Forrás: Híradó

Nézze újra és olvassa el a külpolitikai műsor május 11-ei adását

Kattintson ide a videó megtekintéséhez!

Bye, bye Tony Blair! Egységben az ellenerő?”Úgy teszem fel a kérdést, ahogy gyanítom, 350 munkáspárti képviselő hallani szeretné: mikor húz már el”?Azé a gáz, aki kitermeli. Államosító hangulatban az indián származású bolíviai elnök.”A hadsereg ellenőrzése alatt az ország földgáz és olajmezői.”Szíriából jelentjük. Panoráma exkluzív a palesztin Hamasz főhadiszállásáról.”A gyilkosság, az gyilkosság akkor is, ha annak harci repülő, rakéta, vagy ágyú az eszköze, amelyekkel sorra ölik meg gyermekeinket, asszonyainkat.”Jeles napok Keleten és Nyugaton. Május 9-e a Győzelem napja, május 9-e Európa napja.

Három földrész a Panoráma szemével. Három kontinensen kerestük-kutattuk azokat a történelmi eseményeket, folyamatokat, amelyek jellemzőek lehetnek a XXI. század első éveire. Világpolitika tehát nagyban.Jó estét kívánok! Ha egy nagyhatalom első emberének meginog a széke, ráadásul a hivatali széke, akkor az mindenképpen címlap-sztori. Nagy-Britannia miniszterelnöke most abban a nem túl hálás szerepben van, hogy minden híradás és címlap róla szól. Tony Blair 1997-ben, vagyis kilenc évvel ezelőtt költözött a Downing Street 10-be, a brit miniszterelnöki rezidenciára. Vele együtt emelkedett a Brit Munkáspárt csillaga – egészen az elmúlt év közepéig, amikor a Labour már csak pici kis győzelmecskét aratott a parlamenti választásokon. A mostani, helyhatósági választásokon pedig a háromosztatú brit pártrendszerben Blair Munkáspártja végzett az utolsó helyen. Nem is csoda, ha ezek után saját párttársai követelik a leghangosabban a miniszterelnök lemondását. Ez az elmúlt évek győzelemittasságához képest egy igazi balhorog. De vajon a puccs is balról jön-e? Erre keressük a választ a következő összeállításban.

*

RÉGI-ÚJ BLAIR-KORMÁNY

Tony Blair talán még nem kényszerül arra, hogy most rögtön búcsút intsen a kormányfői széknek. A tények viszont makacs dolgok, és kár volna tagadni, hogy a párt, amelyet elnököl, nem szerepelt valami fényesen a múlt hét csütörtöki helyhatósági választásokon. Emiatt már a kormányzó Munkáspárton belül is egyre többen gondolják úgy, hogy Blairnek időszerű volna távoznia. Alig több mint egy évvel ezelőtt a munkáspárti jelöltek besöpörték ugyan a parlamenti többséget, ugyanakkor a párt fölénye a törvényhozásban 167-ről 66-ra csökkent. Tony Blair már akkor kijelentette, hogy a következő választási küzdelemben már nem kíván ringbe szállni.A helyhatósági választásokon a Munkáspárt a voksok arányát tekintve mindössze 26 %-ot szerzett. A kormánypárt Anglia 176 tanácsából mindössze 29-ben tudott többséget szerezni. A legfőbb ellenlábas konzervatívok 68 tanácsban tudhatják magukénak a többséget és még a liberálisok is jobban szerepeltek, mint a Labour. A fiaskót követően Tony Blair kormányátalakításra szánta el magát. A választás másnapján már világos volt, hogy Jack Straw külügyminiszter az alsóház élén váltja Geoff Hoont, akiből Európa-ügyi miniszter válik. A külügyminisztérium élére első ízben kerül politikusasszony. A tárcát Jack Straw helyett ezen túl Margaret Beckett vezetheti. A belügyminisztériumot eddig irányító Charles Clarke távozik a kabinetből. A belügyér korábban már felajánlotta lemondását, mert kiderült, hogy külföldi elítélteket kiutasítás nélkül engedtek szabadon az országban. Helyét a kormányban most John Reid, az eddigi védelmi miniszter veszi át. John Prescott miniszterelnök-helyettes megtarthatta a bulvársajtó szerint túlfizetett állását, ugyanakkor hivatalának tevékenységi körét Blair alaposan megnyirbálta. A kormányátalakítás összesen 16 posztot érintett.Mielőtt Tony Blair a Downing streetre költözött, London egyik fölkapott környékén, Islingtonban élt. A Munkáspárt itt viszonylag jól teljesített. Országos szinten viszont Tony Blair-nek mégsem sikerült győzelemre vezetnie a pártot, és ez a párton belüli pozícióját is meggyengítette.

Crispin St. Hill, Munkáspárt: – Talán ha Blair marad, az nem használ sem a Munkáspártnak, sem a mozgalomnak. Véleményem szerint Gordon Brown megfelelőbb személy volna. Azt hiszem, ő jobban érti a társadalmi problémákat, és többet is foglalkozik velük. Ezért jobb miniszterelnök is válna belőle.

A Munkáspárt parlamenti képviselői sem támogatják egyöntetűen a kormányfőt. Sokan legfeljebb egy évet adnak neki a Downing streeten.

Robin Hall, Munkáspárt: – Senki nem akarja, hogy a Munkáspárt lemerevedjen. Mindig is a társadalmi fejlődés és haladás pártján állunk. Ehhez vérfrissítés kell. A legfelső szinten is.

Islingtonban 2002 óta a liberális demokraták élvezhettek magabiztos többséget a helyi tanácsban. A Munkáspártnak ehhez képest sikerült javítania helyi pozícióján. Blair korábbi lakhelyén most döntetlen lett az eredmény. Természetesen a Munkáspárt relatív győzelme nem jelenti azt, hogy a helyiek között ne volna, aki szívesen látná Blair távozását.

– Erről a környékről származik, és kezdetben úgy gondoltuk, hogy nagyszerű kormányfő. De most ideje mennie.

– Szerintem kimerült. Elfogyott a lendülete. Ugyanakkor azt hiszem, az emberek csalódottak is amiatt, ahogyan a Munkáspárt teljesített. Pontosabban, ahogy nem teljesített.

– Talán akkor rendült meg benne a bizalom, amikor kiderült, hogy hazudott az iraki háborúról.

