60 éve indították újra a Magyar Iskolát Munkácson
Csete Beáta (Mv.): Katona Tamást arra kérem, hogy maradjon még egy kicsit velünk, mert a következő beszélgetésnek is majd részese lesz. Most megnézünk egy összeállítást. Elmegyünk Munkácsra. Éppen hatvan éve annak, hogy a magyarnyelvű oktatás újraindulhatott.
Riporter Novák András: – A Latorca-parti város, Munkács Magyar Iskolája 60 éves fennállását ünnepelte. Azt, hogy 1946-ban, két év szünet után, a szovjet megszállók engedélyezték a magyarnyelvű oktatást. Az ünnepségsorozat első állomásaként az iskola névadójának, II. Rákóczi Ferencnek a mellszobrát leplezték le.
Motl Péter szobrászművész: – Semmiképpen sem akartam ilyen hősies Rákóczi Ferencet faragni, hanem inkább egy filozófust, egy embert akartam, aki egy gondolkodó ember, aki előre látja a sorsát, és a nemzete sorsát.
R.: – Motl Péter tervezte a Vereckei emlékművet is, ám az az ukrán nacionalisták ellenállása miatt meghiúsult.
M. P.: – Hátam mögött található emlékmű virágai, egyik oldalán a piros, fehér, zöld, a másik oldalán a kék és sárga, tehát az ukrán nemzeti színek. Minden munkámmal tulajdonképpen ezt szeretném hangúlyozni, hogy békésen egymás mellett kell élnünk, és nem pedig szítani az ellentéteket.
Popovics Béla tanár: – Hálásak lehetünk az Istennek, hogy a magyarság ezerszáz éves Kárpát-medencei tartózkodása alatt adott olyan hiteles személyiségeket, akiktől erőt, páldát lehetett meríteni és mindig utat tudtak mutatni, és mindig magukhoz tudták vonzani mindazokat, akikben esetleg kevesebb volt a hit és az erő.
R.: – Az öreg diákok a jelenlegi és leendő tanulók az ünnep alkalmából kiállításon, majd az egykori Munkácsi Magyar Nemzeti Színház épületében bizonyították, hogy az almamáterben szerzett tudásuk jól kamatozott. Hogy tehetségükkel szülőföldjüket, magyar közösségüket gyarapították.
P. B.: – Borzasztó fontos, hogy az itt élő diákok, gyerekek a szakmai dolgokon túl megismerjék mindazokat az értékeket, mindazokat a csodálatos értékeket, amelyekre a magyarság büszke lehet itt Kárpátalján, mert ha megismerte, akkor megszereti. Ha megszereti, kialakul egy egészséges önbecsülése, és akkor bizakodva tud a jövőbe tekinteni. Borzasztóan fontosnak tekintem azt, hogy egy olyan szemlélet alakuljon ki, hogy hálát adjunk az Istennek, mindazokért az ajándékokért, amelyeket kaptunk, és ne azért keseregjünk, amink nincs. Ezért fontosak egyébként az ilyen, az ilyen szoboravatók, az ilyen megállások, mert valahol az ember egy-egy ilyen pillanatban, sok-sok ember munkája valósul meg, amikor lelepleztünk egy Rákóczi-szobrot most itt. Most itt megálltunk egy pillanatra, és akkor már erről a magasságról, erről a szintről meg tudunk fogalmazni egy másik szintet. Látszik innen már, hogy mi a következő lépés, és nagyon fontos szerintem ebben a világban, hogy legyen az embernek egy hosszútávú célja, és ezeket milyen lépésekben tudjuk megvalósítani.
R.: – Milyen segítségre van szüksége jelenleg az iskolának?
Schink István igazgató, Munkácsi 3. számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola: – Elsősorban anyagi gondjaink vannak, ugyanis az oktatás országunkban nem olyan szinten áll jelenleg, mint ahogy kéne, hogy álljon. Tantermeknek a felszereltsége, szertáraknak a felszereltsége és sorolhatnám ezeket a dolgokat. Tehát ezek a gondok, pontosan, gondok azért vannak, hogy ezt megoldjuk.
Mv.: – Katona Tamás mellé megérkezett másik vendégünk is, méghozzá Baranyi András. És hozott magával egy nem is akármilyen könyvet. Ennek a könyvnek az előszavát írta egyébként Katona Tamás. Munkácsot bemutató könyvről van szó. Majd mindjárt mutatunk belőle képeket is. Hihetetlen képeslap gyűjteménnyel. Na most, hogyha Munkácsról beszélünk, akkor mindenkinek elsősorban, értelemszerűen a Munkácsi vár és Zrínyi Ilona, illetve II. Rákóczi Ferenc, aki az eszébejut.
Katona Tamás történész: – Pedig a vár nem is Munkács területén volt, hanem Várpalánka területén. Ami szép volt Munkácson, mondták a régiek, az mind Munkácson kívül van, mert a másik, a Csernek-hegyi bazilika kolostor, az sem Munkács közigazgatási területén volt hajdanán, pedig Munkács szép város volt.
Bárányi András gyűjtő: – Ennek szellemében választottam a címlapra is a Városházáról szóló képeslapot, és a hátlapjára került ugye a Munkácsi várról szóló egykori kép, hogy egy kicsit a város hangsúlyozzuk ki, de ne feledkezzünk meg ugye a város talán legnagyobb nevezetességéről, a Munkácsi várról sem.
