A református egyház az 1956-1957-es esztendőkben. 520 oldalas dokumentumgyűjtemény, amelyben az egyház el akart számolni történetével, emberekkel, akik kitartottak és emberekkel, akik a hatalomra cserélték a hitet.
A könyv címe rettenetesen hosszú, de hát mit tegyünk, ha így pontos, Adalékok a magyarországi református egyházban az 1956-1957-es esztendőben történtekhez, Dokumentumok a református megújulási mozgalom és az Országos Intézőbizottság tevékenysége, valamint a megtorlások történetéből. Ez a vége.
Egy jelentős magyarországi egyház önelszámolása ez az 520 oldalas dokumentumgyűjtemény, amelyről Bölcskei Gusztáv püspök azt írja az előszóban, hogy a sorok mögött emberi sorok rejtőznek. Embereké, akik nem voltak abban a helyzetben, hogy utólag higgadtan mérlegeljenek, akik féltették szeretteiket, egyházukat és ezt nem hallgathatjuk el és nem is akarjuk elhallgatni, olyan embereké, akik a hatalom kínálta lehetőségért nem tartották drágának feladni hitüket, emberségüket és társaikat.
– Sokszor érte és talán éri még ma is az a vád a reformátusokat, hogy az 1948-as megállapodással gyakorlatilag olyan helyzetet teremtettek, amiben a túlélés érdekében kellett bizonyos kompromisszumokba belemenni, amiket a mai eszünkkel és tudásunkkal talán másképp értékelünk, vagy szükségtelennek. Tehát bátorság kellett ahhoz, hogy ez megjelenhessen?
Tarr Kálmán, a Kálvin Kiadó igazgatója:- Én azt gondolom, hogy nem bátorság, azért semmiképp nem kellett hozzá, hisz végül is az elmúlt 15 esztendőben mindenki azt publikált, amit csak akart. Ez többé-kevésbé meg is látszik a publikációkon, amely publikációknak elég jelentős része szubjektív. Ugyanakkor azt is tudomásul kellene venni és éppen a dokumentumok összefüggésében, hogy azért a nagyon komoly szakértők azt mondják, hogy egy korszakhoz érdemben minimálisan 70 év eltelte után lehet hozzányúlni, ugyanis akkor lehet reménykedni, hogy ha és amennyiben fennmaradtak dokumentumok, akkor addigra többé-kevésbé hozzáférhetővé válnak, legalábbis azok a dokumentumok természetesen, amelyeket nem semmisítettek meg. Nos, ez a történelmi távlat ez ugyan hiányzik, de a megítélésem szerint nem bátorság, hanem felelősségtudat kellett, ha nem tűnik szerénytelenségnek ahhoz, hogy ezt a kötetet összeállítsuk. Egyszerűen azért, mert látnunk kell és tudunk is róla, olykor beszélünk is róla, hogy akár az egyetemi szintű, akár a középiskolás szintű történelem oktatás nem igazán tud mit kezdeni még mindig „56-al és ebben az egyház sem képez kivételt. Márpedig ha a múltunkat nem ismerjük, akkor rendkívül nehéz lesz a jelenlegben eligazodni, nem beszélve arról, hogy a jövőbe ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amelyeket elkövettünk a múltban. Ezt így nehéz lesz elérni. De ebben az országban ez nem ritkaság, mert hisz sokan írnak arról, hogy egy sereg feldolgozatlan történelmi emlék van mi bennünk, az első világháború nincs feldolgozva, Trianon nincs feldolgozva bennünk, nincs feldolgozva a zsidókérdés, a zsidóüldözés, a zsidómentés. Rettentő sok félig értett, félig megbeszélt, és főként emocionális alapon értékelt történelmi tény az, amely kavarog körülöttünk. Miért lenne ez alól kivétel a csak 50 éve lezajlott „56-os forradalom.
– Ezek a dokumentumok hozzásegítik-e az olvasót, legyen az olyan, aki átélte „56-ot, vagy egy olyan fiatal, aki erről így-úgy, amúgy történelem könyvekből olvasott, vagy ezt-azt hallott, tehát hogy eligazodjék abban és olyan szemmel tudja nézni ezeket a sorokat és értelmezni, hogy ne vetítse rá az ő mai életét és gondolkodásmódját mindarra, amit olvas? Mert hiszen akkor is emberek éltek, diszharmonikus emberek éltek természetesen, tehát hogy ne feketén-fehéren ahogy említette értékeljék az akkori eseményeket?
– Igen, erre a kötethez írt ajánlásban van Bölcskei püspök úrnak egy nagyon jó kifejezése, a későn születettek bátorságával való megközelítése ennek a kérdésnek, ami magyarul azt jelenti, hogy hihetetlenül nagy veszély, újra meg újra megkísértő veszély a történelmietlen gondolkodás és ez én azt hiszem, hogy sajnos az egész magyar közéletet jellemzi e pillanatban. Hogy ez mennyire a mi sajátosságunk és, hogy ettől más népek mennyire mentesek, ezt nem tudom megítélni. Egy azonban bizonyos, hogy például a németekről azt mondják, hogy egy hihetetlen nagy, feldolgozó munkát végeztek el a második világháborúval kapcsolatosan, amely óriási segítséget adott annak a népnek, hogy egy egészséges lelkület alakuljon ki és egy egészséges viszonyulás alakuljon ki a saját múltjukhoz és hát nyilvánvalóan a világ népeihez, akiket mélységesen és súlyosan ugye megbántottak, hogy finoman fejezzem ki magam. Nos, ez a történelmietlen gondolkodásmód ez állandó veszély, nincs más módszer, mint valóban meg kell próbálni megismerni fáradtságos munka ez, az eredeti dokumentumokat. Én azt gondolom, hogy ha valaki ezeket végig olvassa, akkor szinte automatikusan lehántódik a mai szemléletmódnak a könnyen jövő ítélkezése, hanem éppen ezek a dokumentumok abban segítik, hogy a helyzet bonyolultságát, a mindenkori helyzet bonyolultságát megértse és nyilvánvaló, hogy nem másodkezű, harmadkezű szubjektivizmusok és ideológiák által formált vélemények azok, amelyek alapján tájékozódni tudunk, hanem csak a saját véleményünk alapján. Természetesen ha erre van igényünk.
– Van-e tudomása arról, hogy más magyarországi egyház vagy felekezet hasonló kiadványt kiadott-e vagy tervez-e ilyesmit megjelentetni?
– Tudomásom nincs, csak reménységem van. Nyilvánvaló, hogy ezt a munkát el kell végezni minden egyházban. Kétségtelen tény, hogy sokakat elkedvetlenít az anyagokhoz való nehéz hozzáférés.
Hutterrer Ingrid