Bár az iraki háború ellenére a tavalyi parlamenti választásokon Blair nem vallott kudarcot, az akkori kampánnyal kapcsolatban aggályok merültek fel. A vádak szerint a három legerősebb parlamenti párt titkos kölcsönöket kapott a kampány finanszírozásához, amelyekért cserébe helyeket ajánlottak fel a Lordok Házában. Ez pedig törvénytelen. A Munkáspárt összesen 14 millió font ilyen eltitkolt kölcsönt kapott. A konzervatívok egyébként ugyanilyen módon 16 millió fonthoz jutottak.

Julian Glover, újságíró, The Guardian: – Ez egészen a kormány legbelső köreiig is elérhet. A lényeg, hogy valakik titkos csatornákon keresztül, a közvélemény tudta nélkül szereztek pénzt, és ebből finanszíroztak egy választási kampányt. Ahhoz pedig sok pénz kellett. Most a rendőrség vizsgálódik. És ez most nagyon kínos a Munkáspárt számára.

A baloldal balsikere után a média azt igyekezett megjósolni, mikor áll félre a miniszterelnök. Ezt az ellenzék is tudni szeretné.

David Cameron, az ellenzék árnyékkormányának vezetője: – Úgy teszem fel a kérdést, ahogy, gyanítom, 350 munkáspárti képviselő hallani szeretné: mikor húz már el?

Tony Blair, miniszterelnök: – Sajnálattal közlöm a tisztelt urakkal, hogy maradunk. Én is maradok mindaddig, amíg szükséges, hogy teljesítsük azt a programot, amelynek teljesítéséhez bizalmat kaptunk. Mert talán arra is emlékeztethetem Önöket, hogy alig egy évvel ezelőtt általános választások voltak. Azt pedig mi nyertük meg. Immáron harmadszor.

Blair legvalószínűbb utóda a kormány élén Gordon Brown pénzügyminiszter. A skót politikus, aki Edinburgh-ben történelemből doktorált, 1997 óta áll Őfelsége Kincstárának élén. Elemzők szerint Tony Blair után egyértelműen ő a második ember a pártban. Bár Brown és Blair nem értenek mindenben egyet, ha Brown követi Blairt a kormány élén, az vélhetően nem jelent majd radikális politikai fordulatot. Az igazi kérdés, hogy mit szeretnének a választópolgárok?

Neal Lawson, elemző: – Brown nyilvánvalóan arra törekszik, hogy ő legyen a következő miniszterelnök. De itt többről van szó egyszerű vezércserénél. Bizonyos értelemben ez nem is fontos. Irányváltásra van szükség. Ha pedig a kormányfőcsere az utolsó pillanatra marad, ahogyan azt Tony Blair szeretné, akkor erre az irányváltásra már nem lesz idő. Ez itt a lényeg. Tony Blair nem akarja, hogy a Munkáspárt más irányba forduljon. Pedig a párt tagjai, a képviselők, és a szavazók is talán éppen ezt szeretnék.

Az egy évvel ezelőtti mosolynak most vélhetően már lefagyott Tony Blair arcáról. A kormányfőnek most nincs oka az örömre. Az pedig, hogy még ebben a ciklusban távozik, az már régóta számára sem kérdés. Azt viszont most még nem lehet tudni, hogy Blair távozásával, az általa vezetett „New Labour”, a párt új generációja háttérbe szorul-e. Ez valószínűleg azt jelentené, hogy a balközép „harmadik utas” Munkáspárt balra tolódik.

*Dél balra tart. Hogy ez mit is jelent valójában? Nos azt, hogy a területileg második legnagyobb földrész, Amerika latinosabb, tehát délibb országaiban sorra alakulnak-alakulhatnak baloldali kormányok. Idén tíz latin-amerikai országban lesznek elnökválasztások és minden jel arra mutat, hogy többségüket baloldali erők nyerik majd. A dél-amerikai országok története már réges-régen nem az egymás utáni katonai puccsok története és talán már nem is lesz az soha. Azt azonban, hogy mit is jelent a baloldaliság vagy a demokrácia a kontinens déli felén, az csak külön-külön, országonként értelmezhető. A Panoráma Bolíviával kezdi a vizsgálódást, ott, ahol az öt hónapja megválasztott államfő egyből gázt adott és teketóriázás nélkül nekiment a gázmultiknak, megkezdte a Bolíviát éltető földgázvagyon államosítását.

*

KI AZ ÚR A GÁZON?

Ajmara, kecsua és guarani indiánok gyülekeztek január végén La Pazban az elnöki palota előtt, hogy zenével és tánccal ünnepeljék a XXI. századi szocializmus újabb dél-amerikai hősét. A kokalevél-rágcsálás keltette kellemes közérzet enyhítette a várakozás izgalmát. Az ország minden szegletéből a fővárosba sereglő őslakosok Bolívia új elnökét akarták látni. Azt az embert, aki a csaknem 9 milliós lakosság 60 százalékát alkotó indiánok masszív támogatásával a Mozgalom a szocializmusért nevű párt élén masírozott be a hatalomba tavaly decemberben. A politika rögös országútját évekig szakszervezeti vezetőként koptató Evo Morales, az ország első indián származású elnöke rögvest beiktatása után illusztris vendéget fogadott. Dél-Amerika nagy felszabadítójának, Simon Bolivarnak kokalevelekből kirakott képmásával mondott köszönetet a Venezuelai Bolivári Köztársaság elnökének, Hugo Chaveznek az elvi és anyagi támogatásért. Chavez és Morales bízvást nevezhetők elvtársaknak. Mindketten a hátrányos helyzetű indián őslakosok felemelésének jelszavát hirdetik, és vállvetve küzdenek országaik ásványkincseinek megvédéséért.E gondolat jegyében kezdődött meg május elsején Bolíviában az ország szénhidrogénkincseinek nacionalizálása, azaz nemzeti tulajdonba vétele. Evo Morales már választási kampánya során a természeti erőforrások állami ellenőrzés alá helyezését ígérte, megválasztása után pedig kijelentette, hogy bíróság elé kívánja állítani elődeit, akik a külföldi cégeknek földgáz-kitermelési engedélyt adtak – szerinte zsíros kenőpénz fejében.

