A hétvégén került megrendezésre a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a budapesti Kongresszusi Központban sok-sok könyvvel, szerzővel, lufival, olvasóval… és hallgatóval is.
2006.04.24 10:47 krystone, ma.hu
Telefonon riasztottak péntek délután: ismét könyvfesztivál van, nem tudtad? De de, csak épp elfelejtettem… Jorge Semprún a díszvendég. Igen, igen tavaly ha jól emlékszem Coelhoval lehetett fényképeszkedni – próbáltam menteni a menthetőt. Bár pénteken már nem, szombaton mindenképpen kilátogatok alkudoztam a hívó féllel és így is lett.
Rosszul kezdődött mégis a szombat délelőtt, mivel a beszélgetést a díszvendég, Jorge Semprún, valamint Jaume Cabré „és mások” részvételével édesdeden átaludtam, és csupán dél körül érkeztem a tett helyszínére. Mit lehet tenni, lelkiismeret furdalásomban, hogy lemaradtam, főcélomról, egy Semprún könyvvel (Húsz év, egy nap) gazdagabb lettem azonnal. Legalább a dedikálás időpontjára odafigyelek – figyelmeztettem magam. Majd hagytam, hogy a felállított standok között kihelyezett könyvek magukra vonják figyelmemet.
Zsúfoltság nélkül, kellemes hangulatban lehetett bámészkodni e köztes időpontban, lévén a fontosabb programok, dedikálások a délutáni időpontban kezdődtek. A papírkönyvek, kiadók raktáraiból elkerült utolsó példányok, az újdonságok mellett az internetes könyv- és irodalom is képviseltette magát, ahogyan számos külföldi könyvkiadó is megjelent a rendezvényen. A kínálat tekintetében tehát nem lehetett panasz. Aki itt nem találta meg azt a könyvet, amit keresett, az legalább közelebb kerülhetett a válaszhoz, hogy merre keresse tovább. De válaszokat más, talán fel sem tett kérdésre is kaphattak a kilátogatók.
A rentegeteg, párhuzamosan futó programok sorozatából nehezen lehetett kimazsolázni a számunkra kedveset, mivel sok érdekes előadás egyidőben került megrendezésre. Így maradtam le az élő költőlegenda, Faludy György két új kötetének, illetve a A szabadság hullámhosszán – Az 1956-os magyar forradalom története a BBC elmondásában című könyv bemutatójáról.
A Magyar plakát című könyv kapcsán viszont kiderült, hogy manapság kevésbé divatos dolog a neves, tehetséges művészek által tervezett igényes plakátok készítése. Az alkalmazott grafika „rendszerellenes” művelőit pedig ugyanúgy diszkriminálták egykor, mint máshol másokat vagy ahogy a pop art stílusban ábrázolt, de egyszerűen „túlfűtöttnek” bélyegzett fürdőruhás lány plakátját. És kiderült az is, hogy anno Thatcher asszony budapesti látogatása miatt goblenkiállítást rendeztek az előre beharangozott, 100. évfordulójára készülő plakátkiállítás helyett…
Szélcsend címmel a JAK-Füzetek ifjú költőinek felolvasása bár kevés látogatót vonzott, a jelenlévők nagy része jól szórakozott, olykor még el is gondolkodott a hallottakon. Az ifjú költők legalább kinézetben kompenzálták a író- és költő-óriások ajtón kívüli világát és megállapíthattam: nem mindenki költő, aki annak látszik, és fordítva.Verseiket hallgatva pedig arra gondoltam, vajon létezik-e költészet alkohol, kávé és fájdalom nélkül? De jutott más is annak, aki végigülte az előadást. Bónusztrekként ugyanis Kiss Tibor egyik versét kapta a kis közönség, illetve a nagy hírt, hogy a szerzőnek kötete fog megjelenni a JAK-nál.
Bár időben később zajlott, mégis itt említenék néhány szót Az első könyvesek fesztiválja néven futó rendezvényről, melyben ugyancsak a fiataloké volt a főszerep. A tizennégy, Európa más-más országából érkezett, más-más életutat bejárt ifjú szerzővel való beszélgetés igazán színes, inspiráló interkulturális élményt nyújtott a hallgatóságnak. Csak reménykedni lehet abban, hogy az érdekesebbnél érdekesebb történetek közül minél többet olvashatunk majd magyarul.
A legnépszerűbb program szombat délután minden kétséget kizáróan Nobel-díjas írónk nevéhez köthető. Kertész Imre ezúttal legújabb művéből olvasott fel. A K. Dosszié párbeszéd formában íródott, önéletrajzi ihletésű alkotás, melyből igazán találó részeket olvasott fel a szerző. A Sorstalanság értelmezése mellett, Kertész Imre a lágerből való hazatérése utáni életéből kaphatott megrázó ízelítőt a nagyérdemű. A szerző könyvében emellett bevallja azt is, hogy egyszerűen a lányok miatt lépett be a Kommunista Pártba és egyfajta végső bizonyosságként megállapítja, hogy az irodalom egy gyógyíthatatlan betegség…
