Szalai Erzsébet szociológus, az MTA Politikai Tudományok Intézetének főmunkatársa, a Corvinus egyetem tanára kérlelhetetlen ellenfele a globalizmusnak, a munltinacionális vállalatoknak. Az alábbi interjúból kirajzolódik egy elkötelezett radikális baloldali világképe.
hvg.hu: Mennyire tudja elfogadni a kormány „Uj Egyensúly programját? Mennyire tartja azt baloldalinak?
Szalai Erzsébet: Számomra a baloldaliság nem ideológia, vagy politika, hanem alapvetően emberi attitűd. Vagyis, a baloldali ember ösztönösen a gyengék oldalára áll az erősekkel szemben. Ebben az értelemben a Gyurcsány kormány csak feltételesen nevezhető baloldalinak. A kilátásba helyezett intézkedések nagyobb részben a munkavállalóktól vesz el, de tény, hogy a terhek egy részét a tőkére hárítja: tervezik a bankadó bevezetését, – bár ezt már vehemensen fúrja a bankszövetség – lesz szolidaritási adó, és ha igaz, emelik a társasági adót emelése. Ugyanakkor a legszegényebbeknek kompenzálják a gázár emelését.
hvg.hu: Cikkeiben azt állítja, hogy a kapitalizmus mély válságban van. Ezt mivel támasztja alá?
Sz.E.: A szovjet birodalom felbomlásával totális győzelmet aratott a kapitalizmus, de ezzel egyidejűleg történelmének legnagyobb válságába sodródott. A globalizálódó tőke igényeihez való alkalmazkodás a térség valamennyi gazdaságában súlyos eladósodáshoz vezetett. Az adósságok törlesztésével egyidejűleg nem lehet kielégíteni a választók jogos igényeit, mégis, a politikusoknak a kampányidőszakban meg kell felelniük a társadalmak elvárásainak. A politikai-gazdasági elit nem törekedhet arra, hogy egyszerre feleljen meg a globalizálódó tőke egyre erősebb nyomásának és tartsa be a választóknak tett ígéreteit. Az Egyesült Államok, az megmaradt szuperhatalom is súlyosan deficites. Eladósodását Kína finanszírozza hatalmas valutatartalékaival, miközben Kínában a 19. századi viszonyokra emlékeztető kizsákmányolás folyik.
A globális tőke minden országtól tökéletes pénzügyi fegyelmet követel, csak a legerősebbnek, az USA-nak nézi el, hogy sorozatosan áthágja ezeket a szabályokat. Ez a helyzet politikai robbanáshoz vezet majd. Nyugat-Európa sem viseli el sokáig a recessziót. Földrészünk szerencsésebb felén egészen addig virágzott a jóléti kapitalizmus, ameddig a rendszernek volt ellensúlya a szovjet birodalom képében. Amint ezt felszámolta a globális tőke, nyomban elkezdte felszámolni a nyugat-európai „jóléti kapitalizmus” modelljét is. Most már ott tartunk, hogy a globális tőke nem tűri meg a többpártrendszerű demokráciákat, az erős politikai ellenzéket. A földrész legerősebb államában, Németországban nagykoalíció igyekszik együttes erővel végrehajtani a gazdasági kényszerintézkedéseket. Elképzelhető, hogy egy idő múlva a nemzetközi gazdasági elit azt mondja majd: nincs szükség a többpártrendszerre.
hvg.hu: Ez azért meglehetősen ijesztően hangzik, remélem, a sötét jóslat nem válik valóra. A kapitalizmus legnagyobb válságáról mondottak pedig eszembe juttatják a régi viccet: „de szép halál!”. Mindenestre tény, hogy Ön, néhány más neves radikális értelmiségivel, így Tamás Gáspár Miklóssal együtt kötődik a globalizmus ellen fellépő ATTAC nevű nemzetközi szervezethez. ( Association for the Taxation of Financial Transactions for the Aid of Citizens , magyarul: Szövetség a Pénzügyi Tranzakciók Megadóztatásáért a Polgárok Érdekében; az angol név kezdőbetűi sokatmondóan a „támadás”-ra hajaznak). Ráadásul az az ember benyomása, ez a rendszerkritika nagyon is hasonlít ahhoz, ahogy a szélsőjobboldal ostorozza a nemzetközi kapitalizmust.
Sz.E.: Volt, aki durvábban fogalmazott. Néhány éve Szelényi Ivánnal együtt azzal vádoltak, hogy „csurkista kommunista” vagyok. Szelényi akkor azt mondta: nem tudok úgy gondolkodni, hogy közben állandóan azt figyeljem, mit mondanak a radikális nacionalisták, nem igazíthatom a mondanivalómat az ő véleményükhöz. Kár lenne ugyanis tagadni: a szélsőjobboldal számos jelenséget pontosan érzékel. Ugyanakkor a következtetéseik kiindulópontja és a végpontja alapvetően téves. Csurkáék a globalizációt valamiféle zsidó-plutokrata összeesküvésből eredeztetik, és a probléma megoldásaként a határok lezárását, a nemzeti államok bezárkózását, és az „etnikai tisztogatást” javasolják. Mi, baloldali antikapitalisták, velük szemben azt mondjuk, hogy a kapitalizmus immanens mozgástörvényei következtében az egyes országokban a politikai, sőt, a kulturális elit is a gazdasági elit uralma alá került.
hvg.hu: Ez pontosan mit jelent?
