„Teljesen mindegy, hogy milyen párt, de jelen pillanatban vagy bármikor a későbbiekben az ország vezetése a Szent Korona jogrendjét követné, akkor az országot mindig, mindenhol, minden bajból ki tudnák húzni.”
Erdős Miklós interjúja Hargittay Andrással, az Emberfia Közhasznú Alapítvány tagjával
hírTV 2006. május 7.
Kontraszt
Erdős Miklós: Köszöntöm a stúdióban Hargittay Andrást, jó estét kívánok!
Hargittay András: Jó estét kívánok!
E. M.: Nem biztos, hogy be bírom mutatni fejből, de megpróbálom. Világ- és Európa-bajnok olimpiai bronzérmes úszó, állatorvosként praktizál, sőt, az ország egyik legismertebb állatorvosa, Szent Korona Tannal és a magyarság sorskérdéseivel foglalkozik, a hét végén például, tegnap, kutyás futást szervezett a Városligetben, ma pedig a budakeszi Himnusz-szobor avatásán vállalt jelentős szerepet rendezőként. Mi az oka annak, hogy valaki ennyi mindent magára vállal? Ha egyszer ott állt a dobogó tetején, a világ tetején, akkor nem adhatja alább?
Hargittay A.: Hát azt gondolom, hogy ez egy jelentős teljesítmény, az, amikor az ember a világ tetejére állhat, aztán azt gondolja, hogy vége, amikor abbahagyta a sportpályafutást, és aztán rájön arra, hogy nincsen vége semminek, hanem minden kezdődik szinte elölről, és valahogy az ember rátalál ezekre a dolgokra. Én nagyon örülök annak, hogy ha felkérnek egy ilyen eseménynek a képviselésére, esetleg amiben tudok, segítséget nyújtani. Örülök annak, hogy a kutyás futás, ami tulajdonképpen nemcsak az állatok, hanem az emberek egészségét is szolgálja, hiszen van egy olyan mondás, hogy az orvos az embereket, az állatorvos az emberiséget gyógyítja, és azt gondolom, hogy ez igaz is. És amikor annak idején Majzik Mária megkért arra, hogy a készülő Himnusz-szobor létrejöttéhez létrejött alapítványnak legyek az elnöke, ezt nagy örömmel fogadtam és vállaltam, mert azt gondolom, hogy ez valóban egy olyan dolog, amivel lehet az országot segíteni, előre léptetni. Ez fontos dolog.
E. M.: A Himnusz, a Himnusz-szobor is olyasmi, amit a dobogó motivált, vagy ezt nem is szabadna kérdeznem, mert minden magyar embernek magától értetődően ennyire fontos kéne hogy legyen.
Hargittay A.: Én azt gondolom, hogy ennyire fontos is, és biztos hogy motivált ez is. Annak idején, amikor versenyzőként egyedül álltam a rajtkőre, akkor az ember azt gondolja, nagyon magányos, holott nem igaz, mert ott áll mögötte egy egész ország, hiszen drukkoltak az emberek. Most, nem sokkal, ötven… illetve nem is ötven, hanem jó harminc évvel az események után elmondják, hogy mi sokat drukkoltunk annak idején magának. Tehát érzi az ember az országnak az ottlétét, jelenlétét. Akkor, amikor ott áll a dobogó tetején és szól a magyar Himnusz és megy a zászló, akkor azt gondolom, hogy egy olyan dolog, ami az embernek persze ez egy örömérzés, hogy én ezt elértem ezt az eredményt, de tudta azt, hogy mégiscsak egy szolgálatot teljesített, ez az ország szolgálata, hiszen annak idején Szécsi Tamás bennünket mindig úgy engedett el a nagy versenyekre, hogy ne felejtsd el, fiam, a hazádért úszol. És amikor ez az átívelés megtörténik a régi múltból a jelenbe, tehát a Himnusztól Himnuszig, akkor rá kell jöjjön az ember arra, hogy nemcsak volt, hanem most, jelen pillanatban van is ez a Himnusz, ez a Himnusz-szobor, ami egyedülálló, azt gondolom, a világon is egyedülálló, és épp a kisfiamnak mondtam, hogy ez azért a jövőbe is mutat, mert a Himnusz-szobor az száz év múlva is fog állni, kétszáz év múlva is fog állni, mert amikor a Himnuszt elszavaljuk vagy elénekeljük, ez elszáll. De a szobor ott áll.
E. M.: De nem fél attól, hogy valamiféle harag utoléri ezt a szobrot, ugyanúgy, mint a turulmadarat? Vagy esetleg akár azt a bocskait, amibe Ön például öltözik.
