Nagy László
A Fővárosi Bíróság első fokon kétszázezer forintos nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezetet, mert egy időre letölthető tették Paizs Miklós Balra át című dalát.
„Elnézést! A tárgyalás hol van?” – kérdezi a TASZ elnökétől egy férfi, akinek már a mozgásán is látszik, hogy őt vagy valamelyik rokonát, ismerősét most vehették be a perbe.
„Ez itt mind tárgyalóterem – mutat körbe az elnök úr a Fővárosi Bíróság második emeleti labirintusán -. Minden terem mellett ki van írva, milyen tárgyalás lesz.”
A férfi meg is fogadja a tanácsot, és megnézi a második emelet 69. melletti táblát, amin az áll: Lovas István vs. Társaság a Szabadságjogokért”
De miért pont a TASZ-t?
És amíg a folyosón reménytelenül bolyong, odabenn megkezdődik a közel egy éve indult per harmadik fordulója.
A hangulat családias. A bírónőn és a két ügyvéden kívül csak a TASZ-elnöke és egy újságíró ül a teremben, az is én vagyok.
A felperes az utóbbi alkalom óta kiegészítette keresetét. Jó hírneve mellett becsülethez és emberi méltósághoz fűződő joga is sérült attól, hogy a jogvédő szervezet honlapján egy időre letölthetővé tette Paizs Miklós Balra át! című szerzeményét.
„Mi lenne a becsület sérelme?” – kérdezi a bírónő.
„Meg kell ismételnem a szöveget? Egyszer már gondok voltak belőle” – utal az ügyvéd az Index első fordulóról írt cikkére, ami miatt a második tárgyalási napon a zárt tárgyalás ötletével is eltelt vagy negyedóra. – Ha ideadja a keresetlevelet, bekarikázom azokat a részeket.”
És bekarikázza.
„Skizo zsidó”, „zsidó fajú megélhetési magyar”, „a kurva apjukat vagy anyjukat”, „a kurva anyjukat, a kurva anyjukat” – mondja jegyzőkönyvbe a bírónő az alperes által elérhetővé tett dal részleteit. (És most visszafogtam magam.)
„Ítéletet hozunk?” – mondja fél óra után a bírónő, de nem igazán lehet eldönteni, hogy kérdő vagy kijelentő mondat volt.
A TASZ ügyvédje mindenesetre fészkelődni kezd, és kezével tesz egy olyan bátortalan mozdulatot, mint utoljára talán általános iskola alsóban.
„Perbeszédet szeretne?”
Azt szeretne. És elmondja a jogvédő szervezet kezdetektől hangoztatott álláspontját. Ami a dalszövegben benne van, mind megjelent az Élet és Irodalom egy évekkel ezelőtti cikksorozatátban. Lovas akkor nem perelt, a benne foglaltak pedig a nyilvános diskurzus részévé váltak.
Paizs dala jelenleg is számtalan helyről letölthető, a TASZ viszont már az első tárgyalási nap előtt eltávolította.
Közszereplő esetében szélesebbek a véleménynyilvánítási szabadság határai. Jörg Haidert például egyszer idiótának nevezeték. A strasbourgi emberi jogi bíróság pedig úgy döntött, hogy olyan ember esetében, aki maga is erős kifejezéseket használ, adekvát ez a szó.
A TASZ nem foglalt állást a dalszöveg tartalmáról, nem azonosult vele. A dalt egy kísérő szöveg keretében tették ki, melyben világossá tették: az ellen kívánnak tiltakozni, hogy az Index.hu portált a rendőrség informális eszközökkel rábírta, hogy távolítsa el a dalt az oldaláról. Ettől a kontextustól pedig a tett megítélésekor nem lehet elvonatkoztatni.
Mindezekért a kereset elutasítását kérik. Ha pedig a bíróság nem értene velük egyet a jogalap megítélésében, a félmillió forintos kártérítési igényt akkor is túlzottnak tartják, és a felperes nem is nagyon tudta tanúkkal alátámasztani a sérelmet.
Lovas István jogi képviselője viszont a TASZ közleményéből nem tudott elhatárolódást kiolvasni, szerinte a jogvédő szervezet a maga teljes tekintélyével kiállt Paizs mellett. Az pedig ügyfelének dolga, hogy kit perel és kit nem.
A felperes ügyvédje megérti az újságírót
Bár a bírónő nagyon ítélkezni szeretett volna, negyedórát azért elálldogáltunk a folyosón.
„Te, lehet ilyet, hogy a perbeszédeket nem veszi jegyzőkönyvbe?” – néznek össze a jogászok.
„Na, milyen cikk lesz?” – kérdezi tőlem a felperes ügyvédje.
„Tudod, hogy nagyon nem tartom fairnek, amit Lovas csinál. A fél világot perelhetné, de pont a TASZ-szal teszi, akik egész másért tették ki.”
Persze, hogy tudja, többször megbeszéltük. Az ilyen minimális médiaérdeklődés mellett zajló pereknél összerázódnak az emberek, kivé persze a bírónőt.
„A bekarikázós ötlet tetszett, de csodálkoztam volna, ha megismételjük, ami az első tárgyaláson volt.”
„Nagyon ciki volt! – mondja. (Be is perelt bennünket miatta, de másodfokon is elbukta.) – De hát ez a firkász dolga.”
„És képzeld el, ha még szórakoztatnia is kell!” – ajánlok figyelmébe egy újabb szempontot boldogan attól, hogy a firkász szót becsempésztem szókincsébe.
Értem én, hogy a szabadságot akarták védeni
Az alperes megsértette Lovas István jó hírnevét, becsületét és emberi méltóságát, ezért 200 ezer forint nem vagyoni kártérítést kell fizetnie, ismerteti az ítéletet a bírónő.
A dal információtartalma annyira durva, hogy „sziszegés nélkül szinte meg sem lehet állni”. Ez nem fér bele abba, hogy a közszereplőnek többet kell tűrnie, és ilyeneket azért még a felperes sem mondott soha. Érti ugyan az alperest, hogy a szabadságot akarta védeni, de ez nem menti őt.
És miért pont 200 ezer forint? Nem terhelhető rá az alperesre mindaz a sérelem, amit Lovas István Paizs dala miatt elszenvedett, viszont ennél kisebb összeg már hiteltelenítette volna az ítéletet.
„Honnan szerzek most 200 ezer forintot? – dünnyögi odakinn a TASZ-elnök.- Tudod, mikor védem legközelebb a szabadságot! Mindenki menjen inkább a böribe!”
Mit lehet erre válaszolni? „Nehéz műfaj a jogvédelem!” – mondom végül, de csak azért, mert beszélgetés közben a labdát illik azért néha visszaütni.