Sz.E.: Gyurcsány a gazdasági elit képviseletében jár el, a multik érdekeit képviseli. Az új kormány legfontosabb szerve a fejlesztési kabinet, melyet Draskovics Tibor vezet. Ebben döntenek az EU-ból érkező támogatások szétosztásáról, és itt szinte kizárólag üzletemberek foglalnak helyet, mint egy részvénytársaságban. Egyetlen politikai vezető volt a közelmúltban, aki megpróbálta szem előtt tartani választási ígéreteit és a lakosság igényeit: Medgyessy Péter. De őt a multik nem tűrték meg, megbuktatták, „lefejezték”, és lecserélték Gyurcsányra.
Az új miniszterelnöknek vannak baloldali preferenciái, de a gazdasági elit nem engedi meg neki, hogy megvalósítsa ez irányú vágyait. Az MSZP győzelmét nem a programjának, hanem az arculatának köszönhette: a választók sokszínűbb, demokratikusabb, az egyéni véleményeknek jobban teret engedő pártot láttak benne, mint a Fideszben. A szocialisták szabadabb légköre nagyobb bizalmat ébresztett, és a fiatalok körében is sikerül javítani a pozícióikon. Gyurcsány a választási kampányban el tudta hitetni az erre egyre fogékonyabb fiatalokkal, hogy markáns baloldali programot valósít majd meg. Erről egyelőre szó sincs.
Szenvedélybeteg kapitalisták
hvg.hu: Mintha azt sugallná, hogy a tőke logikája nem fér össze a demokráciával
Sz.E.: Valóban erről van szó. De érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ettől a konfliktustól a tőkések maguk is szenvednek. De nem tudnak ellenállni a profitmaximálás vágyának, ami úgy elhatalmasodik rajtuk, mint a játékszenvedély. Ennek lényege, hogy a betegei akkor is tovább játszanak, ha nyernek, de akkor is, ha veszítenek. A profit utáni vágy mennyiségi szenvedély, nem ütközik az emberi természet határaiba. Rokonságban áll a gyermeki vággyal a végtelenség megragadására, illetve a haláltól való szorongással. Ez a kontrolálhatatlan szenvedély irányítja most a világot.
hvg.hu: Profitmaximálás mint szenvedélybetegség: érdekes megközelítés. Hogyan lehetne a tőkéseket leszoktatni erről?
Sz.E.: Nem lehet. Aglobalizációval szemben kell felvenni a kesztyűt. A nemzeti bezárkózás semmiképp sem vezet eredményre. Álláspontunk szerint meg kell őrizni a pluralista nemzetállamokat, de a globális kihívásra globális választ kell adni. Ez a feladata a nemzetközi, globalizáció-ellenes civil mozgalmaknak, mint a már említett ATTAC. Magyarországon hasonló elveket vall a Zöld Fiatalok mozgalma, a Védegylet és sok más szervezet is.
hvg.hu: Sokszor elhangzik, hogy az MSZP jobb pozíciókat épített ki magának a gazdasági eliten belül az elmúlt tizenhat évben, mint politikai ellenfeleik, klientúrája jobban megalapozott.
Sz.E.: Nem hiszem, hogy a nagy pártok között ezen téren lényeges különbség lenne. A gazdasági elit minden számottevő politikai erőt támogatott. Van a tőkések között egy nagyon szűk „kemény mag”, melynek elvei vannak, hűséges a jobb- vagy a baloldalhoz. De az elit többsége, köztük a leggazdagabbak, akik rajta vannak a százas listán ugyanúgy támogatják az MSZP-t, mint ahogy a FIDESZ-t. A választások után benyújtják a számlát, és eldöntik, hogy a pártok teljesítik-e az elvárásaikat, és ettől teszik függővé, támogatják-e azokat a jövőben is, és mennyivel. Mindkét nagy párt már hosszabb ideje meghirdette a kis- és középvállalkozások támogatását, de a gyakorlatban a multik, illetve a hazai nagyvállalatok rendszeresen lenyúlják a kicsiknek és közepeseknek juttatott támogatást. Ennek tudatában nem állíthatjuk, hogy a FIDESZ a kis- és középvállalkozók pártja, az MSZP pedig a „komprádor burzsoáziáé”.
Jellemző, hogy mind a két nagy párt lényegében ugyanazt a stratégiát követte választási kampányában. Kiosztották a szerepeket: a baloldalon a néphez Gyurcsány szólt (aki nem ment el az esztergomi Suzuki gyárba, ahol a munkások éppen lázongtak), a gazdasági elithez pedig Kóka János (aki viszont meglátogatta a japán multi gyárát). A FIDESZ-nél Orbán adott hangot a nép, Matolcsy György pedig a vállalkozók érdekeinek. Mind a két nagy párt igyekezett teljesíteni az elit összes kívánságát, az adó-és járulékcsökkentéstől kezdve a szakképzés átalakításáig.
hvg.hu:Ez azért kissé összemossa a két nagy párt programjának jellegzetességeit. Ön szerint mi várható a következő években?
Sz.E.: A társadalmi egyenlőtlenség növekszik, folytatódik a humán erőforrások fölélése, ugyanis a gazdasági elit még az eddigieknél is kevésbé lesz hajlandó finanszírozni a közszférát a nyereségéből. Súlyos színvonalromlás várható az egészségügy, az oktatás és a kultúra terén. Mindehhez súlyosbodó ökológiai válságok társulnak: gyakoriak lesznek a természeti katasztrófák és nő a környezetszennyezés, mert nem tudunk elegendő forrást fordítani a megelőzésükre.
hvg.hu: Meglehetősen sivár jövőt rajzol fel. De nem tagadhatja, folytatódik a bruttó nemzeti termék, a GDP növekedése.
Sz.E.: Ez a lakosság számára semmit sem jelent. Nem érzékelik ennek áldásos hatását, hiszen a multik nyereségüket további beruházásokra fordítják, vagy pedig kiviszik az országból.
Pelle János
