A Party.[origo].hu dj-je, Oyle interjút készíthetett az első mc-vel, akinek komoly lemezszerződése volt egy nagyobb kiadóval. Ilyenformán ő nyitotta meg az utat kortársai, Grandmaster Flash, a Sugarhill Gang és az underground hiphop többi képviselője előtt. Egyik elindítója tehát annak a zenei divathullámnak, amelyet méreteiben a diszkólázhoz vagy a múlt század közepi rockandroll-lázhoz hasonlíthatunk. Kurtis Blow – valódi nevén Curtis Walker – lassan ötvenéves lesz, de még mindig híján van a „nagygenerációs” pöffeszkedésnek. És hamarosan pap lesz belőle.
Aki rapelésre bírta Bob Dylant
Tizenhárom évvel ezelőtt, 1993-ban jártál legutóbb Magyarországon.
Teltházas koncertet adtatok Budapesten a dj-ddel, Grandmaster Flash-sel. Milyen benyomásokat szereztél Magyarországról, hogy érezted itt magad?
– Elsősorban arra emlékszem, hogy a közönség nagyon hangos volt. Igazán hangos, tele energiával, örömmel. Fantasztikus buli volt, ilyenre nem is számítottunk akkoriban.
Te voltál az első mc, aki 1979-ben leszerződött a nagy Mercury Recordshoz. Én történetesen abban az évben születtem, következésképp kortársaimmal együtt nem sokat tudhatok az akkori viszonyokról. Hogyan lett belőled mc?
– Azért lettem mc, mert eleinte szenvedélyes b-boy, vagyis breaktáncos voltam. Folyton dj Kool Herc partyjaira jártam. Táncoltam a klubokban, például a Smith Twins-szel, meg olyan arcokkal, mint Dancin Dog. Mindez a hetvenes évek hajnalán volt, 1973 táján. A hiphop azért kezdett el kultúrává fejlődni, mert mi afféle lázadók voltunk a diszkókorszak kellős közepén. A gettóban nőttünk fel, de fizettünk, hogy bemehessünk a klubokba, ott pedig a saját dolgainkat nyomtuk. Feltűnőek, szokatlanok voltunk. A táncunkkal, a sapkáinkkal, a tornacipőnkkel. Aztán b-boy-ból Kool Herc hatására dj lettem. Ő tele volt energiával, néha öt mc-t is gyűjtött maga köré. Később belefutottam dj Hollywoodba, aki mc is volt: olyan vokális képességekkel bírt, hogy Arany Hangnak (Golden Voice) neveztük. Megőrült érte a tömeg, az ő hatására lettem mc.
Emellett producer is vagy – erre ki inspirált?
– A zenei inspirációt James Browntól kaptam. Ő a hiphopkultúra keresztapja. Tudom, hogy Afrika Bambaataa is szereti ezt a jelzőt viselni, de James Brown zenei beszéde kiemelkedő volt. Természetesen ott volt még Jimmy Castor és a The Jimmy Castor Bunch, meg az első öt albumom zeneszerzői, JB Moore és Robert Ford.
1986-ban készítettél egy közös számot Bob Dylannel. Melyikőtök ötlete volt?
– Sokkal inkább egy lehetőség volt, mint valakinek az ötlete. A nagy Bob Dylan és én ugyanabban a stúdióban vettünk fel anyagot, és ő épp vészhelyzetben volt. Háttérénekesekre volt szüksége, lehetőleg azonnal. Így hát én „kölcsönadtam” neki az én háttérénekeseimet, de azt mondtam neki: „Tartozol egy szívességgel, Bob Dylan!” Később összefutottunk egy partyn, addigra neki sikeres lett a lemeze, mire azt mondtam neki: „Itt a fizetésnap, eljött az ideje, hogy viszonozd a szívességemet. Azt szeretném, ha rapelnél nekem az én albumomon!” Azt felelte, rendben, semmi probléma, nagyon szívesen. Így hát elutaztunk a kaliforniai házába, a stúdiójába, Malibuba. Írtam neki egy rapszöveget, mondtam neki, hogy ezt szeretném, ha elrapelné, erre ő bement a stúdióba, elolvasta, aztán egyetlen felvétellel megcsinálta!
A hatmilliárd dolláros iparág
Mi a véleményed a mai, elektronikus tánczenékről, illetve azokról a modern zenékről, amelyek a régiekből táplálkoznak?