EVO MORALES Bolívia elnöke: – Az olaj és a földgáz mostantól Bolívia állam kezébe kerül, a bolíviai nép felügyelete alá. Ez az egyetlen megoldás, amelynek segítségével az ország társadalmi és gazdasági problémáit orvosolni lehet. Azon munkálkodunk, hogy visszaszerezzük az ország természeti erőforrásait, ez a legfőbb feladatunk. Véget kell vetnünk annak, hogy a multinacionális cégek fosztogatják országunk természeti erőforrásait. Ettől a pillanattól kezdve a bolíviai hadsereg közreműködésével azon leszünk, hogy megvédjük szülőföldünket, az ország szuverenitását és méltóságát, és mindenekelőtt Bolívia területi sérthetetlenségét. Ettől a pillanattól a hadsereg ellenőrzése alatt állnak az ország földgáz- és olajmezői, az üzemeket mérnökök hada foglalja el, akiknek munkáját a jövőben a szénhidrogénekért felelős miniszter irányítja a kormány elképzelései szerint.

A felfegyverzett katonák és rohamrendőrök több mint 50 létesítményt – fúrótornyokat, gáztermelő egységeket, olajfinomítókat és csővezetékeket – szálltak meg. Bolívia 6 hónapot adott a területén működő külföldi vállalatoknak, hogy új szerződést kössenek az állammal. Ez alatt az idő alatt La Paz felülvizsgálja a cégek termelési adatait, hogy meghatározza azt az összeget, amelyet a vállalatok 51 százalékos tulajdonjogáért fizet. Amelyik cég nem tesz eleget a rendeletnek, annak el kell hagynia az országot.

EVO MORALES: – Szervezkedni fognak ellenünk, megpróbálnak majd szembeszegülni azzal, amit tenni akarunk. Ahogy például a Puerto Suarez, az egyik brazil társaság teszi csalással, törvénytelenségekkel. Az ilyen cégek meg akarják osztani a bolíviaiakat azokkal az üzelmekkel, amelyeket titokban és a törvényeket figyelmen kívül hagyva folytatnak országunkban. Én azt mondom, az ilyenekkel mi nem tárgyalunk.

Az elnöki rendelet kihirdetése nagy népünnepélybe torkollott La Pazban. A szegénynegyed indiánjai a földanyának mondtak köszönetet az elnöki dekrétumért, amely kiolthatja végre a bolíviai társadalmat évek óta perzselő feszültséget. Bolíviában az olaj- és földgázszektor 1996-os privatizálásával szinte egy időben jelentek meg azok a mozgalmak is, amelyek tiltakoztak az ország nemzeti kincsének elrablása ellen. 2003 őszén csaknem 100 ember vesztette életét a rendőrséggel vívott összecsapásokban. A tiltakozók azért vonultak az utcára, mert szerintük a kormány túl alacsony áron akarta exportálni az ország földgáz-készleteit. A tüntetők egyes csoportjai a gázipar államosítását, az Evo Morales vezette ellenzék pedig a kül- és belföldi vállaltok adójának tetemes megemelését követelte. Az elmúlt 3 évben két elnöknek kellett menekülnie az energiaágazat miatt tüntető tömegek haragja elől.Jelenleg 26 külföldi konszern vesz részt Bolívia olaj- és földgázkitermelésében. A legnagyobbak – a spanyol-argentin Repsol, a brazil Petrobras, az amerikai Exxon, a francia Total, a brit British Petrol és British Gas – már kifejezték rosszallásukat az államosítási rendelet kapcsán. A lépés legérzékenyebben a legnagyobb fogyasztót, Brazíliát érintette, amelynek gazdag déli tartományai szinte teljesen a bolíviai gáztól függnek. A brazil állami olajtársaság, a Petrobras, Bolívia legnagyobb külföldi befektetője a rendelet kihirdetésének másnapján bejelentette, hogy leállítja a további beruházásokat.

JOSE SERGIO GABRIELLI, a Petrobras elnöke: – Tudjuk, hogy a szuverén bolíviai kormány hozhat ilyen rendelkezést. Mégis azt mondom, hogy ez egy egyoldalú intézkedés volt, amelyet ráadásul nagyon barátságtalan módszerrel alkalmazott az elnök. Nem kérdés számunkra, hogy Bolíviának joga volt így dönteni, de mi meg fogjuk védeni a Petrobras érdekeit, és persze a brazil piac érdekeit is.

A gázszükségleteinek 50 százalékát Bolíviából fedező Brazília érthető módon, nem fogadta kitörő örömmel az államosítást. A brazil vezetés ugyan hivatalosan nem minősítette barátságtalan lépésnek a nacionalizálást, ahogy azt például Spanyolország tette, de az elnök azonnal válságtanácskozást hívott össze az energetikai csúcsvezetők részvételével.

INACIO LULA DA SILVA, brazil elnök: – Nézeteltéréseinket a tárgyalóasztal mellett fogjuk majd rendezni. Tény, hogy a bolíviaiaknak joguk volt ezt tenni, de ez nem jelentheti azt, hogy semmibe veszik Brazília jogait. Mi azt nem tudjuk elfogadni, hogy egy ország saját szuverenitását fölébe helyezi egy másik országénak. Bolíviának nem szabad elfeledkeznie arról, hogy a demokrácia két egyenlő fél közötti tisztességes együttműködést is jelent.

Az első döbbenetből fölocsúdva az argentin államfő rendkívüli csúcstalálkozóra hívta a felfordulást okozó bolíviai kollégát, az egyes elemzők által eszmei fölbujtónak tartott venezuelai népvezért, és az országa energiaellátása miatt aggódó brazil elnököt.

NESTOR KIRCHNER, argentin elnök: – Az energetikai együttműködés a regionális gazdasági kapcsolatok lényeges eleme, és csak előnyökkel járhat népeink számára. Mi, elnökök egyetértettünk abban, hogy szükséges megőrizni természeti kincseinket, de a gázellátást is biztosítani kell egyformán szem előtt tartva a termelő és fogyasztó országok érdekeit.

HUGO CHAVEZ, venezuelai elnök: – Köszönet illeti Bolíviát azért a szuverén akcióért, amellyel nacionalizálta szénhidrogén erőforrásait. Az esemény hatására mi is nagyobb sebességfokozatba kapcsolunk, és felhívjuk Bolíviát, hogy a gyorsítás jegyében csatlakozzon a Dél-Amerikát behálózó gázvezeték tervének megvalósításához.

INACIO LULA DA SILVA, brazil elnök: – Brazília, Argentína, Bolívia és Venezuela közösen gondolkodik Dél-Amerika jövőjéről, országaink között egyre szerteágazóbb a gazdasági együttműködés is. Reméljük, hogy a világ értékeli a megértés és párbeszéd pozitív légkörét, és a külföldi befektetők elhiszik, hogy Dél-Amerikában biztonságban vannak. Számunkra csak egyetlen dolog fontos: tovább munkálkodunk azon, hogy megszűntessük azt a szörnyű szegénységet, amely az egész földrészt sújtja.