Hargittay A.: Én azt gondolom, hogy nemes emberek öltöztek bocskaiba, Petőfi, Kossuth és azok az emberek, ez egy – mind minden viseletnek -, ez egy viselkedést is von maga után. Tehát ennek megvan a jele, jelrendszere, az egy más kérdés, hogy erről ma már keveset tudunk. De gyakorlatilag ezek a csíkok egy bizonyosfajta létrázást, egy szellemi, egy lelki emelkedést mutatnak. Igyekszik az ember ennek eleget tenni. Azt gondolom, hogy a turulmadár mint egy ősi szimbólum, a magyarság ősi szimbóluma, az, hogy erről emberek ma nem tudnak, magyar emberek nem tudnak, ez nagyon nagy szomorúság. Félre lehet így az embereket vezetni. Úgy érzem, hogy hála Istennek a Himnusszal még nem állunk ilyen hadilábon, még a Himnuszról mindenki tudja, hogy miért van, miről szól, kinek a himnusza, de kétségtelen, hogy elhangzottak olyan kérdések, hogy miért pont egy istenalakot ábrázol ez a bizonyos szobor. Hát azért, mert a Himnusz úgy kezdődik, hogy: Isten álld meg a magyart…
E. M.: Miért került ez a szoboravatás a választások utánra? Netán olyasmi magyarázata van, mint amit a másik oldalról hallottunk, hogy az államháztartási hiányt is csak az első forduló után lehet bevallani, mert hogy megzavarná a választásokat?
Hargittay A.: Semmiféle politikát nem vittünk ebbe. Olyan szinten nem vittünk ebbe politikát, hogy a Himnusz-szobor közadakozásból létesült, közadakozásból jött létre. Így jött ki a pénzünk. Ezt mi tudjuk, akik itt a szobor avatásánál, a szobor megszületésénél bábáskodtunk, hogy ezt már korábban szerettük volna átadni, csak egyszerűen nem jött össze a pénz. Kevés volt a pénz, most sem elegendő, most is csak annyira jött össze, hogy meg tudjuk valósítani. Nagyon sok embernek tartozunk, nagyon sok vállalkozónak tartozunk, de most már ezt meg tudtuk valósítani. Én azt gondolom, hogy a Himnusz nem egy politikai kérdés. Sokan próbálnak ebbe politikai kérdést belekeverni – nem szabad. Nem szabad, mégpedig azért, mert emlékszem, annak idején, az 1970-80-as években, amikor egyértelmű volt a politika, nem is lehetett más politika, sőt, én emlékszem, annak idején, még az 1970-80-as években is még nekem olyan címer volt itt a szívem fölött, ami vörös csillagos volt. És amikor eljátszották az olimpián, világbajnokságon a magyar Himnuszt, akkor mindenki egy emberként állt föl, és csillogtak a könnytől a szemek. Nem volt benne politika. Illetve egyfajta politika volt, ez a magyarság politikája, a magyarságot képviselő valamifajta megjelenési forma.
E. M.: Nagyon kevés időnk van. Hadd ragadjak ki egy-két dolgot, hadd kérdezzek az életéből. 1972-ben Münchenben ott volt az olimpián. Ez tulajdonképpen a modern kori terrorizmusnak a bölcsője is volt. Mennyire kavarta ez föl? Mennyire határozta meg a későbbiekben az életét?
Hargittay A.: Az én életemet annyiban határozta meg, hogy visszagondolva nagyon fontosnak érzem azt, hogy én akkor azért nem lettem olimpiai bajnok, mert nem volt bennem elég hit. Ha én hittem volna azt, hogy én olimpiai bajnok lehetek, akkor nem harmadik leszek, hanem első. De ez csak az egyik része. A másik része, ez a bizonyos terrorizmus, amire utalt, ez pedig 1972-ben, amikor arab terroristák elkövették az izraeli sportolók ellen ezt a merényletet. Megrázta ez az olimpiai életet, volt is egy olyan kérdés akkor, hogy esetleg nem is folytatják tovább az olimpiát, de szerintem helyesen, jól döntöttek, folytatták az olimpiát. Kétségtelen, hogy azután már az olimpia légköre megváltozott. Azt gondolom, minden világesemény légköre megváltozott, mert az úgynevezett terrorizmus betette mindenhova a lábát. Itt csak az a kérdés, hogy mi a terrorizmus.
E. M.: Tagja az Emberfia Közhasznú Alapítványnak, amelynek fő célja, hogy a Szent Korona tiszteletét megőrizzék. Mi ennek a jelentősége, és akkor még hozzáteszek valamit, mert már tényleg egy válaszra van időm. Tizennégy konzervatív értelmiségi mintegy fél évvel ezelőtt összejött – köztük Makovecz Imre, Melocco Miklós, Ön is ott volt -, és azt állapították meg, hogy az ország súlyos állapotán a Szent Korona tisztelete segíthet. Így látja ezt a választások után is?
Hargittay A.: Abszolút így látom, de nem a Szent Korona tisztelete, hanem a Szent Korona jogrendje. Nagyon fontos dolog. A Szent Korona jogrendje él. A Szent Korona jogrendjét nem vesszük figyelembe. A Szent Korona jogrendje az, ami ezt az országot abból a helyzetből, amiben van, ki tudná segíteni. Azt, hogy nem veszik figyelembe, emiatt léptünk föl, ezt szeretnénk, hogyha teljesen mindegy, hogy milyen párt, de jelen pillanatban vagy bármikor a későbbiekben az ország vezetése a Szent Korona jogrendjét követné, akkor az országot mindig, mindenhol, minden bajból ki tudnák húzni. Erre most nincs idő, hogy ezt elmondjuk, hogy miért, ez nagyon összetett, egy egészen más eszmerendszer szerint működik, nagyon igazságos eszmerendszer szerint működik a Szent Korona jogrendje, de működik.
