Thomas Mann felesége, Katharina Pringsheim nagyon érdekes egyéniség volt, bár bonyolultnak nem mondható. Ezt ki is zárta az a közeg, ahonnan jött, és az az életideál, amelyet egy polgári normarendszer keretein belül megvalósított egész életében.
Valószínűleg nem szerelemből ment hozzá Thomas Mannhoz, bár sorra szülte neki a gyerekeket. Valószínűleg nem is mindig értette férje írásait, de józan és kritikus megjegyzéseivel, történeteivel mégis csak befolyásolta és alakította az életművet. Kölcsönösen szolgálták egymás biztonságát és a sajátjukat. Olyan polgári házasság volt az övék, amelyben a szekrény ugyan tele volt csontvázakkal, de ez hozzátartozott a bútorzathoz. 50 éven keresztül éltek együtt és Katarina Thomas Mann halála után még 25 esztendőt töltött családja körében. A róla szóló könyvet Inge és Walter Jens írta. Hamburgban jelent meg három éve és most adta ki az Európa magyarul is. Ungváry Rudolffal mondta el Katja Mannal kapcsolatos gondolatait a Gondolat-jelnek.
– Sohasem azt tettem, amit tenni szerettem volna. Ezt írta egy levelében hat évvel Thomas Mann halála után a felesége, Katja Mann, azaz frau Thomas Mann. Lehet, hogy megkérdőjelezte szolgálatát, amelyet férje érdekében, férje életműve érdekében 100 százalékos odaadással teljesített?
– Valószínű, hogy az ilyen mondatokat nem kell mindig azonnal szó szerint venni. Nemcsak ezt írta akkor, hanem még azt is írta „48-ban, hogy a magam félének tudvalevőleg nincs ideje a magasabb, de még a középmagas dolgokra sem. Aztán azt írja 1961-ben, hogy soha életemben nem azt csináltam, amit szerettem volna. Milyen jó, hogy összehoztad a házasságomat – írja Klaus testvérének Japánba – és ez most már mindjárt bizonnyal halálomig így marad. Túl sokszor hangzik ez el tulajdonképpen. És hát ez a nő nem volt akárki. Úgy nőtt fel, hogy kivételes helyzetének a tudatában volt, hiszen a gyerekkorában egy természetes, állandó, közeli kapcsolatban állt a dél-németországi művészi, tudományos és arisztokrata elittel és egy védett világban nagyfokú öntudattal rendelkezett, ami tulajdonképpen Thomas Mannt rendkívül megragadta. A családban egy nagyon liberális felfogás uralkodott mai szemmel nézve, mert például az apa szeretője, magától értetődő és rendszeres vendég volt a házban. És Katja Mannról tudjuk, ebben a könyvben nincs leírva, hogy ötéves korában például a vécében elhelyezett egy cérnaszálat, hogy ellenőrizze, a cseléd valóban takarította-e a padlót.
Nem biztos, hogy nem azt tette, amit akart. Lehet, hogy pontosan azt tette, amit akart, és eljátszott ezzel a dologgal, mert tudta, hogy ő valójában a kötelesség tudás éthoszát képviseli. Volt egy Thomas Mann-i életterv, és ezzel párhuzamos volt az övé az volt, hogy családja legyen. É tegyük hozzá, ő egy zsidó családból származott, amely teljesen asszimilálódott Németországban, úgyhogy a gyerekek és ő maga is abszolút nem zsidó tudattal nőtt fel, de ott volt egy évezredes racionalitás.
– Akárhogy is, önfeladásnak és önmegőrzésnek a sajátos kettősségével egészen különleges esetével állunk szemben? Tehát Katja Mann értett ahhoz, hogy ezt a kettőt egyensúlyban tartsa, vagy nem értett hozzá, csak beletanult?
– Ő valószínűleg ezt az egyensúlyban tartást otthonról örökölte, pont az egyensúlytartásra nevelték őt. Itt tulajdonképpen, mondjuk a lélektan fogalmait használva egy nagyon erős felettes én dominál az egész személyiséggel, és nincs egy nagyon erős késztetés a szexualitásban. Itt egy nagyon okos, de nem intellektuel nő megcsinálta az életét. Thomas Mannban az ejtette rabul, ami benne egyáltalán nem volt meg, az idegenség, ami Thomas Mannt megkülönböztette az összes többi udvarlójától.
– Írni azt aztán tudott. Ezt is ő állapította meg.
– Igen rezignáltan, igen.
– Furcsa felhangja van persze ennek a mondatnak és jobb, hanem firtatjuk, hogy mi az, ami ebben elmondatlan. Minden esetre válság forrása volt ennek a kapcsolatnak. Thomas Mann egész életében homoerotikus képzelgésekkel és időnként fellobbanó szenvedéllyel, érzelmi viharokkal küszködött.
– Nem volt semmi konkrétum, minden valamilyen szubtilis szinten zajlott le. Mann tulajdonképpen, mint minden normális író, valóságnak tekintette a vágyait és ez a feleségének természetes volt. Bizonyára ő is a vágyaiban élt, csak arról nem tudunk sokat. Katja Mann azt akarta, amit kapott ebben a házasságban, nekem az a gyanúm és a nagy lemondás tulajdonképpen nem egészen így van. Ő nem is tudott volna egy ilyen mámorító és szenvedélyes életet élni. Erre egyszerűen képtelen volt.
– Ő egy nyárspolgári csapdába vitte bele voltaképpen, ez az igazság, Thomas Mannt.
– Igen, de valószínű, hogy ennek köszönhető maga az életmű, ugyanis Thomas Mann is azt gondolta, hogy az alkotókészségét veszélyezteti a polgári kötöttség. Ugyanakkor viszont az egész élete Katja oldalán e tételének a cáfolata. Ő nem lett volna másképp nagy író. Egy ember, aki csak úgy tud írni, hogy hurcolják vele a teljes lakásberendezést, már könyörgök, ez az ember úgy valahogy csak a világban tengve-lengve nem tudott volna alkotni.
Ocsovai Gábor interjúja nyomán
