halála miatt. A legjelentősebb, legkvalitásosabb építésznek tartom ebből a generációból.
– Molnár Farkasra mi volt igazán jellemző?
– Jelkép erejűig lecsupaszította még az egyébként is kevés eszközzel dolgozó modernizmusnak a formatárát. Ugye legkarakteresebb ilyen műve, ami ugyan nem épült meg, de ami egyébként a díjnak is a jele, a vörös kockaház, ahol egy kockává le van egyszerűsítve, és abba bele van sűrítve a bauhaushoz kötődő modern építészet minden tudása és lényege.
– Ő nagyon sokat tervezett, sok épülete el is készült Budapesten is, Magyarországon is lehet találni jó néhányat ezek közül, mégis furcsa módon az ő építészeti életművének a torzó volta erősen belevésődött az emlékezetbe. Ilyen például a szent templomnak egy magyarországi változata, amelyet ő elkezdett volna építeni, de soha nem fejezte be. Ugye jól tudom, hogy Izraelben végigtanulmányozta az ottani nagy templomot és ennek valamilyen a bauhaus gondolatvilágát továbbvivő módon megtervezett változatát kezdte el építeni.
– Fantasztikus anyagot gyűjtött, rengeteg rajzot készített. Igen jelentősnek tartom a művet a maga torzó formájában is. Igazából két részből állt, egyszer egy nagyon szikár, nagyon kemény modernista mag, ami az egésznek a lényegét és a közepét adta – egy ovális oszlopcsarnok – és erre ráburjánzott volna egy archaizáló, historizáló építészeti formavilág. Ez egy, messze a korát meghaladó posztmodern mű lett volna.
– A mostani díjátadásra várakozunk, a bizottság tagjaira, akik egy Molnár Farkas-túrán vesznek részt Budapesten.
– Szinte a teljes életmű Budán épült meg, Budán, Rózsadombon, Farkasréten, Naphegyen, tehát viszonylag jól bejárható körben. Nem tudom, mennyit sikerült végigjárniuk ezen a túrán, de mindenképpen nagyon jó kiegészítése ennek a mai díjátadásnak.
– Molnár Farkas neve a nemzetközi építészet történetében mennyire maradt fenn?
– Nem eléggé. Ebben nagyon sok mulasztás van. A bauhaus magyar művelői közül azok, akik Magyarországon maradtak, sajnálatos módon a világ építészettörténetébe nem kerültek be.
– Vajon miért, holott tudjuk, hogy ők jó minőségű építészek voltak.
– Igen, ezek nagyon jó minőségű építészek voltak, Molnár Farkas is, Fischer József is és mások is, de azok, akik itthon maradtak és magyarországi életpályát futottak be, nem járták be azt a karrierlehetőséget, mint amit mondjuk Brauer Marcell bejárt azzal, hogy ő elment Amerikába, vagy Moholi Nagy is például. Tehát akik kint maradtak más kommunikációs struktúrákba kerültek bele, és ezért más a hatásuk.
– Ennek a mostani díjnak mi a lényege?
– Nagyon tág a kör. Úgy van megfogalmazva, hogy mindenki, aki a magyar építészet ügyéért valamit tett. Ennek nem kell építésznek lenni, l ehet építész, művészettörténész, hatósági ember, irodalmi ember, bárki, aki valamilyen módon karakteresen hozzátett ahhoz valamit, hogy a magyarországi építészet érvényesüljön. Az első évben, a 2004-es évben a díjat két gyakorló építész kapta, mester és tanítvány, Thomai Tamás és Ónagy Gábor. A második évben a díjat Kuncz György építészteoretikus, építészeti író és Dévényi Tamás építész kapta és ebben az évben pedig szintén egy építész és egy elméleti szakember, Gábor Eszter művészettörténész és Bán Ferenc építész kapták a díjat.
– Bán Ferencről ugye nagyon jól tudja az is, aki építészettel nem nagyon foglalkozik, hogy az elhíresült Gödör helyére annakidején ő tervezte a Nemzeti Színházat, amit aztán nem építettek fel sajnálatos módon. De, hogy azóta milyen épületeket tervez és milyen építészeti munka áll a háta mögött, azt nem nagyon tudjuk. Jellemző, hogy csak a botrányokra figyel a közvélemény.
– Bán Ferenc sok címen megkaphatná ezt a díjat. Mind a három évben jelölt volt egyébként, ez nem titok. Az, hogy az idén kapta meg a díjat, abban nagy szerepe van annak, hogy ebben az évben adtak át Nyírbátorban egy művelődési központját, ami igen-igen magas színvonalú, európai mércével mérhető épület. Ettől lett plusz aktualitása, de szerintem visszamenőleg húsz évre bármelyik évben bármilyen díjat megkaphatná.
– Gábor Eszter pedig művészeti, építészeti író elsősorban és művészettörténész.
– Gábor Eszternek a fő profilja a ma már klasszikussá vált magyar modernizmus, és több írása van Molnár Farkasról, Fischer Józsefről és más bauhaus építészekről, tehát teljesen beleillik ebbe a kultúrába, amit a mi galériánk támogatni szeretne.
– Köztudomású, hogy az N & n Galéria nehezen tengeti mindennapjait, nagyon sokszor jut el arra a pontra, amikor már nem tudja, hogy holnap még fenn tud-e maradni. Ez a díj – gondolom – nem jár pénzzel.
– Sajnos nem. Eredeti szándékunk az volt, hogy pénzes díjat alapítunk, hogy a meglehetősen nehéz piaci helyzetben anyagi könnyebbséget jelentsen azoknak, akik megkapják a díjat. Nem tudtuk megteremteni a díj pénzügyi hátterét. Gondolkoztunk is rajta, hogy abbahagyjuk, de a tanácsadó testület zöme a mellett foglalt állást, hogy olyan presztizs és olyan erkölcsi és szakmai erő áll a galéria mögött, hogy így is van értelme a díjat kiadni. A díj Molnár Farkas Vörös kockaháznak földszinti alaprajta – Megyik János átdolgozásában.
Váradi Júlia interjúja nyomán