– Az efféle zenéket nagyon szeretem, mivel arra az időszakra emlékeztetnek, amikor dj voltam, és én zenéltem az embereknek. Emlékszem, azok a zenék, amiket játszottam, akár évek múltán is megszólaltak a rádióban. Ma is vannak ilyen klasszikusok, ezek nem halnak meg a tánczenében sem. A legjobban a múltidéző modern dolgokat szeretem. Rengeteg remix, remake létezik, és gyakran komoly pénzeket keresnek a maiak az öregek hangmintáival, dallamaival, hangjával. És ilyenkor természetesen csörög a kassza az öregeknél is. Legyünk őszinték, ez jó. Ez a folyamat életben tartja a nagy klasszikusokat, segít az öregfiúknak is. Szóval én csak emelni tudom a kalapomat például Nas, 2Close és BowWow előtt, a remake-jeik miatt.
Mit gondolsz a hiphop jelenéről? Elsősorban a mainstream, trendi vonalra gondolok: 50 Cent, Eminem és társaik.
– Én a hiphopot feltétel nélkül támogatom, teljesen mindegy, hogy milyen jellegű. A stílusban generációs különbségek, sőt ellentétek alakultak ki, az idősebbek kicsit féltékenyek, mert nekik sokkal nehezebb volt annak idején. De szerintem hagyni kell a srácokat, hadd csinálják, használják csak ki a lehetőségeiket. Az csak jót tesz a hiphopnak. Mindnyájunknak át kell ugranunk ezt a generációs szakadékot. Egyébként maga a rap is sokkal modernebb már, sokkal gyorsabban, meghökkentőbben, komplikáltabban rapelnek a fiúk, mint annak idején mi. Ez már magasabb szint, jó, hogy ennyit fejlődött, számomra is óriási kihívást jelent.
És hogyan vélekedsz a mainstream hiphop jövőjéről?
– A csillagos ég a határ. Szerintem a legjobbak továbbra is óriási pénzeket fognak keresni, ez egy évi, minimum hatmilliárd dolláros iparág. Hatalmas üzlet, ha ügyes meg okos vagy, nagyon sikeres lehetsz anyagilag is. Mindebben szerinten nincsen semmi rossz, ilyen világban élünk. Utazgatok a világban, és azt látom, hogy Németországban már németül rapelnek, Olaszországban olaszul, Spanyolországban spanyolul, sőt Japánban is a saját nyelvükön! Van rengeteg alstílus is, dirty south, west-coast gangsta rap, traditional east-coast, chicagói, vagy a detroiti Eminemmel és a megboldogult Prooffal, nyugodjék békében! Nagyon tetszik ez az óriási változatosság.
Ha már itt tartunk, hallottál már magyar hiphopot?
Magyar hiphop? Az nem valami olyasmi, mint Stefan Raab? Ja, nem, nem… Szerintem minden nemzet számára lehetséges, hogy a saját nyelvén szólaltassa meg a hiphopot, ez a hiphop lényege. Az emberek, a nép nyelve! Évvekkel ezelőtt, szeptember 11-e után elmentem Afganisztánba. Lenyomtam húsz show-t a hadseregnek, voltam az összes támaszponton, aztán átmentem Pakisztánba, az Egyesült Államok nagykövetségére. Beszélgettem ott valakivel, aki egy ideig katonaként szolgált a Közel-Keleten. Mesélt egy palesztin rapbandáról, amely Palesztinában rapel a népük életéről, és minden száma első az izraeli listákon! Látod, ez a hiphop ereje! Vagy ott van az a rapper fickó Olaszországban, aki csinált már vagy tíz albumot, félig hiphop-, félig rock”n”roll-zenével. És mindegyik platinalemez lett. Szóval szerintem csak idő kérdése, hogy Magyarországon is elsőszámú popzene legyen a hiphop.
Csináltál már filmet, videót, rengeteg zenét. Min dolgozol most?
– Hiphop-templomokon dolgozom. Ez nagyon új dolog Amerikában. Van egy hiphop-templomom New Yorkban, egy Los Angelesben, egy Philadelphiában, egy Nashville-ben, egy Louisville-ben és egy Atlantában. Ez is egy módja az Istenről szóló beszédnek, Jézus Krisztus tanai, illetve a Biblia tanításának. A gyerekeknek szól, olyan nyelven, amit megértenek. A Biblia szövege nagyon nehéz, tele van régies, héber, görög, latin eredetű szavakkal. Mi lefordítottuk mindezt arra a nyelvre, amit a mai gyerekek a legkönnyebben megértenek: a hiphopra.
Tehát pap is vagy?
– Még csak tanulom. PhD-zem az egyik legrégebbi amerikai bibliaiskolában, New York mellett. Félórára van Bronxtól, ahol lakom.
Oyle
[origo]
