Őseink nem voltak a hűség mintaképei. Különösen a férfiak, akiknek hűtlensége ráadásul bocsánatos bűnnek számított.
2006.06.01 07:46 reggel.hu
Szerencsére a házasság iránti kedv a múlt ellenére nem csappan. A társadalom háromnegyede hűséges partneréhez.
A nőt egykor valamiféle szülőgépnek tekintették. Elrabolták, később megvásárolták, hogy utódokat hozzon a világra. Az ókori zsidóknál is teljesen elfogadott volt a poligámia. Ábrahámnak a Biblia szerint először Sára lett a felesége, majd amikor már kilencvenkilenc is elmúlt, új feleséget vett magának. E két szabad asszony mellett még jó néhány ágyasa is szolgálta a kedvét. A házasságtörő nőt megkövezték, azonban a férfit nem büntették, ha rabszolganővel vagy valakinek az ágyasával szerelmeskedett.
Egyiptomban II. Ramszesz uralkodása idején még a lányok kezdeményezték a házasságkötést. A gyerekek az anya nevét viselték, ő rendelkezett velük. A házasság első éve próbaidőnek számított, a férj bármikor félreléphetett. A patriarchátus csak az 5. dinasztia idején alakult ki. Ettől kezdve a hűtlenséget – persze a nőét – szigorúbban büntették: levágták az orrát vagy elzavarták. Egy „főfeleség” mellett, rangjától függően meghatározott számú mellékfeleséget tarthatott a férfi az ókori Kínában is. A férfiakat és nőket szigorúan elkülönítették, csak ünnepi alkalmakkor találkozhattak. Még a házastársak is ritkán láthatták egymást.
Őseink tehát meglehetősen egyoldalúan értelmezték a hűséget a kereszténység megjelenéséig. A zsidó-keresztény szexuális etika aztán gyökeres változást hozott: férfi és nő kapcsolata a monogám heteroszexuális házasságban válhatott teljessé. A házastársi hűség a férfit éppúgy kötelezte, mint a nőt. A keresztény házassági eskü életre szóló elkötelezettséget jelent.
Akadnak azonban, akik másképp gondolkodnak erről. Hege Brækhus norvég jogászprofesszor szerint a házasság intézménye úgy rossz, ahogy van, alapjaiban kellene megreformálni. A családjoggal foglalkozó egyetemi tanár szerint a hűségeskü nem etikus: a „holtomiglan-holtodiglan” alaptalan ígéret, hiszen a változó érzelmeket nem lehet az akaratunkkal irányítani. A házasságot pedig nem a szerelem tartja össze egy életen keresztül, hanem ennél praktikusabb okok, leggyakrabban a gyermekes anya anyagi kiszolgáltatottsága, tehát a pénz. A professzor úgy véli, nem a család, hanem a modern társadalom feladata, hogy kellő anyagi függetlenséget biztosítson mindkét félnek. Minthogy a gyermek származása ebben a szabadabb modellben bizonytalan, a professzor szerint a csalások elkerülése végett törvénybe kellene iktatni a születés utáni apasági DNS-vizsgálatot.
Bár azt hihetnénk, manapság egyre kevesebben vágynak az örök hűségre, és osztják a norvég jogász véleményét, a számok és a kutatások rácáfolnak erre. Az önként vállalt hűség nem ment ki a divatból. Házasságban vagy párkapcsolatban a felek igényt tartanak párjuk hűségére. A közelmúltban a hamburgi egyetemen megismételték Alfred Kinsley 1952-ben végzett felmérését a szexuális szokásokról. Az eredmények azt mutatják, hogy a társadalom 80 százaléka szeretne egy életen át tartó párkapcsolatban élni. A fiatal házasok döntő többsége szerint pont ezekben a kaotikus időkben van szükségük arra a stabilitásra, amit a házasság vagy az élettársi kapcsolat ad nekik.
A felmérésből kiderül, hogy Kinsley 1952-es adataihoz képest a fiatalabb generáció szexuális szokásai szinte semmit sem változtak: 92 százalékuk elvárja, hogy ne csalják meg. Ez a megkérdezett pároknál 60 százalékban meg is valósul. A statisztika szerint 30 százalékra tehető azoknak a száma, akik megcsalják partnerüket, és 10 százalék, amikor mindkét fél csal egy kapcsolatban. Egyénekre lebontva a társadalom háromnegyede hűséges a partneréhez. A 2003-as és 2004-es felmérések szerint Magyarországon is csökken a válások száma.