Latin-Amerika megközelítőleg 550 milliós összlakosságának 40 százaléka, 220 millió ember szegény, 100 millióan kétségbeejtő nincstelenségben, 1 dollárnál kevesebb jövedelemből élnek. Bolíviában a lakosság 70 százaléka tengődik a nyomorszint alatt. Az országban alig akad munka, a leszakadt rétegek fölemelése reménytelennek tűnik. A lámapásztorból politikussá (melkedett Evo Morales elnök épp ezért indokolta többek közt azzal az ásványkincsek köztulajdonba vételét, hogy ezáltal nőnek az állam bevételei, amelyekből aztán szociális programokba kezdhetnek, és munkaalkalmakat teremthetnek a jelenleg szinte kizárólag kokatermesztéssel foglalkozó falusi lakosság számára.A nemzetközi árutőzsdék egyelőre nem estek pánikba a bolíviai államosítás hírétől. Az sem rengette meg a piacokat, hogy Venezuelában az állam önkényesen átírta az olajcégek koncessziós szerződéseit, az ecuadori kormány pedig 50 százalékkal megemelte a külföldi energiacégek adóját. Elemzők szerint ezek az események (lépések, döntések) inkább hosszú távon éreztetik majd hatásukat.

DAVID WYSS, elemző, Standard and Poors: – Egyes országok elhatározták, hogy nagyobb részt juttatnak a saját polgáraiknak a profitból. Ezzel most jól járnak, mert magas az olaj ára. Kérdés, hogy hosszú távon hajlandók-e nagyobb pénzösszeget befektetni a termelés bővítése és a gyártás hatékonyabbá tétele érdekében? Vajon képesek-e növelni szállítási kapacitásukat, vagy egyszerűen lefölözik az idei nyereséget? Mert ha így alakul, akkor az hosszú távon rendkívül rossz hatással lesz az olajkészletekre és az árakra is. Ezzel együtt is azt kell mondanom, hogy – mivel Bolíviának nincs jelentős gáz- és olajipara – az ottani események viszonylag csekély hatást gyakorolnak a nemzetközi energia piacra. Mindenesetre érdekes, hogy más országok is követik Chavez venezuelai elnök példáját, és maguk akarják bezsebelni a nyereséget most, hogy magas az olaj ára.

Latin-Amerikában az energia-nacionalizmust Hugo Chavez elnök indította el még 2001-ben, amikor alkotmánymódosítással nemzeti tulajdonná tette a szénhidrogén-lelőhelyeket, és kötelezte az olajvállalatokat, hogy vegyesvállalatot alakítsanak az állami kőolajcéggel. A hét elején Chavez bejelentette, hogy 34-ről 50 százalékra emelik a kitermelési adót.

HUGO CHAVEZ, venezuelai elnök: – A kitermelési adó emelése egyike a szerves szénhidrogénekről szóló törvény új rendelkezéseinek, amelyet ugyan még a minisztertanácsnak és a nemzetgyűlésnek is jóvá kell hagynia, de egy már most is biztos: vége a kiváltságoknak. Megtettük az első határozott lépéseket afelé, hogy visszaszerezzük a nemzeti olajkincseink feletti fennhatóságot.

A Latin-Amerika második legnagyobb földgázvagyonával rendelkező Bolíviában az ajmara indiánok tűzzel áldoznak isteneiknek. A lángot persze nem a gáz lobbantotta föl, a nemzeti érzést viszont annál inkább. Az őslakosok msot abban reménykednek, hogy végre szebb napok köszöntenek Bolíviára, hisz államosító elnökük megnyugtatta országát: nincs semmi gáz, hiszen immár övék a gáz…

*

Dél-Amerika után most a Közel-Kelet. A Panoráma mai, világ körüli utazásának következő állomásán tíz percet időzünk majd. Munkatársaink pontosan hatszáz másodperc alatt fogják bebizonyítani, hogy a külvilág számára egységes mozgalomnak, sokak szerint viszont terrorista szervezetnek tartott Hamaszon belül sem pendül mindenki egy húron. Talán csak egyvalamiben, abban tudniillik, hogy előbb-utóbb jó lenne felülkerekedni a palesztin elnököt adó másik nagy szervezeten, a Fatah-on. A Panoráma bejutott a Hamasz damaszkuszi főhadiszállására és szóra bírta a szervezet politikai vezetésének második emberét.

