Kukorelly Endre 55. születésnapjára készül
Április 26-án ünnepli ötvenötödik születésnapját Kukorelly Endre József Attila-díjas és babérkoszorús író, költő.
Budapesten született középosztálybeli családban. Gimnáziumi tanulmányait a Varga Katalin Gimnáziumban végezte, ám egyetemre nem vették fel, mivel apja a régi rendszerben katonatiszt volt, nagyapjának pedig háromezer holdja is volt. Többszöri próbálkozás és kétévi katonáskodás után végül 1975-ben az ELTE történelem-könyvtár szakos hallgatója lett. Már egyetemi évei alatt publikált verseket és prózai írásokat, s 1981-től az egyetem Jelenlét című irodalmi folyóiratának szerkesztője lett. 1982-ben lediplomázott, s ugyanebben az évben a Rainer Maria Társaság egyik alapító tagja volt. 1983-85-ben az Új Könyvek, majd a Négy Évszak című folyóiratok munkatársaként dolgozott. Első kötete A valóság édessége címmel jelent meg 1984-ben, s egy évvel később elnyerte a Bölöni György-díjat, a legjobb első kötetért járó elismerést.
1986 és 1989 között az Újhold-Évkönyv munkatársa volt, s ezzel egyidejűleg részt vett a ,84-es kijárat című időszakos irodalmi folyóirat megalapításában és szerkesztésében, 1987-től két éven keresztül a Pallas Könyvkiadó lektoraként is dolgozott. 1990-ben a Magyar Napló című folyóirat rovatvezetője, s a Magyar Lettre Internationale című negyedévente megjelenő lap szerkesztője lett. 1991-től 1995-ig a Magyar Narancs szerkesztője, majd főmunkatársa volt, közben 1992-től 1994-ig a Képzőművészeti Főiskola intermédia tanszékén tanított kreatív írást. 1995-ben Berlinben DAAD-ösztöndíjas volt. 1999 és 2003 között a Szépírók Társasága elnöke, 2003-tól a szervezet alelnöki posztját tölti be. 2004 óta ismét a Képzőművészeti Egyetemen, valamint a szekszárdi Illyés Gyula Főiskolán tanít, emellett az Új Dunatáj rovatvezetője, 2005-től pedig az Irodalmi Jelen című lap főmunkatársa. Írói, szerkesztői tevékenysége mellett legkomolyabban vett szenvedélye, hobbija a labdarúgás, s rendszeresen játszik is a magyar írók focicsapatában.
Művészete a nyolcvanas évek költői megújulásának jegyében fogant, szövegeit a neoavantgárd és a posztmodern gesztusai, irónia és játékosság jellemzik, ugyanakkor erősen kötődik az irodalmi tradíciókhoz is, s ironikus tónusa gyakran pátoszát leplezi. Szövegeiben, verseiben éppúgy, mint prózai írásaiban a beszélt, a mindennapi nyelv hibáit, pongyolaságát, töredezettségét használja, gyakran a legelemibb nyelvhelyességi, grammatika szabályokat is áthágva, művei a világ zavarosságából merítenek formát. Ugyanakkor a nyelvi üresjáratok, pongyolaságok segítségével ráirányítja az olvasó figyelmét a súlyosabb, az alig kimondható kérdésekre, az élet tátongó hiányaira.
Művei közül nagy visszhangot váltott ki H.Ö.L.D.E.R.L.I.N. című, hol versben, hol prózában íródott ciklusa, amelyben a német költő nevének kilenc betűje alapján próbálja ki a szám szervező lehetőségeit: a kilenc ciklus további kilenc szövegre oszlik, amelyeket a költő nevének betűi jelölnek. Nagy sikert aratott a rövidebb prózai művek után 2003-ban megjelent Tündérvölgy avagy Az emberi szív rejtelmeiről című család-, illetve önéletrajzi regénye, egy deklasszálódott úri család története, amely szintén a kilences szám mentén szerveződik.
Legutóbbi kötete, a 2005-ös Samunadrág verseiben a hazánkban is népszerű svéd gyermekversek látásmódja és hangvétele elevenedik meg, a szerző a hat és háromnegyed évesek komolyságát, báját és szemtelenségét ötvözi sajátos humorával, nyelvi játékosságával. 2005 decemberében Kukorelly drámaíróként is bemutatkozott, a Katona József Színházban ekkor kezdték játszani az Élnek még ezek? című darabját, amelyet Máté Gábor vitt színre. A darab egy zsidó kommunista és egy polgári család történetében, kapcsolatában azt vizsgálja, hogyan tűnt el a szocializmusban a polgárosodott dzsentri keresztény-úri középosztály.
Munkásságáért több rangos kitüntetést is elnyert, 1992-ben Vilenica-, 1993-ban József Attila-, 1994-ben Weöres Sándor-, 1999-ben Alföld-, 2004-ben Márai Sándor- és Palládium-díjat kapott, 2003-ban babérkoszúval tüntették ki, 2006-ban pedig „több évtizedes, kimagasló irodalmi tevékenysége, szerkesztői munkássága elismeréseként” a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével jutalmazták.
MTI
