Szabadság tér
Szerényi Gábor: Kamaszok a könyvtárban
2006. május 31.
(Pingvin és Csupi kalandjai)
„Egyetlen puskalövés nélkül elfoglaljuk az amerikai követséget.” Ezt mondta Pingvin 1969-ben, a tizenhárom évesek túlzó önbizalmával. A másik fiú, Csupi hitte is, meg nem is.Félájult izgalomban közelítettek a csillagos-sávos lobogójú, Szabadság téri épület felé.”De tényleg, csak egyszerűen becsöngetünk és bemehetünk?” – gyávázott kamaszosan. Barátja ezúttal megint feszegette a „rendes” diákélet hagyományos kereteit.”Pingvin, aki rosszra visz” – ezt mondta Bánlaki tanárnő. Sejtette, hogy nem veszélytelen vele időzni, dehát nagy a vonzereje mindennek, ami lázadás, formabontás. A mállófalú bérházban, ahol laktak, gyakran játszottak „vadnyugatosat.” Indiánnak öltöztek, fakésekkel és patronos forgópisztolyokkal felfegyverkezve portyáztak. „Tűzharcba” keveredtek láthatatlan ellenséggel. Vonalzóval vívtak.Néha lebuktak. „Hozd ki az ellenőrződ!” Súlyosabb megtorlásként az igazgatói szobában kellett jelentkezni. „Ének óra alatt ismételt figyelmeztetés ellenére is zavartam társaimat.” Ezt kellett beírni, s aláiratni otthon.”Nyugi” – csitította a renitens barát. „Azt kell mondani, hogy a könyvtárba jöttünk.”Könyvtárba! Mint igazi jó gyerekek. De remek program. Olvasgatnak, nézegetik a képeket. Bizonyára vannak jóféle indiános könyvek, pontos rajz arról, hogy néz ki a Colt, meg a duplacsövű Winchester-puska, az amilyennel Paul Newman harcolt a Hallgatag ember című filmben…Pingvin mert csöngetni.Hamar kijött egy nagytestű, alpakka-csillogású öltönyt viselő férfi és magyarul kérdezte a kölyköket, hogy mit akarnak. Mosolytalan volt, de nem akadékoskodott.Olyan simán bejutottak, akár gyöngéd tavaszi fuvallat a virágos rétre. Majd” elájultak a gyönyörűségtől, hogy egy igazi amerikai díszegyenruhát is láttak, övén igazi forgópisztollyal, amint éppen jött le a lépcsőn. A hatalmas, kosárlabdázó alkatú, feketebőrű katona olyan zárt arcú volt, mint egy kirakati bábu.”Most már itt vagyunk a szabad világban” – súgta elfúló hangon Csupi, aki hallott arról, hogy a nagykövetségek területe jogilag az adott ország területéhez tartozik. „Akár menedéket is kérhetünk” – vigyorgott ádázul haverja. „A Bánlaki itt már semmit se tehetne ellenünk” – villant a szeme a puszta gondolattól elégedetten.A márványpadlón óvatosan lépkedtek. Minden zavarbaejtően tisztán és fényesen ragyogott. „Ez itt New Yorkhoz tartozik! Meg Californiához! Odasüss, ott egy sasos címer!” Teljesen megmámorosodtak.A könyvtár egyik termében maga Richard Nixon zongorázott, az Egyesült Államok elnöke. (Évekkel később kiderült, hogy korábban járt már Budapesten, ismeretlen szenátorként a Gellért Szállóban lakott, s kivitette magát taxival a Garay téri piacra, ahol beszélgetett a kofákkal, persze tolmács segítségével. Tudni akarta milyen itt a vasfüggönyön túl az igazi élet. Hihetetlenül hangzott: Nixon a Garay téri piacon! Dehát az mesélte, aki a saját szemével látta azt a szállodaportást, aki annak idején a taxit rendelte telefonon…)Az elnök persze filmfelvételen játszott a zongorán.Az ideológiai fellazítás így sem bizonyult hatástalannak. Bevetettek amit csak lehetett. Mozgó képeket a holdraszállásról. A Newsweek fotóin tanulmányozták az arab-izraeli háború pillanatait. Két tank párbaja között egy ír whiskey reklámja. „You can ride but you cannot hide” – böngészte Pingvin egy képregény szöveges rajzait. „Futhatsz, de nem menekülhetsz” – súgta a nyersfordítást.Egy percre magukra maradtak az olvasóteremben. „Nem tudok Marilyn Monroe nélkül élni tovább!” – nyögte Pingvin és villámgyorsan az inge mögé csúsztatott egy képesújságot. Tudták, hogy nem maradhatnak az elképzelt szabadság földjén. („Te, figyelted már, hogy a Bánlakinak milyen formás lábai vannak?” – ködlött fel bizonytalan körvonalakkal egy más hormonszintű iskolalátogatás jövőképe.)Nyugalmat magukra erőltetve igyekeztek távozni az elcsent újsággal.Egy darabkája a szabadságnak. Nyomelemnyi minta.”Megőrültél?!” – sziszegett Csupi pánikban. „Biztosan lefilmeztek rejtett kamerával, végünk van!” Cikázott tekintetük jeleket keresve. De sehol semmi. Lazaságot mímelve kisétáltak.Odakinn eszeveszett futásba kezdtek. És mintha meg sem álltak volna éveken át…
