Hosszas bukdácsolás után az utóbbi években látványosan előrelépett a 2007-es EU-csatlakozásra készülő Románia és Bulgária gazdasága, amit az unió is elismert. A két ország gazdasági fejlettsége ennek ellenére jócskán elmarad a két éve csatlakozott tíz államétól.
Heves rohamra számítanak a bolgár főváros napokban nyíló bevásárlóközpontjában: a 44 ezer négyzetméter alapterületű, száz üzletet, szupermarketet, éttermeket és egy hattermes mozit magában foglaló, külföldi befektetéssel létesült City Center Sofia ugyanis az első bulgáriai pláza. A gombamód szaporodó bevásárlóközpontok kelet-európai versenyében Bulgária az utolsó helyre szorult, a szintén EU-tagság előtt álló Romániában már évek óta lehet plázákban vásárolni. Szófia azonban nagy lendületet vett, néhány hét múlva egy másik központot is átadnak: az izraeli-ír beruházásban készülő, 75 ezer négyzetméteres Mall of Sofia 130 üzletnek, irodahelyiségeknek és egy 12 termes mozinak ad majd otthont.
Ha kicsit későn is, de annál eredményesebben indult a kelet-európai országok nyomába Bulgária a gazdasági reformok terén is. A reformfolyamat a rendszerváltás utáni évek toporgása után a teljes gazdasági összeomlást eredményező 1996-os pénzügyi válságot követően kezdődött el, és a szinte reménytelennek tűnő helyzetben az eredmények csak lassan, jó néhány év elteltével kezdtek mutatkozni. A gazdasági reformokat a szocialistáktól a kormányrudat 1997-ben átvevő jobboldali pártok a valutatanács felállításával, a nyakló nélküli állami költekezést megfékezve indították, és el is érték a pénzügyi stabilitást. A nemzeti valuta, a leva árfolyamát előbb a német márkához, majd az euróhoz kötötték, miközben szigorú monetáris politikát folytattak. A strukturális átalakítás keretében kíméletlenül bezárták a veszteséges termelővállalatokat, s az iparban, illetve a bankszektorban – külföldi stratégiai befektetők bevonásával – amit csak lehetett, privatizáltak.
Az eredmény nem maradt el, a költségvetés kiegyensúlyozottá vált, immár második éve többlettel zár, a gazdaság évek óta dinamikusan nő, a külföldi adósságállomány visszaszorult, és a külkereskedelmet is sikerült átállítani a nyugati piacokra. A gazdaság alapjaiban stabil, számos makrogazdasági mutató uniós összehasonlításban is elismerésre méltó, és az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumok többségének is megfelel.
A balkáni ország reformjainak azonban árnyoldalai is vannak. Az utóbbi két év lendületes gazdasági növekedését főként a belső fogyasztás hirtelen felfutásának köszönhette. A nyersanyagárak – főként a kőolaj – megugrása, valamint a belső, elsősorban hitelből finanszírozott vásárlási boom nyomán a folyó fizetési mérleg alaposan kibillent, és tavaly a hazai össztermék (GDP) közel 15 százalékára ugorva rekordot döntött. A mérleg romlásához az is hozzájárult, hogy tavaly a működőtőke-befektetés 18 százalékkal visszaesett, mert 2005-ben már nem került sor komolyabb privatizációra. Az egy éve hatalmon lévő – a szocialisták, az excár centrista és a török kisebbség pártja alkotta – koalíció reményei szerint az uniós tagság újabb lendületet ad a külföldi működőtőke-befektetéseknek. Erre a képzett, de olcsó munkaerő – az átlagfizetés havonta még mindig csak 180 eurónak felel meg – ösztönzőleg hathat. Máig nem sikerült megbirkózni az uniós átlaghoz képest magas munkanélküliséggel, és az infrastruktúra, az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjrendszer is alapvető hiányosságokkal küzd.
A román gazdaság is nagy utat járt be a csatlakozási szándék bejelentése óta eltelt tíz, de különösen az utóbbi öt évben. A GDP az 1990-es évek ingadozása után 2000 óta stabilan bővül, a 2004-es 8,3 százalék után tavaly – a katasztrofális árvíz ellenére is – 4,1 százalékkal nőtt. Az egy főre jutó román GDP 2000-ben még az EU-átlag negyede volt, mostanra – Bulgáriával szinte azonos szintre jutva – már felkúszott annak a harmadára.
