Megjelent Kőrösi Zoltánnak, a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztősége vezetőjének új könyve. A szerző idén kapta meg a József Attila-díjat is.
Kőrösi Zoltán
Fotó: Neubauer Rudolf- A kötetnek kettő címe van, Milyen egy női mell? Hazánk szíve. Ezt így írtam, egybe, pontosan azért, mert úgy gondolom, hogy azt fejezi ki, amiről a regény szól: a szerelemben a test és a lélek kettősségét – mondja Kőrösi Zoltán.
– Jó régen kezdődik ez a történet. Miért volt fontos, hogy ilyen régi időkre visszavezesd a családfákat?
– Ez a szerelmes regény egy körülbelül 200 éves családtörténet, az 1800-as évek elejétől napjainkig tart. Valójában három család története fonódik egybe, egy galíciai eredetű zsidó, egy morvaországi német, Magyarországra betelepülő és egy alföldi paraszt család élete. Meglehetősen sok valós történeti alapja van ezeknek a családtörténeteknek, úgy is mondhatnám, hogy ezeket ajándékba kaptam létező személyektől, akik megkerestek. Az már más kérdés, hogy tapasztalatom alapján sokan azt hiszik valós dokumentumnak, amit én találtam ki hozzá. Amit meg elmeséltek nekem, az olyan regényes és fordulatos, hogy sokan azt hiszik, hogy valójában az csak az írói fantázia terméke.
– De miért kerestek meg pont téged?
– Az előző könyvem a Budapest, nőváros címet viselte. Nagyon érdekes élmény volt számomra, hogy sok emberben feltámadt a vágy a könyv olvasása után, hogy elmondja az ő Budapest-élményét, és az egyik ilyen találkozás alapján indult ki ez a regény. Egy hölgy keresett meg engem és arról akart beszélni, hogy milyen volt az élete a két háború között és a háború után, az 1950-es években a ferencvárosi Angyal utcában. Rendkívül szép, érzéki mondatokban írt levélben keresett meg. Különleges szerencsém volt, hogy olyan mesélőkkel akadtam össze, akik valóban lenyűgöző történeteket mondtak. Másrészt az egy csodálatos élmény volt, hogy amikor ezeket a történeteket fontam, egymásba sodortam, hirtelen azt vettem észre, hogy a 200 év alatt a motívumok elkezdtek egymásnak felelni. Az olvasásnak a legcsodálatosabb dolga, amikor a nyelv elkezd működni az olvasóban. Egyébként is azt szeretném, ha ezt a könyvet az általam elképzelt olvasó gyorsan és élvezettel olvasná és aztán úgy rezegne benne tovább az, ami a nyelv.
– Idén kaptál József Attila-díjat. Tíz könyved van, és alig múltál 40 éves. Azért ez egy szép karrier. Elégedett vagy vele?
– Minden díj addig fontos, amíg nem kapja meg az ember, onnantól meg nem lehet vele mit kezdeni.
– Ez egy szakmai díj, nem állami kitüntetés.
– Az kétségkívül jó benne, hogy a pályatársak ítélik oda, illetve az általuk összeállított kuratóriumok. A régi latin mondás úgy tartotta, hogy a könyvek magzatok, amelyek kikelnek, és saját útra indulnak. Valóban, az író mindig aszinkronban él a világgal. Amikor megjelenik egy könyve, akkor már jó esetben egy másikon gondolkodik. Így vagyok én is. De ez segít is, így egy kicsit talán távolabbról látom a művet. Azt hiszem, mindenki tudja, nem a mennyiség számít, sem a szerelemben, sem a könyvekben.
Nagy Katalin
