Budapesten, a Corvin moziban mutatták be a „Francia filmnapok”-on a Marokkó című alkotást, amely egy arab lány és egy zsidó fiú kapcsolatáról, szerelméről szól. Főhőse azt mondja: Rita, akit alakít, talán elindít valamit Marokkóban amitől merészebbek lehetnek a lányok.
Marokkó franciául „Maroc”, a film eredeti címe – Marock – tehát szójáték, mely egy csapat kiváltságos, mégis megkavart, és megzavarodott fiatal életformáját fejezi ki: a nyugati módon élő, mégis országukhoz és különleges hagyományaikhoz szorosan kötődő fiatalokét. A film nyitójelenete egy az egyben megmutatja, mit is takar pontosan a cím: egy parkolóban térdeplő férfi imádkozik, miközben a mellette álló autóban kamaszok szerelmeskednek – ezt jelenti a Marock.
A filmnek komoly politikai, közéleti töltete van, még egy képviselő is botrányos alkotásként említette a Parlamentben. A tabukat mindenütt nehéz ledönteni, a művészet viszont nem tehet mást – ha igazi. A rendező, Laila Marrakchi szereti, ha lázadásként definiálják a filmjét. A főszereplője Rita szép, fiatal és elkényeztetett, aki kezdetben nem szimpatikus. De aztán egyre lázadóbbá válik, aki megpróbálja élni a saját életét. Nem tagadja azt sem, hogy a tabudöntögetése a saját belső fejlődéséből fakad. Csak néhány példa azok közül a kötelezően elírt viselkedési módok közül, amelyekkel szembe mennek a filmben: Fiatal muzulmán lány és zsidó fiú szerelme; Gazdag család csemetéi diszkóba járnak, alkoholt isznak, füveznek…
Tudatosan akart a rendező vitatott témákat megjeleníteni, mert olyan országban él, ahol nagyon sok rejtett dolog létezik, amiről nem beszél senki – de létezik. Ott van például a majdnem szeretkezési jelenet, amikor a csókozáskor a fiú leveszi a nyakláncát, mert rájön, hogy a lány a csillagot nézi és talán azt gondolja: Ez a fiú más, mint én. És amikor a fiú a lány nyakába helyezi a láncot, és azt mondja: Így nem fogod látni, így másra fogsz gondolni – nos, ez valójában egy szimbolikus üzenet. Tele van békével és toleranciával. Azzal pedig tisztában volt, hogy ez sokkoló lesz, nem nyeri el mindenki tetszését.
Laila Marrakchi szabadon szereti a dolgokat, nem gyakorolja az öncenzúra fojtogató létét. Feltételezi, hogy a nézők okosak, tehát érteni fogják a látottakat. Annál is inkább, mert azok a gazdag körök, amelyeket bemutatott igenis léteznek, ha dokumentumfilmben mutatta volna meg őket, akkor az is ezt a hatást váltotta volna ki. És a hevesnek mondott elutasításról csak annyit közölt: Odahaza, a tangeri fesztivált követően egy filmrendező kritizálta a filmet olyan idétlen módon, hogy az végül is inkább reklámot csinált a Marokkónak, mintsem hátráltatta volna a forgalmazását. Van a hazai közönségnek egy tartózkodó része, akik nem kíváncsiak a munkájára, de a fiatalok nagyon meg akarják nézni.
A főszereplő, Morjana Alaoui is bátor nő, hiszen ez az első főszerepe máris vitát váltott ki. De ez neki inkább energiát szolgáltatott, mintsem, hogy megijedt volna.
Amúgy Franciaországban él, ahol természetes, hogy nem fél, de Marokkóban sem tart semmitől, bízik az emberekben. Franciaországban nagy marokkói közösség él, a nők jól fogadták, hogy látnak egy olyasvalakit, aki független, kiáll magáért és meghozza a saját döntéseit. Marokkóban viszont vannak sokan, akik elutasítják a filmet, mert nem szeretnek tükörbe nézni. Sok macsó és szexista él arrafelé, őket örömmel zavarta…
Azt biztosra veszi, hogy Rita karaktere elindít valamit Marokkóban. Azt reméli, hogy a lányok merészebben kifejezik majd azt, amit ki akartnak fejezni: viselkedésben, életstílusban. Reméli, hogy támogatást kapnak ehhez a filmtől. Mert a XXI. Századi Marokkóban még igencsak szükség van a lázadásra annak ellenére, hogy azért ott is beindultak pozitív változások. Nem baj, ha feministának hat a film, hiszen az egész világon van bőségesen teendő a női – férfi esélyegyenlőségért.
Szikra Zsuzsa összeállítása nyomán