*VÁLSÁGBAN A HAMASZ

Nemzetközi elszigetelődés és belső hatalmi válság. Egyre nagyobb gondok tornyosulnak a Hamasz mozgalom előtt januári választási győzelme óta. A palesztin intézményrendszer az összeomlás szélén áll.Fokozódik a Hamasz-kormány és a palesztin elnök közötti hatalmi rivalizálás.Közben pedig még az sem világos, hogy magát a Hamaszt valójában ki irányítja. Miközben a megszállt területeken felállt az új kormány, a mozgalom politikai vezére, Khaled Mashál Szíriában él. A Hamasz akcióit a mozgalom katonai szárnya hajtja végre, ezekről azonban a szervezet Mashál vezette politikai szárnya dönt. A szíriai száműzetésben élő politikus népszerűsége vitathatatlan a megszállt területeken is, de egyesek szerint túl messzire ment, amikor egy beszédében hevesen kikelt Mahmúd Abbász palesztin elnök ellen. Azt sérelmezte, hogy az elnök megakadályozta egy új, Hamasz-vezette biztonsági erő felállítását. Abbasz szerint azonban erről csak ő dönthet. Az elnök ugyanis számos fontos, annak idején Arafattól elvont hatáskört most visszavett saját jogkörébe, például a média, a határok és a biztonsági erők felügyeletét. A döntés hatalmas vitákat kavart.Al Ghaoui Hesna: – Khaled Mashaal itt, a damaszkuszi palesztin menekülttáborban mondott beszéde mérgesítette el végképp az amúgy is feszült Hamasz-Fatah viszonyt. Mashál összeesküvéssel vádolta meg a Fatah vezetőségét, köztük burkoltan magát Mahmúd Abbasz elnököt is. A Hamasz vezette kormány próbált elhatárolódni a kijelentéstől, a Hamasz damaszkuszi vezetése azonban kiállt Mashal mellett.A Hamasz-kormány talán attól tart, hogy ha túlzottan támadják Abbaszt, a nyugat még inkább elszigeteli őket. Ezzel kapcsolatban kérdeztük a Hamasz politikai szárnyának helyettes vezetőjét. A radikális szervezet részéről talán most először ismerte el valaki nyilvánosan, hogy választási győzelmük óta jónéhány törésvonal keletkezett a mozgalom vezetése és az új palesztin kormány között.- A Hamasz-kormány miniszterelnök-helyettese elhatárolódott Kháled Mashál kijelentésétől, mert szerinte ez egy személyes vélemény és nem a kabinet álláspontja. Hogy értékeli ezt?MÚSZA ABU MARZUK: – Kétségtelen… hogy ez a kijelentés… elfogadhatatlan a miniszterelnök-helyettestől… Tény, hogy bizonyos ügyekben megvan a saját véleménye a kormánynak és a Hamasznak, mint mozgalomnak is. De persze ezek nem feltétlenül jelentenek éles ellentéteket. Arról van szó, hogy a kormánynak az egész palesztin nép érdekét kell szem előtt tartania, amikor bizonyos kérdésekben határozatot hoz, állást foglal. A Hamasz, mint mozgalom ugyanakkor továbbra is kizárólag eddigi ideológiáját, az általa eddig is helyesnek vélt utat követi – ebből adódhat, hogy nem feltétlenül tud a kormány minden egyes döntésével azonosulni.A belső feszültségek ellenére a kormány legnagyobb problémáját a segélyek leállása jelenti. A Világbank szerint hamarosan összeomolhat az egész palesztin intézményrendszer, amit a nemzetközi közösség a palesztinokkal oly sok pénz és fáradtság árán épített ki az elmúlt másfél évtizedben. Nem könnyíti meg a Hamasz dolgát, hogy az állami alkalmazottak szinte kivétel nélkül a volt kormányzat emberei.MÚSZA ABU MARZUK: – Nemcsak a biztonsági erőkben, hanem az összes hivatalban is szinte kizárólag Fatah tagokat alkalmaztak. Megtiltották, hogy a Hamasz soraiból bárkit is felvegyenek. Létezett egy úgynevezett biztonsági igazolvány, amit csak a Fatah tagoknak állítottak ki. Ennek alapján kaphatott valaki hivatalt vagy pozíciót. Mi viszont nem akarunk különbséget tenni politikai hovatartozás alapján, sem a biztonsági erők, sem a hivatalok felállításakor. Törvényesen és pénzügyileg is átlátható módon akarjuk kormányozni a palesztin népet.Abbasz azonban figyelmeztetette a Hamaszt, hogy ha szükségesnek érzi, jogában áll akár feloszlatni is az új kormányt. Válaszul a radikális mozgalom kijelentette, hogy ebben az esetben a Hamasz kilép a törvényes politikai arénából, illegalitásba vonul és felmondja a tavaly március óta tartó tűzszünetet Izraellel szemben. A nézeteltérések több esetben utcai összecsapásokká fajultak a két mozgalom tábora között, a tűzpárbajokban többen életüket vesztették a Gázai -övezetben. A nyugati államok azonban Abbász elnök mögé sorakoztak fel. A Hamasz vezetői szerint ezzel semmibe veszik a nép demokratikus döntését.MÚSZA ABU MARZUK: – A palesztin népnek tíz éve volt arra, hogy kipróbálja a Fatah programját, hogy eszerint próbáljon boldogulni. Nekünk is megvan a saját programunk, és most, a választásokon e mellett tette le a voksát a palesztin nép. Így tehát megkérdezem: ugyan, miért kellene lemondanunk saját stratégiánkról Abbasz elképzelései javára, amelyek egyértelműen megbuktak a legutóbbi választásokon? Úgy vélem, hogy egyébként is elfogadhatatlan lenne, hogy győzünk egy programmal, és aztán mégis egy másik program szerint kormányozzunk.A nyugati államok az összes segélyt leállították. Izrael sem utalta még át a Palesztin Hatóságnak járó, 55 millió dolláros vámbevételeket. 165 ezer ember nem kapott két hónapja fizetést. Az előrejelzések szerint még az idén 40 százalékra nőhet a munkanélküliség. A kereskedelem már szinte teljesen leállt, és a kórházak is alig tudnak működni a gyógyszerhiány miatt.MÚSZA ABU MARZUK: – Amikor Európa és az Egyesült Államok megszünteti a támogatásokat és befagyasztja a segélyeket, tulajdonképpen megszegi az ígéretét. Azt a felelősségvállalást, amit akkor tett, amikor annak idején egyezség született Izraellel és a Palesztin Hatóság létrejöttével kapcsolatban. Akkor megígérték, hogy segítik a palesztin népet. A segélyezés vállalásával tulajdonképpen mentesítették Izraelt a kötelezettsége alól, hiszen a Negyedik Genfi Konvenció alapján a megszálló hatalomnak, tehát Izraelnek kötelessége biztosítani a megszállt területeken a polgári lakosság biztonságát, létfenntartását, hogy a palesztin nép boldogulni tudjon.- És hogyan magyarázza, hogy Oroszország viszont a palesztin kormány segítségére sietett? Milyen érdeke fűződik ehhez?- Az Egyesült Államok az utóbbi években sokat veszített befolyásából, itt a térségben. Megdöntötte ugyebár Szaddám Huszein rendszerét, de aztán végig kellett néznie, hogy a jóval vallásosabb, iráni befolyás alatt álló síita erők léptek hatalomra Irakban. Aztán demokratikus választásokat akart Palesztinában, és győzött az általa ellenzett Hamasz, ami nem hajlandó kiszolgálni Amerika érdekeit. Szíriát sem tudta térdre kényszeríteni, hiába próbált ürügyet találni Libanon kapcsán. Ezek miatt Washington sokat veszített befolyásából, Oroszország pedig felismerte, hogy ezt az űrt be kell tölteni, és hogy ez hatalmas lehetőség arra, hogy visszatérjen a térségbe. És azt is tudták, hogy a palesztinok támogatásával hitelt szerezhetnek az arab államok szemében.A Moszkva által ígért 10 millió dollárt már meg is kapta a palesztin kormány. Az Arab Liga is összegyűjtött 70 millió dollárt, de a bankok – amerikai nyomásra – nem hajlandóak átutalni a pénzt. A legújabb döntés szerint a nyugat a kormány kikerülésével közvetlenül a palesztin népnek juttatja el a segélyeket. Kérdés, hogy ez mennyire működhet a gyakorlatban.- Európa és az Európai Unió meghazudtolja saját magát. Ellentmondásba kerül a demokrácia lényegével, egész történelmével, amikor két lábbal tiporja a demokráciát. Azt a demokratikus értékrendet, amiért saját nemzedékei a vérüket áldozták. Ők mondták, hogy a demokrácia eszközével döntsön a palesztin nép, és ez meg is valósult. Az emberek a választásukkal egy új utat akartak kipróbálni a küzdelmükhöz. És a döntésért most az egész nemzetnek bűnhődnie kell.Arról megoszlanak a vélemények, hogy mennyire bizonyulnak segítőkésznek az arab államok.Járókelő: – Pénzügyi szempontból szerintem az arab államok többnyire segítenek a palesztinoknak, persze nem mind, de azért többnyire szerintem felkarolják most ezt az egész problémát.Járókelő: – Szerintem nem segítettek eleget. De azért reménykedünk, hogy ez változni fog. Bízunk Istenben, és hogy megoldódik ez a borzalmas helyzet.- A világ, de főként a nyugati államok azért is fordulnak el maguktól, mert elborzadnak az öngyilkos merényletek láttán, azon, hogy fiatalokat küldenek a halálba, hogy felrobbantsák magukat. Biztos abban, hogy az öngyilkos merénylet megfelelő eszköz a megszállás elleni küzdelemben?MÚSZA ABU MARZUK: – Miért van az, hogy ha a halálszállító egy vadászgép, az elfogadható, ha viszont emberi test, az felháborítja az egész világot? A gyilkosság, az gyilkosság, akkor is, ha annak harci repülő, rakéta, vagy ágyú az eszköze, amelyekkel sorra ölik meg gyermekeinket, asszonyainkat. Olyankor miért nem nyitja ki a száját senki, mért nem szólal fel a világ, amikor egy palesztin hal meg? Csak akkor borzad el mindenki, amikor mi megvédjük magunkat. És milyen eszközeink vannak ehhez? Csak a tulajdon testünk!Minden érv ellenére a nyugat terrorszervezetnek tekinti a Hamaszt, és nem áll szóba a kormánnyal, amíg az el nem ismeri Izraelt. ENSZ-szakértők szerint ez a taktika azonban visszaüthet. A palesztin kormány ugyanis kénytelen lesz elfogadni például Irán komoly pénzügyi segítségét, és ez növeli a vallásos síita iszlám állam befolyását a térségben. Másrészt a válság az elmaradt területek leszakadását, és ezzel a szélsőséges nézetek terjedését segíti elő. Nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész világon.*