A lakosság számára talán a legérezhetőbb eredmény, hogy sikerült egyjegyűre szorítani a kilencvenes évek vágtató, olykor háromjegyű (1997-ben például 155 százalékos) inflációját: a pénzromlás tavaly – az úgynevezett erős lej bevezetésének évében – 8,6 százalék volt. A viszonylag alacsony, 6 százalék körüli munkanélküliség hátterében azonban az is meghúzódik, hogy mintegy 800-850 ezren – a munkaképes korú lakosság közel 10 százaléka – dolgoznak vendégmunkásként külföldön. Jelentősen emelkedtek a nettó bérek: az 1995-ben még csak 80 eurónak megfelelő átlagbér tavaly már 215 euró körül mozgott. A bérnövekedés nem járt a költségvetési deficit elszaladásával, sőt az államháztartási hiányt – amely az ezredforduló évében még a GDP 4,4 százalékának felelt meg – tavalyra sikerült 1 százalék alá szorítani. A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 9 százalékát teszi ki, amit a külkereskedelmi deficit jelentős növekedésével magyaráznak.
Az ország régiói viszont egyenetlenül fejlődtek, a fővárost magában foglaló körzet, valamint a három erdélyi régió közül kettő – a nyugati és a középső – jobban áll, jelentősen leszakadt viszont a történelmi Moldvát magában foglaló úgynevezett Északkeleti Fejlesztési Régió, amely a csatlakozás után az EU legelmaradottabb térsége lesz.
Az EU-értékelés szerint mindkét országban komoly szerkezetátalakításon ment át a gazdaság, aminek nyomán az agrárszektor 1995-ben még 20 százalék feletti hozzájárulása a GDP-hez, mostanra 11-14 százalékra szűkült. Az átalakulást azonban nem követte a foglalkoztatottsági szerkezet változása, a mezőgazdaságban dolgozók aránya még mindig igen magas, 30 százalék körüli. Jelentősen megerősödött ugyanakkor a magánszektor, mely tíz évvel ezelőtt még a GDP felét sem adta, ma pedig mindkét országban 70 százalékkal részesedik. A magánosítás a legtöbb szektorban – szolgáltatások, kereskedelem, bankszféra – lényegében lezárult, de például az energetikai ágazatban több nagy regionális áramszolgáltató privatizációja várható még mindkét államban. A vasúti és légi szállítás magánosítása pedig még csak az ötlet szintjén merült fel, és függőben van a hosszú ideje halódó mezőgazdasági nagyüzemek ügye is.
Az Európai Bizottság (EB) ugyan 2004-ben megállapította, hogy Bulgária és Románia is megfelel a működő piacgazdaság kritériumainak, ám az uniós csatlakozás szempontjából az a döntő, hogy meg tudnak-e birkózni az EU-n belüli versennyel. Az EB elemzői erre a tavaly őszi és a most hétfőn közzétett legfrissebb ellenőrző jelentésükben is igennel feleltek, mondván, mindkét ország megőrizte a makrogazdasági stabilitást, és – ha nem is minden területen egyenlő lendülettel, de – folytatta a strukturális reformprogramot. Az EB Bulgáriát leginkább a munkaerőpiac és az oktatási rendszer reformjának elmaradása miatt marasztalta el. Romániát tavaly ősszel a nem kellőképpen óvatos fiskális politika veszélyeire figyelmeztette, most pedig azért rótta meg, mert a kormányprogramhoz képest lelassult az életképtelen vállalatok felszámolása. A két ország makrogazdasági eredményein, úgy tűnik, nem múlhat a 2007. januárra várt csatlakozás, amiről az EB által május 16-án az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztendő országjelentések megállapításai alapján a tagállamok vezetői döntenek, valószínűleg a júniusi EU-csúcson.
KRÁLIK LÓRÁND / NAGYVÁRAD
TÁLAS ANDREA
VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL
