„A földön több mint egymilliárd ember él egészséges ivóvíz nélkül.”
A 20. század háborúit az olajért is vívták. A 21. századi háborúk fő célja a vízkészletek megszerzése lehet. Tény, hogy a víz már most is forrásban tartja a világ számos régióját. Szakértők a víz világnapján arra figyelmeztettek, hogy ha a víz pazarlása és a szennyezése ilyen ütemben folytatódik, már nem sokáig önthetünk tiszta vizet a pohárba.
SZOMJAZÓ BOLYGÓ
Életünk éltető eleme nélkül lehetetlen lenne a létezés. Mégis oly pazarlóan bánunk a vízzel, mintha nem tudnánk, hogy tényleg minden cseppje kincs. Földünk vízkészletének alig 3 százaléka édesvíz, ebből is csupán fél százaléka hozzáférhető. Mégsem vigyázunk rá. Kiömlött olaj pusztítja a tengerek élővilágát, ipari üzemek vegyi anyagai mérgezik a tavakat, csatornarendszer híján lakossági szennyvíz ömlik a folyókba. Az elkövető minden esetben az ember. A felelőtlenség első áldozata pedig mindig az állat. Ugyanakkor egyes előrejelzések szerint abszolút vízhiány fenyeget 18 közel-keleti országot, de már szomjazni fognak Dél-Afrikában, India nagy részén és Észak-Kínában is.
SOMLYÓDI LÁSZLÓ akadémikus: – A népesség kb. 20 %-a anyagi okok miatt nem jut vízhez és egészséges ivóvízhez. A felmérések szerint a földön jelenleg több mint 1 milliárd ember él ivóvíz nélkül, és 2,4 milliárd él szennyvíz nélkül. Ehhez kapcsolódik az ENSZ millenniumi célkitűzése, ami azt célozta meg 1990-et alapnak tekintve, hogy 2015-ig ezeknek a biztonságos ellátásban nem részesülő embereknek a számát 50 %-kal csökkentse. A víz világnapján rossz hír, hogy messze vagyunk a kitűzött céloktól.
A helyzet Afrikában a legaggasztóbb. A földművelést számos régióban gyakorlatilag lehetetlenné teszi az állandó csapadékhiány, a napról napra fogyatkozó ivóvíz-forrásokig pedig kilométereket kell gyalogolni a tűző napon oszladozó állattetemek mellett. Az itt élők naponta 4-5 liter állott vízzel gazdálkodnak. Ennyi jut ivásra és főzésre. Az egészségtelen víz fogyasztása miatt világszerte megállíthatatlanul terjed a kolera és a vérhas is. Az ENSZ Gyermekügyi alapjának eheti jelentése szerint 15 másodpercenként hal meg egy kisgyerek fertőzött víz fogyasztása miatt. Az 5 éven aluliak körében a közönséges hasmenés minden más betegségnél több áldozatot szed, naponta 4500-an halnak meg ebben a betegségben. A fertőzések terjedésében nagy szerepet játszik a csatornahálózat hiánya is. A világon jelenleg 2,5 milliárd ember él olyan helyen, ahol nincs szennyvízelvezetés. A fejlődő világ szennyvízének 90 százaléka pedig mindenféle tisztítás nélkül ömlik a folyókba és tavakba. Élelmiszersegélyt még csak-csak küldenek a fejlett országok az éhező millióknak, de a vízválság megoldására egyelőre nincs remény. A gondokat tetézi, hogy a becslések szerint 50 év múlva 11 milliárdra duzzadó népességből 4 milliárd ember tartósan és csillapíthatatlanul szomjazni fog.
SOMLYÓDI LÁSZLÓ: – Az a népesség, amely vízhiánnyal fog küszködni, az a fejlődő világ, ahol a szaporodás rettenetesen nagy, nagyon sok országban a megkétszereződési idő 20 év, és a naponként egy főre jutó jövedelem nem éri el az 1 dollárt sem. Tehát látjuk, hogy a probléma egyrészt vizes jellegű, másrészt gazdasági jellegű a fejlődő világban, és nagyon sok más korrupció is jellemző. Egyébként még egy tényező játszik fontos szerepet a népesedés mellett, mégpedig az éghajlatváltozás. Az éghajlatváltozás a földön a teljes vízkészletet nem fogja befolyásolni, de átrendezi, és az átrendeződés kedvezőtlen hatása is elsősorban a fejlődő világban jelentkezik.
A föld édesvízkészleteinek egyenlőtlen elosztása mellett az ember környezetkárosító tevékenysége okozza a legtöbb problémát. Naponta több mint 3 millió tonna mérgező anyag kerül a szabad vizekbe. Ennek egyik leglátványosabb és legveszélyesebb formája az olajszennyezés, amely egyrészt annak köszönhető, hogy az olajszállító cégek a hajók tartályait belemossák a tengerbe. Másrészt a tankerek elsüllyedésével kerül óriási mennyiségű olaj a vízbe. Az Amoco Cadiz nevű tankhajó 1978-as katasztrófájakor 220 ezer, az Atlantic Empress 1979-es elsüllyedésekor 160 ezer, a Prestige 2002-es balesetekor 70 ezer tonna olaj került a tengerbe. A Spanyolország partjainál elsüllyedt Prestige Európa eddigi legnagyobb környezeti tragédiáját okozta. 2000 kilométernyi partszakasz teljes élővilága pusztult el. A vegyipari üzemek szintén sokféle kemikáliával fertőznek. A legkomolyabb környezetszennyezők közé tartozik a műanyag-, a cellulóz- és papíripar főként a gyártásnál használt nehezen lebomló, mérgező és rákkeltő vegyületek használata miatt.
