A hétfőn elhunyt Ligeti Györgyről a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzőjeként emlékeztek meg a lapok világszerte.
Angol és német vélemények
„Bár néha Bartók szellemi örököseként dicsérték, Ligeti munkássága a román népzenétől az elektronikus muzsikáig magában foglalt mindent. Hírnevet – műveinek a 2001: Űrodüsszeia című Kubrick-film zenéjében való szereplése mellett – az általa mikropolifóniának nevezett technika alkalmazása hozott számára: olyan zenei színekből és textúrákból készült kollázsok ezek, amelyek elég gazdagok ahhoz, hogy leolvasszák a dallam, a harmónia és a ritmus között húzódó határokat” – írta a The Guardian című brit lap online kiadásában kedden. A cikk ismertette a zeneszerző életét, emlékeztetett arra, hogy zenéje az idők folyamán mind szatirikusabbá és eklektikusabbá vált.
A The Times szerint „Ligeti György zenei anyanyelve folyamatosan változott. 1956 előtt Bartók és a balkáni népzene dallamossága volt rá befolyással. Pierre Boulezzel való, 1957-es találkozása után az elektronikus zenével flörtölt. Azután következett (sok egyéb mellett) a mikropolifónia és a „mechanikus” zene. Kellő időben azonban újra felfedezte a dallamosság értékét, és lenyűgözte őt Délkelet-Ázsia és a Közép-afrikai Köztársaságban élő Banda-Linda törzszenéje. Afféle szarka volt, itt is, ott is elcsent ezt azt, mint maga is mondta. És voltak, akik mély csodálattal „őrültnek” nevezték. De őrületében volt rendszer: továbblépett, amint érzékelte, hogy egy bizonyos véna kifáradt: tudta, mit tud használni és mit nem”.
A The Telegraph című lap (tévesen) osztrák zeneszerzőként mutatja be Ligeti Györgyöt, aki „szinte minden más avantgárd szerzőnél többet tett azért, hogy befogadhatóvá tegye zenéjét, és szellemességet vitt a modernista technikák és stílusok kutatásába. Akárcsak Sztravinszkij, képes volt magáévá tenni mindenféle kölcsönzött zenét, és mégis teljes mértékben önmaga lenni.”
A német lapok is egyöntetűen méltatták a zeneszerzőt. A magyar származású Ligeti György halála nagy veszteség Európa művészeti életében – állapította meg keddi méltatásában a Die Welt, amely „a világosság konstruktőrének” nevezte a Bécsben, 83 éves korában elhunyt zeneszerzőt. A Süddeutsche Zeitung szerint Ligeti a nagyközönség előtt úgy vált ismertté, hogy valaki más felhasználta a zenéjét: Stanley Kubrick amerikai rendező 1968-ban készült 2001: Űrodüsszeia című filmjében felhasználta Ligeti talán legnagyobb hatású klasszikus művét, az 1961-ben, Donaueschingenben bemutatott Atmoszférák című zenekari darabot. Az Atmoszférák az egyetlen avantgárd kompozíció, amely a klasszikus zenétől igen-igen messze álló hallgatót is azonnal lenyűgözi. Az Atmoszférák Ligetit a zeneszerzők céhének egyedi jelenségévé avatta – írta A varázsló utolsó hallgatása című cikkében a német lap.
Amerikai reakciók
„Ligeti zenei gyökerei magyarok voltak: túlélte a holokausztot és az 1956-os menekülést Budapestről, de gyűlölte a szentimentalizmus bármely formáját, Magyarországhoz fűződő tragikus kapcsolatát pedig többnyire szürreális érzékenységével, no meg a bizarr és felejthetetlen hangzásokhoz és zenei struktúrákhoz való hallásával érzékeltette” – írta Ligeti Györgyre emlékezve a Los Angeles Times című amerikai lap. A hosszú cikk részletesen felidézte Ligeti életét és munkásságát, no meg azt, hogy nem volt könnyű dolgozni vele, s végül Esa-Pekka Salonent (a Los Angeles-i Filhamonikusok vezető karnagyát) idézve, a Los Angeles Times megállapította: „A legkozmopolitább zeneszerző volt, de paradox módon igen szigorúan ragaszkodott gyökereihez és anyanyelvéhez, s különösen a humora nagyon magyar volt”.
A New York Times Ligeti életútját és munkásságát ismertetve kiemelte, hogy a világhírt Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmje hozta meg számára: a filmhez felhasznált szerzeményei a hold kietlenségét és egy titokzatos monolit felfedezését voltak hivatottak érzékeltetni, s bár a művekből nem lett sláger, világszerte felkeltették a figyelmet a zeneszerző iránt. „A kényes, kifinomult ízlésű, önkritikus Ligeti sokat követelt környezetétől, de ha rokonszenvet érzett, nyitott, melegszívű és nagyvonalú tudott lenni. Tisztában volt értékével, de nem épített belőle falat maga és az élet közé, és nem hagyta, hogy tompítsa kíváncsiságát” – írta a lap.
A The Washington Post szintén részletesen ismertette kedden Ligeti György életútját és jelentőségét a zenetörténet számára, majd rámutatott: „Ligeti félénk, kecses ember volt, és a professzori szórakozottság levegője lengte körül. Alakja a világ zenei közösségében az évek múltával exponenciálisan nőtt, amíg végül a világ egyik nagy zeneszerzőjének tekintették.” Végül több lap emlékeztetett Ligeti György méltatása kapcsán arra is, hogy ő szerezte Stanley Kubrick Tágra zárt szemek című, utolsó filmjének zenéjét is.
[origo]