Ez a Panoráma, a Magyar Televízió külpolitikai elemző műsora. Eddig beszámoltunk a Tony Blairt saját pártjából fenyegető puccs-próbálkozásokról, példákkal mutattuk be, hogy Dél-Amerika balra tart és megtudhattuk: milyen ellentmondások feszítik belülről a Hamaszt és a palesztin ügy egészét. Mielőtt tovább mennénk, felidézzük az elmúlt napok néhány fontos eseményét.

*KISHÍREK A NAGYVILÁGBÓL

Hétfőtől szerdáig tartó, négyfordulós szavazás után sikerült végre köztársasági elnököt választani Olaszországban. A nyolcvan esztendős Giorgio Napolitano május 18-án válthatja tisztségében elődjét, Carlo Ciampit. A hajlott korú, de jó egészségnek örvendő Giorgio Napolitano politikai karrierjét kommunista funkcionáriusként kezdte. Örökös szenátor, a parlament alsóházának korábbi elnöke, akit 2002-ban az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának élére választottak. Köztársasági elnök-jelöltként azt ígérte, hogy a politikai csatározások fölé kíván emelkedni.

A teheráni lapok címoldalon mutatták, hogy Ahmadinezsád elnök levelét megírta. A fotomontázs szerint Bush amerikai elnök el is olvasta a tizennyolc oldalas üzenetet. Ami tény: 1979 óta ez volt az első – bár egyoldalú – hivatalos kapcsolatfelvétel a két ország vezetése között. Bush elnök már első olvasatban válaszadásra méltatlan küldeménynek minősítette az iráni elnök üzenetét, amelyben állítólag szó sem esik a legfontosabb kérdésről: Irán feltételezett nukleáris fegyverfejlesztési törekvéseiről.

Új igazgatót jelölt a Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA élére Bush amerikai elnök. Michael Hayden az amerikai légierő négycsillagos tábornoka. Pályafutása során volt a fegyveres erők felderítő hivatalának vezénylő tábornoka, majd a nemzetbiztonsági ügynökség igazgatója. Tudni róla, hogy Cheney alelnök az egyik legfőbb támogatója. Elemzők ugyanakkor úgy vélik, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség élén bekövetkező személycsere csupán egy része Bush elnök átfogó tervének, amellyel át akarja alakítani a bonyolult, átláthatatlan és legalább tizenhat titkosszolgálatból álló amerikai hírszerzői rendszert.

Vlagyimir Putyin orosz elnök, az alkotmányban is előírt kötelességének eleget téve, éves értékelő és programadó beszédet mondott a Kreml márványtermében a törvényhozás két háza, a kormány tagjai, a bírói testület, a régiók, az egyházak és a Társadalmi Kamara vezetői előtt. A teljes titoktartás közepette előkészített idei elnöki üzenet hangsúlyosan foglalkozott az energetika kérdéseivel – már csak azért is, mert a világ vezető gazdasági hatalmait magába foglaló ország-csoport idei soros elnöke Oroszország és éppen Putyin elnök volt az, aki a G-8-ak napirendjén első helyre sorolta az energetikai biztonság ügyét.

Vlagyimir Putyin orosz elnök: – A kor követelményeinek megfelelő színvonalra kell emelni az energetikai feldolgozó ágazatot és növelni kell a szállító-kapacitásokat. Új piacokat kell feltárnunk, miközben maradéktalanul teljesítenünk kell mind a belső, mind a hagyományos külföldi partnereinkkel szemben vállalt kötelezettségeinket.

Oroszországnak erős haderőre van szüksége, nemcsak azért, hogy megvédje az országot az esetleges katonai támadástól, hanem ezért is, hogy ellenállhasson a kívülről jövő politikai nyomásnak – mondta az elnök.

