Forrás: HVG

„Miközben osztrák állampolgárságom van, gyermekként román voltam, fiatalemberként pedig magyar. Bárhol élek is, erdélyi születésű magyar zsidó vagyok. Zeném lejtése a magyar nyelv lejtéséből ered, ugyanis miközben ezen a nyelven gondolkodom, ez közvetve meghatározza zenei gondolkodásomat” – beszélt életre szóló kötődéséről a HVG-nek nyolc esztendeje hamburgi otthonában a hétfőn hajnalban, 83 éves korában súlyos betegségben, Bécsben elhunyt komponista, akit a kortárs zene legeredetibb alkotójaként tartottak számon a világon. 1923-ban az erdélyi Dicsőszentmártonban született, a kolozsvári konzervatóriumban tanult. Amikor apját és testvérét Auschwitzba hurcolták, őt munkaszolgálatra vitték. A háború után a pesti Zeneakadémián képezte magát Farkas Ferenc és Veress Sándor tanítványaként. 1950 és 1956 között már ő tanította a zeneszerzést. A forradalom leverése után Ausztriába távozott. Egy ideig a Kölni Rádió munkatársaként, majd a stockholmi zeneművészeti főiskola vendégtanáraként dolgozott, de oktatott a kaliforniai Stanfordon és Bécsben is. Az Atmosphéres című zenekari darab és a Grand Macabre (Nagy Haláltánc) opera világhírű szerzőjét egész életében izgalmas kompozíciós technikák kifundálása foglalkoztatta, például korábban nem létező hangolási szisztémák, de újfajta ritmikai struktúrák létrehozása is. Ligeti a hetvenes évektől kezdődően már ismét többször járt Magyarországon, 2003-ban megkapta a Kossuth-díjat is.