CSÁKI ROLAND, GREENPEACE: – Ma már az ún. látványos, víz felszínén fellelhető szennyezések kora lejárt. Az ipari szennyezők már általában megtalálták a módját, hogy eldugják azokat a kifolyó csöveket, ahol a szennyvizek a folyóba érkeznek. Ezek legtöbbször valahol a folyó vízszintje alatt helyezkednek el. Így csak labormódszerekkel lehet kimutatni ezek jelenlétét.
SOMYLÓDI LÁSZLÓ: – Senki sem tudja, hogy milyen mértékűek, jellegűek, összetételűek ezek a szennyező anyagok. Különböző felmérések szerint évente kb. 5000 féle anyagot szintetizálnak, amelyek melléktermékei a vízbe kerülnek. Igazából az összetételüket sem ismerjük, kis mennyiségben is károsak, toxikusak, sok esetben rákkeltők, nem ismerjük az összetételüket, és a hatásukat sem.
Azokon a településeken, ahol nincs csatornarendszer, a háztartási szennyvizet tároló emésztőgödrökből szivárog a méreg a talajba, majd talajvízbe. A talajvíz tisztasága tehát csak a csatornarendszer kiépítésével biztosítható. Budapest naponta 550 ezer köbméter szennyvizet termel, egy év alatt pedig annyit, mint a Velencei-tó tömegének ötszöröse. Ezt a hatalmas vízmennyiséget az észak- és dél-pesti telepen a legmodernebb technológiával megtisztítják. A méregtelenített vizet ezután a Dunába engedik. A visszamaradó szennyvíziszapból biogázt készítenek, abból pedig elektromos és hőenergiát állítanak elő.
BARABÁS GYŐZŐ, a Dél-pesti szennyvíz-tisztító telep vezetője: -Ez a szennyvíz-tisztító telepünk végterméke, amint látjuk, egy nagyon tiszta vizet tudtunk elérni. Ez kerül vissza a ráckevei soroksári Duna-ágba, illetve a nagy vízkörforgásba. Ezt a vizet ha elpárologtatnák, nagy része, 99,9 %-a visszakerülhet ivóvízként a természetbe.
A szennyezés a vízminőséget, a növekvő népesség pedig a rendelkezésre álló készletek elosztását befolyásolja. A szűkös saját készletekkel rendelkező országok számára létkérdés, hogy elegendő vízhez jussanak. A vízhiány már most gazdasági, társadalmi feszültségeket okoz a világ több pontján. A Közel-Kelet térségében is komoly konfliktusforrás. A Níluson 10 ország osztozik, és mind kevesli a neki jutó vízmennyiséget. Izrael, Jordánia és a palesztinok is a Jordán folyótól függnek, amely viszont izraeli ellenőrzés alatt áll. A föld népességének fele olyan országokban él, amelyek több vízgyűjtőterületről, más államok területén is áthaladó folyókból kapja – vagy nem kapja – a vizet.
SOMLYÓDI LÁSZLÓ: – Az, hogy több helyről jön, több országból, az inkább a konfliktusokban jelentkezik. Olyan kérdésekben, hogy az egyik ország a vízhasználatnál figyelembe veszi-e az alvízi országok igényeit, vagy a szennyezés szempontjából milyen mértékű az együttműködés. De hát a Jordán folyó a klasszikus példája annak, hogy sok esetben harc folyik a vízért, háború, vagy az iraki háborúban a legfontosabb logisztikai feladat a víz elosztása volt a katonák között.
Miközben Mexikóváros utcáin a víz istenének mutatnak be áldozatot a hopi indiánok, a IV. Víz Világfórum küldöttei jelenleg is arról tanácskoznak, hogyan lehetne megoldani a vízválságot.
PEDRO ROJO, spanyol küldött: – Társadalmi és politikai konszenzus szükséges, hogy kimondjuk, a vízhez jutás abszolút elsőbbséget élvez: a kutak fontosabbak, mint a világítás, fontosabbak, mint a tévé, és az ivóvíz fontosabb, mint az utak aszfaltozása.
Egyes szakértők szerint a vízválságot azok a gazdag országok idézték elő, amelyek kizárólagos joguknak tekintik a természeti erőforrások, így a víz birtoklását is. Mások szerint viszont bolygónk elpusztítása az egyetlen olyan bűntett, amelynél alkalmazható a kollektív felelősség elve.
CSÁKI ROLAND: – A természet mindig is képes volt regenerálni önmagát, és képes lesz a jövőben is, meg fogja gyógyítani önmagát. Az a kérdés, hogy az embernek lesz-e helye ebben az új világban, vagy annyira tönkreteszi a természetet, hogy olyan környezet jön létre, amelyben már nem lesz képes élni. Az lenne jó, ha azelőtt meg tudnánk állítani a szennyezést, mielőtt eljönne ez a drasztikus változás.
Egy indián törzs szerint, ha a világ végveszélybe kerül, csak a szivárványharcosok menthetik meg a pusztulástól. Ők, a föld minden tájáról érkező férfiak és nők tudják csak megtisztítani a Földet mindattól a rontástól és bajtól, amit mi, emberek hoztunk a saját bolygónkra. A természeti kincsek pazarlása és pusztítása csak egyféleképpen állítható meg: ha elhisszük, hogy mind szivárványharcosok vagyunk.
