Bemutatkozik a Krav maga
Lakatos Péter igazgató, IMI Krav Magya Akadémia: – A mi filozófiánk az annyi, hogy juss haza épségben! Tehát magyarán, az ember elindul otthonról a munkahelyére és vissza, akkor a kettő között ezt valahogy élje túl. Persze ennyire nem súlyos a helyzet, csak pusztán arról van szó, hogy nem csak technikát tanítunk, hanem tanítunk például azt is, hogy hogyan kell menekülni, vagy hogyan kell megelőzni a bajt, ami sokszor fontosabb.
Ditzenoy Attila riporter: – A sajátos önvédelmi technika megalkotója, Imi nagymester, 1910-ben Budapesten született, Richtenfeld Imre néven.
L. P.: – Itt elkezdődik egy olyan képzés, ami gyerekkortól egészen a felnőtt korig terjed, hiszen elindulnak a gyermekképzések, és a legidősebb jelentkezőnk, ő 67 éves, tehát ilyen is megesik, úgyhogy szeretnénk egy komplett képzést adni.
R.: – 1944-ben Palesztinában izraeli harcosok kiképzésével bízták meg.
L. P.: – Ez hetente kétszer másfél óra, amennyit mi javaslunk általában. Nyilván ennél több, az mindig jó, tehát egy edzésben az ember minél többet edz, annál tovább fog jutni, de nyilván egy heti három órával már nagyon szép eredményeket el lehet érni.
R.: – 1948-tól két esztendőn keresztül fejlesztette önvédelmi módszerét a Krav Magát, mint az izraeli védelmi erők egyik vezetője.
L. P.: – Minden olyan pont, amit nehéz feledzeni, lágyék, torok, szem, ezeket nehéz edzeni, tehát nyilván ezek célpontok lehetnek. Ugyanazok a pontok egyébként a hölgyeknél is fájnak.
R.: – A Krav Maga módszert alkalmazza manapság a svéd, a lengyel és a finn hadsereg, valamint a CIA, illetve az FBI is.
L. P.: – A kérdés az, hogy miért akarunk bemenni a legkeményebb környékre. Nem lehetne inkább elkerülni? Na, mi ezt tanítjuk.
R.: – A magyarországi Krav Maga Akadémia a múlt hétvégi megnyitója óra várja az önvédelmi sportok iránt érdeklődőket.
Mv.: – Valami oknál fogva, bennem félelmet keltett az, hogy nekem ilyesfajta közelharcra kell akár felkészülnöm, és egy olyan technikát lehet vagy kell elsajátítanom, amit az izraeli hadsereg számára fejlesztettek ki. Jó napot kívánok. Ezek az információk, illetve tudásanyag már megjelent ebben a könyvben is. No, miért van nekem erre szükségem? Mert ugye ezt alapjában véve átszabták, vagy úgy építették fel igazából, hogy a hétköznapi emberek is használhassák. Hát ennyire vészes lenne, vagy veszélyes lenne a helyzet?
Lakatos Péter igazgató, IMI Krav Magya Akadémia: – Nem gondoljuk, hogy ennyire vészes és azt is reméljük, hogy erre semmilyen szüksége nem lesz. De, ha mégis szükség lenne rá, akkor azért jó lenne tudni azt, hogy az embernek van egy alapvető tudásszintje erről, tehát egy alapvető önvédelmi készsége azért van.
Mv.: – Én azt olvastam erről, hogy gyakorlatilag bármelyik korosztály elsajátíthatja, nincs szükség arra, hogy meglegyen egyfajta olyan fizikai erőnlét, mint mondjuk, ami a küzdősportokhoz szükségeltetik.
L. P.: – Így van. Hát hogyha pusztán önvédelemről beszélünk, akkor itt nem arról van szó, hogy van egy 3 hónapos felkészülési időszak, mert tudjuk, hogy a hétvégén ringben fogunk küzdeni, és ugye tudjuk, láttuk a videot az ellenfélről, hanem ez egy abszolút meglepetésszerű helyzet, tehát ezek megvannak, gyakorlatilag 5, 6, 7, maximum 10 másodperc alatt egy ilyen szituáció kialakul, és…
Mv.: – Na akkor, hogyha 5, 6, 7, 10 másodperc, akkor gyorsan mutasson itt nekem valamit! Mutassa meg, hogy hogy támad meg az utcán, és én hogy védekezzek.
L. P.: – Hát én sehogy nem támadom meg az utcán.
Mv.: – Bárki más hogy támad meg az utcán, és én védekezek.
L. P.: – Teljesen alapot mutatok meg akkor, jó? Tehát hogyha egy normális ütés általában, főleg stressz alatt, az általában köríves, tehát nagy mozgás, tehát hogyha én szeretnék adni önnek egy pofont, nyilván nem szeretnék…
Mv.: – Jó. Fogjuk úgy, hogy mondjuk a nő fogja a táskáját, meg mondjuk van, nincs mondjuk semmi más a kezében, fogja a táskáját.