Vlagyimir Putyin orosz elnök: – Itt kell külön is szólnom a tömegpusztító fegyverek terjedésének problémájáról. Ha az ilyen fegyver a terroristák kezébe kerül, márpedig ők erre törekednek, akkor a következmények katasztrofálisak lesznek. Mi egyértelműen támogatjuk a tömegpusztító fegyverek terjesztési tilalmának szigorítását. A nemzetközi jog talaján állva senki számára sem engedünk semmiféle kibúvót ez alól.

Egy nappal az elnöki üzenet elhangzása előtt katonai parádét tartottak Moszkvában. A többnaposra igazított Győzelem-napi ünneplés hangulata és látványa főleg azok számára jelenthet újdonságot, akik még emlékeznek a szovjet időkben megrendezett tankos-rakétás, nagyon militáns fölvonulásokra, a Magyar Televízióban is kötelezően közvetített parádékra.Kommentár nélkül, íme, a 2006-ik évi Győzelem-napi hangulat a moszkvai Vörös térről.

*

Az Európai Unió 25 tagállama május 9-én Európa Napját ünnepelte. Húsz éve találták ki ezt az eredetileg jókedvű emléknapot: 1985-ben döntötték el az – akkor még – Európai Közösség állam- és kormányfői, hogy évente egyszer megemlékeznek egy ma már több mint 50 évvel ezelőtti eseményről. 1950-ben Robert Schuman francia külügyminiszter először dobta be a köztudatba a Saar-vidék közös francia-német igazgatásáráról szóló elképzelését. Ez volt tulajdonképpen a mai európai integráció magva. Ötven év kellett ahhoz, hogy a (rég)múltat végképp eltöröljék: éppen ezekben a napokban jelent meg a közösen szerkesztett, francia-német történelemkönyv-sorozat első kötete. Ez pedig már a jövőnek szól. De mi most maradjunk egyelőre 2006. május 9-énél.

*

EURÓPA NAGY NAPJA

A rendezvények egyike kávéval és süteménnyel igyekezett megédesíteni az idei ünnepet. No persze ezzel Európa nem azt kívánta sugallni, hogy az Óvilág a koffeinfüggők és édesszájúak hazája, hanem a hamisítatlanul európai kávéházi hangulatra igyekezett felhívni a figyelmet. Irodalommal, kultúrával fűszerezve.Magyarország 2006-ban, immáron harmadszor ünnepelte teljes jogú európai uniós tagállamként az Unió egyetlen hivatalos ünnepét, május 9-ét. Sokszínűség, „multikulti”, és mégis közös, európai gyökerek. A győzelem napja, immáron másként.Franciaországban a Szajna partján május 9-én nulla órakor kékbe borult az Eiffel-torony, és a város számos más híres épületei is. A Nemzetgyűlés, a Szenátus, a Külügyminisztérium és a Diadalív egyaránt. Az egyébként zöld színű párizsi metrójegyeket pedig ezen a napon kékre cserélték.Németországban, az „európai ügy” másik szülőhazájában Angela Merkel kancellár tartott beszédet színpadias külsőségek közepette. A kancellár óvott attól, hogy a nacionalizmus újra föltámadjon, és az integráció mélyítésének szükségességét hangsúlyozta. A rendezvényen Günther Verheugen német biztos is beszélt. A korábbi bővítési komisszár hangsúlyozta: európaiak nélkül Európa sincs.Romániában, amely legkorábban jövő január elsején vagy talán csak 2008-ban csatlakozik az Európai Unióhoz, május 9-én Európa 12 alapító atyjának állítottak emléket. A 12 alapító fő – főhelyet kapott a bukaresti Herastrau parkban.Az ünnepélyes külsőségek ellenére az europarlamentereknek el kellett gondolkodni az Unió súlyos problémáin is. Mint például az Alkotmányos Szerződés tavalyi bukásán, a gazdaság viszonylag lomha fejlődésén és a gazdasági hazafiasság jelmezébe bújt nacionalizmus újjáéledésén, hogy csak néhányról essen szó.José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke éppen ezért azt javasolja a tagállamoknak: tegyenek közös nyilatkozatot, hogy visszaállítsák a polgárok bizalmát az Unióban. Barroso szerint le kell bontani az egységes piac útjában álló akadályokat, és csökkenteni kell a bürokráciát. Annak ellenére, hogy sokan úgy gondolják, az európai alkotmány halott, vagy legalábbis tetszhalott, az észt parlament ratifikálta a szerződést. Ez önmagában még nem ver életet a szerződésbe, amely a tavalyi francia és holland népszavazáson vérzett el. De Észtország ezzel minden tőle telhetőt megtett, hogy az Európai Uniónak saját alkotmánya legyen.

Urmas Paet, észt külügyminiszter: – A legfontosabb üzenet az, hogy Észtország nagyon is törődik az Európai Unió jövőjével. A mi álláspontunk egyértelmű és világos az Európai Unió és az Alkotmányos Szerződés jövőjével kapcsolatban.

Az ünnep előestéjén Joaquín Almunia, az Európai Bizottság Gazdasági és Monetáris ügyekért felelős tagja meglehetősen jó híreket jelentett be. Az európai gazdaság a vártnál jobban teljesít 2006-ban.

Joaquín Almunia, gazdasági biztos: – A gazdaság növekedése egyre gyorsul. Ebben az évben a bruttó hazai termék növekedése várhatóan a 2,3 %-ot is eléri majd az Unióban, és 2,1 % lesz az euró-övezetben. Ez körülbelül 75 századnyi százalékponttal több, mint a tavalyi évben, 2005-ben volt, és 0,2 %-kal több, mint amennyire a tavaly őszi előrejelzések alapján számítottunk. A növekedés motorja elsősorban a befektetés, és a gazdaság gyarapodásához, kisebb mértékben ugyan, de a fogyasztás is hozzájárul.

Mindezek ellenére a jó hír valójában csak a tavalyi várakozásokhoz képest igazán jó. A régi tagok gazdasága így is lassan fejlődik, bár az átlagot a 2004-ben csatlakozott, folyamatosan felzárkózó országok felfelé húzzák. A gazdasági biztos viszont más területeken is kedvező fejleményekre számít.

Joaquín Almunia, gazdasági biztos: – Az energiapiacok jövőjét illetően úgy gondoljuk, hogy 2007-ben már nem várható komoly növekedés az olaj árában. Átlagosan mindösszesen 3 %-os áremelkedéssel számolunk 2007-ben. Vagyis 2006-ról 2007-re szerintünk már csak ennyivel fog emelkedni az olaj ára éves átlagban. A jelenlegi előrejelzések alapján ez a szektor is kedvezőbben hat majd a gazdasági helyzet alakulására, mint most.