Mv.: – Így van. Ön jónéhány évig Munkácson élt. Ennek a gyűjtőmunkának az eredménye akkor nagyon első kézből…
B. A.: – Hát én Munkácson nőttem fel, és az előbb látott, II. Rákóczi Ferenc Középiskolában érettségiztem. Ezt követően Magyarországra kerültem, a tanulmányaim folytatására és hát igazából egy nagyon erős honvágy volt az, ami elindította ezt az egész gyűjtőtevékenységet, amelyben eljutottunk egy olyan pontig, ahol úgy gondoltam, hogy talán érdemes megosztani a többiekkel ezt a bizonyos gyűjteményt, és ennek eredményeként először a Munkácsi várban sikerült egy állandó kiállítást kialakítani a képeslapok reprodukcióiból, és hát ezt követte az itt is látható könyv megszületése, amihez ugye kellett egy támogató és úgy gondolom, hogy sikerült még nagyobb körhöz eljuttatni ezeket a képeslapokat.
K. T.: – Ez egy szép város volt hajdan, és most megint kezd egy picit szebb lenni. Ugye ez a nagyon jellegzetes, az Alföld peremén levő városoknak megvolt az a sajátossága, hogy ilyen térszerű sétálóutcája volt. Munkácsnak is van egy ilyen korzója. Ilyen van Aradon, ilyen egy kicsit a kassai Fő utca, a tér együttese, tehát ez egy ilyen specialitás. Nem volt megyeszékhely, tehát nem az obligált dolgok vannak itt. Megyeháza, törvényszék, pénzügyi palota, és így tovább. Áll a nóta. Munkácsiak vannak ott, a kereskedők, és ez egy sokszínű város volt. Nemcsak az, hogy ruszinok és magyarok laktak benne, hanem itt volt, ugye több, mint 40 százalék zsidó lakott Munkácson, tehát egy óriási, bár nagyon széthúzó közösség volt, mert voltak benne cionisták, voltak benne ortodoxok, voltak benne neulógok, annyi zsinagóga volt, hogy…
Mv.: – Mégis viszonylagos béke uralkodott Munkácson?
K. T.: – Persze. Tökéletesen, tehát ezt nagyon jól megértették, sőt, aki odakerült, például Rákóczi elkergetése után a Schönbornok, azok is, német voltuk ellenére elég tüzes magyarok lettek. Például az a bazársor, amelyik egyik oldalról keríti ezt a gyönyörű sétálóutcát, azt is ők építtették.
Mv.: – Maradjunk még akkor II. Rákóczi Ferencnél, hamár említettük az előbb. Ugye ő több ponton kötődött ehhez a városhoz?
K. T.: – Hát ott volt az ostrom idején, anyja mellett, és Motl Péter barátunk, a jeles szobrász, aki egyébként a viski hősi emlékművet is nemrég újrafaragta régi fényképek alapján, míg Budapesten turulmadaras emlékműveket akarnak lebontani, ott egy turulmadaras hősi emlékmű újraszületett, és ez is ennek a szobrásznak volt köszönhető, aki azt a jelenetet örökíti meg, amikor Zrínyi Ilona mellett a kis Rákóczi Ferenccel nagy karddal a kezében sétál. Ő valóban itt tanulta meg a katonaságot, anyja oldalán.
Mv.: – Aztán pont ez a város volt az, ahol utoljára találkozott az édesanyjával.
K. T.: – Igen, mert hát Zrínyi Ilona is és mosthaapja, a szörnyeteg Thököly Imre is, 1703-ban, illetőleg 1705-ben meghalt, nem nagyon szerette a mostohaapát Rákóczi, és erre azt hiszem, minden oka megvolt. Úgyhogy nem is a Thököly nyomdokaiba lépett. Rákóczi katolikus volt, Thököly evangélikus, és jobban tudta a katolikus Rákóczi az egész országot egyesíteni, hiszen ez egy nagy, modern államalapítási kísérlet volt a Rákóczi szabadságharc idején. Nemes és nemtelen, városi és falusi, katolikus és protestán, magyar és nem magyar egy táborban…
Mv.: – Bele lehet ám feledkezni ezeknek a történeteknek a hallgatásába. Köszönjük szépen. Még a könyvről néhány mondatban. Hogy azért nem csak Rákóczi Ferenc, II. Rákóczi Ferenc életét olvashatjuk ebben a könyvben, hanem nagyon sok minden mást is. Hogy állt össze? És aki keresi esetleg, hol találja meg?
B. A.: – Hát Popovics Béla barátommal, akit szintén láthattunk az előbbi bejátszásban, állítottuk össze gyakorlatilag ennek a könyvnek az anyagát. A szöveg megírásában nagy szerepet játszott ő is, aki a helyi sajtó áttanulmányozása, ennek köszönhetően nagyon érdekes információkat gyűjtött ki a városról, és hát ezt is igyekeztük a könyvbe belefoglalni. Had tegyem hozzá, hogy nemcsak Rákóczinak, hanem például Árpádnak is kultusza volt a városban. Például itt a Főtéren, a Városháza előtt az Árpád-szobor helyét kerítették körbe, amely sajnos a történelem viharai következtében nem valósulhatott meg, mert ugye az Anonymus Gestájában Munkácsot jelöli meg, mint első pihenőhelyet, állomáshelyet a Vereckei-hágón való áttérés után, és hát a könyvbemutatóról talán…
K. T.: – Hát a Liteában, a Budai várban lesz június 6-án, 17 óra 30 perckor ennek a szép városról szóló szép könyvnek a remélhetőleg szép bemutatója.
Mv.: – Ajánljuk jószívvel. Nem csak magyarnyelvű olvasóknak. Köszönöm szépen az uraknak.