L. P.: – Jó. Az egyik lehetőség az, hogyha én pofon szeretném önt ütni, az első lehetőség az, hogy lefagy, magyarán a pofon sikerülni fog. A másik lehetőség az, hogy az ember kicsit megijed, vagy felemeli a kezét. Ez teljesen ösztönös. Emelje fel a kezét akko! Hát innentől kezdve látni, hogy kirakja a kezét. Minél erősebben ütök, annál keményebben fogja odarakni a kezét.
Mv.: – Annál jobban fáj.
L. P.: – Igen, de hogyha az arcára ütnék, akkor még nehezebb lenne, még fájdalmasabb lenne. Tehát ezt érzi rögtön, ahogy felteszi a kezét.
Mv.: – Na dehát ebben is van biztos valamiféle technika, hogy hogy kell tartani ahhoz, hogy mondjuk nekem azt a…
L. P.: – Kifelé, akkor csont van kívül, akkor nekem jobban fáj, mint önnek. Tehát ez már rögtön, ez meg is van. És ha közben még sikerül annyit megtenni, hogy miközben én ezt csinálom, mondjuk egyenesen, hogyha hozzáér a mellkasomhoz, tehát rögtön ad nekem egy ellentámadást, nyilván nem mellkasra majd, hanem testre.
Mv.: – Ez a mikrofon volt, amit letámadtam.
L. P.: – Hogyha ez egyben történik, akkor arról beszélhetünk, hogy volt egy szimultán támadás. Tehát miközben én támadok, kaptam egy ellentámadást. Na, körülbelül erről szól a…
Mv.: – És hogyha hátulról jön valamiféle ilyen, tehát mondjuk most itt megyek az utcán, ugyanúgy fogom a kis táskám.
L. P.: – Ha én hátulról szeretném önt megütni, tehát sikerült ide eljutnom, akkor a rossz hír az az, hogy ez sikerülni fog. A kérdés az az, hogy a második ütésnél még benne vagyunk-e? Az elsőt, azt már eldobtuk. A második ütésnél ön még tud reagálni.
Mv.: – Dehát akkor önök megtanítják azt, hogy én ezt a második ütést már hogy tudom kivédeni. Teljesen mindegy, ha megfogja a nyakamat, vagy bármi történik, akkor én hogy tudom kivédeni. Bár mondjuk én reakcióból azt mondom, hogy akkor könyökkel.
L. P.: – Mondok még valamit, ne engedjük, hogy nagyon mögénk menjenek olyan emberek, akit nem szeretnénk, hogy mögöttünk legyenek. Tehát ez is egyfajta óvatosság.
Mv.: – De tudja, hát a XXI. század veszélye, amikor telefonálok, és a gyerekem még jön mellettem, és 25 ezer dologgal foglalkozok, és közben azért valaki. Üljünk le, üljünk le közben! Ne harcoljunk tovább!
L. P.: – Az a következő, hogy mi nemcsak azt tanítjuk meg, hogy fizikai önvédelmet hogy lehet megoldani, tehát hogyan védem magam, hogyan ütök vissza, hanem az óvatosságot is tanítjuk. Tehát hogyan ne jöjjön létre az a szituáció, amit én nem szeretném, hogy létre jöjjön. Ez a tipikusan éjjel kettőkor nem muszáj bemenni a tök üres parkolóba az autómért, akkor ne menjek be, vagy ha megyek, akkor már készüljek arra fel, hogy bármi történhet, fogjam a kezemben a kulcsomat úgy, hogyha azzal ütni kell, akkor ütni kell.
Mv.: – Tehát ez azért itt nemcsak harc, hanem egyfajta prevenció is. Egyfajta megelőzés.
L. P.: – Az a legolcsóbb. Tehát hogyha nem kerülök bele a slamasztikába, annál nincsen jobb. Tehát ha azt látom este egy sikátorban, ahol nekem át kéne mennem egyébként, napközben semmi gond nincsen, de ott áll öt furcsa ember, akkor nekem miért kell átmennem? Tehát macsóságból ne menjek át! Akkor megyek egy kört, lehet, hogy 500-600 métert.
Mv.: – Na most, ha én háziasszonyként azt mondom, hogy nekem egy ilyenre szükségem van, és bemegyek a könyvesboltba, megvásárolom ezt a könyvet, elolvasom, akkor én utána már valamelyest, valamelyest lesz arról fogalmam, hogy hogy tudom megvédeni magam?
L. P.: – Az elméletével mindenképpen. A gyakorlatával, nyilván ehhez az kell, hogy az ember gyakorolja. Tehát pusztán a könyv, az arra jó, hogy kiegészítse a tudást, vagy a meglévő tudást még továbbfejlessze.
Mv.: – Hát köszönjük szépen. Én csak bízom abban, hogy minél kevesebb, hölgyeknek vagy uraknak szól?
L. P.: – Mind a kettő csoportnak.
Mv.: – Hát bízom benne, hogy minél, minél kevesebb hölgynek és úrnak kell majd elsajátítani, mert ez azt jelenti majd, hogy kevésbé burjánzott el a brutalitás, ami azért nem, valljuk be őszintén, nem szépíti meg az életünket. Köszönöm szépen, hogy itt volt.
L. P.: – Én is köszönöm.