A május fontos változást is hozott az új tagállamok számára. A hónap beköszöntével letelt a tagságnak az a bizonyos első két éve, ami után esedékes, hogy a régi tagállamok felülvizsgálják a munkaerő szabad áramlása útjába állított akadályokat. Idén május 1-jétől a britek, az írek és a svédek után már a görögök, a spanyolok, a portugálok és a finnek sem emelnek gátat a tíz új tagállam dolgozói elé.

György Gábor, az Európai Bizottság budapesti képviseletének vezetője: – Jelenleg azokat az országokat is beleszámítva, ahol semmiféle korlátozás nincsen, összesen az európai munkavállalók 2 %-a dolgozik saját országán kívüli munkahelyen. Ez egy olyan probléma, amit tulajdonképpen az Uniónak inkább segítenie, támogatnia kellene, hiszen a külföldön szerzett munkatapasztalat nagy kincs. És az Unió egészének fejlődéséhez, a globális világban való helytállásához elég komoly hozzájárulást tehet, hogy ha az uniós munkaerő tapasztaltabb, jobban tudja végezni a munkáját és gazdagodik máshol szerzett tapasztalatokkal is. Tehát az Unió egészének szempontjából inkább egy kívánatos dologról van szó.

Azok az országok, amelyek egyelőre vonakodnak megszüntetni a korlátozásokat, még legfeljebb öt évig tehetnek így. Három év múlva viszont csak akkor tarthatják zárva a sorompót, ha tételesen bizonyítani tudják, hogy a nyitás milyen károkat okozhatna számukra. Éppen ezért a magyarországi uniós képviselet vezetője abban bízik, hogy a teljes szabadság már 2011 előtt elérhető.

György Gábor: – Úgy tűnik tehát, hogy ezzel a joggal csökkenő mértékben élnek a tizenötök, és el fogunk jutni még az hétéves maximális határidő elérése előtt ahhoz az állapothoz, ami tulajdonképpen Európában az alapeset kell, hogy legyen, hogy tehát az áruk és a termékek mellett a munkaerő és a tőke is, a szolgáltatások is korlátlan szabadsággal tudnak áramlani az egységes piacon belül.

A hét, egyelőre még elzárkózó ország miatt sincs ok aggodalomra. Hollandia ugyanis vélhetően még az idén megnyitja munkaerőpiacát az új tagállamok munkavállalói számára. Franciaország sem zárkózik el „légmentesen”. Párizs úgy határozott, hogy hét ágazatban már most nyit. Olaszország szintén mérsékelt nyitásról határozott. Róma 170 ezerrel emeli a kvótát a 8 közép-kelet európai új tagállam polgárai számára. A magyarokat az osztrák és a német munkaerőpiac érinti leginkább. Ebben a két országban most is több tízezren dolgoznak. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – Bécs és Berlin egyelőre nem enged.

*

Az Európa Nap-tól tehát eljutottunk az európai hétköznapokig. Most rendhagyó előzetest ajánlok figyelmükbe. A Panoráma következő adásában terveink szerint munkatársaink több helyszínről is tudósítanak majd: azt figyelik, hogyan dönt az Európai Bizottság a két tagjelölt, Románia és Bulgária felkészültségéről, alkalmasságáról – és hogyan fogadják a döntést Bukarestben, Szófiában. A bizottsági jelentést május 16-ára ígéri a testület, ám egyelőre senki sem tudja biztosan: vajon elhangzik-e a „jöhetnek” – bűvös szócska. A Panoráma mindenesetre megpróbált biztosra menni: kameránk előtt Kovács László, az Európai Unió bizottságának magyar tagja.

*

– Ma azt mondom, hogy körülbelül 50-50 %-osnak látszik az esély. Ma Románia egy kicsivel jobban áll, mint Bulgária, de azt hiszem, hogy – legalábbis a bizottságban, ismerve a biztos kollegáim véleményét – a nagy többség azt fogja mondani, ha van is némi különbség akár Románia, akár Bulgária javára. Ne válasszuk szét a két országot, hanem együtt kezeljük őket, vagy mind a kettő kapja meg a lehetőséget a csatlakozásra 2007. január 1-jén, vagy mind a kettő várjon egy évet, 2008. január 1-jéig, az sem tragédia egyébként. De biztos és evvel számol a bizottság majd, amikor május 16-án megtartjuk ezt a vitát, hogy egy elutasító döntésnek – de ne is így mondjuk – mondjuk egy halasztó döntésnek belpolitika szempontjából mindkét országban rossz lenne a visszhangja. Nagy csalódottság lenne ennek a nyomán, hogy hát készültünk rá, vártunk rá, nagyon sok mindent tettünk, és most itt van ez a gonosz Európai Bizottság pedig azt javasolja a tanácsnak, hogy egyelőre várjunk egy évet. Én azt gondolom, hogy ilyen politikai megfontolásokból azért mégis egy kicsit nagyobb az esélye annak, hogy pozitív döntés születik mind a két országban, legföljebb azt tudom elképzelni, hogy május 16-án ezt nem fogja kimondani a bizottság, és június végén, amikor a csúcsértekezlet június folyamán összeül, az se fogja kimondani, hanem azt mondja, hogy térjünk vissza rá még egyszer októberben. Még októberben is lehet dönteni.

*Mi egyelőre a jövő heti döntésre készülünk – de ha a bizottság októberig halaszt, akkor is követjük majd az eseményeket.A mai Panoráma végére tartogattunk még egy bejelentést, ami – számunkra legalábbis – több, mint szolgálati közlemény. A Geopolitikai Tanács arról értesítette a Magyar Televízió vezetőjét és természetesen szerkesztőségünket is, hogy a nagytekintélyű tudósokból és közéleti személyiségekből álló testület a hazai média hazai külpolitikai elismerő oklevelét a Magyar Televízió Külpolitikai Szerkesztőségének ítélte oda. Ez a szerkesztőség – és mások mellett a képsoron látható munkatársak – készítik hetente a Panorámát és az Úton-Európai Magazin című műsort. A Geopolitikai Tanács – a külföldi média kategóriában – ugyanezt a kitüntetést szavazta meg a BBC magyar nyelvű szerkesztőségének is.A jövő héten tehát ennek a jegyében, ennek a szellemében folytatódik a Panoráma. Mert ne feledjék: Panoráma hétről-hétre, világpolitika percről-percre, csütörtökön nyolc óra után, nem sokkal az Este előtt. Viszontlátásra.

Panoráma